Gerendai Károly nem politikus. Ezért aztán talán nem is érti, miért kapta el a grabancát a XIII. kerület polgármestere. Tette ezt pár nappal ezelőtt, azaz egy hónappal az után, hogy az Európa ifjait Budapestre vonzó Sziget Fesztiválnak vége lett.
A polgármester - ellentétben Gerendaival - politikus. Meg talán még matektanár is civilben, esetleg a valószínűség-számítás specialistája. Hiszen ha szeptember végén az augusztusi, a Dunán átszáguldó zenei hangzavar miatt legkevesebb LGT-s hangerővel nekimegy a sziget felelőseinek, az szakszerűen kiszámított hatású, politikai súlyú tettnek tűnik. Elvégre az ő kerületében - választókörzetében - legkevesebb két dolog történik. Egy: legalább ezer új család költözött mostanság a szigettel átellenben lévő vadonat új lakóparkba, ez az apró tény lakásonként két voksérett polgárt jelent. Kettő: ha már most gondoskodik e kétezer voksérett polgár, új jövevény nyári nyugalmáról, akkor a legközelebbi országgyűlési és helyhatósági választásokig garantáltan megtanulják a polgármester nevét. Beégetik agyukba, ha nem most, hát majd jövőre, az első gitárakkord 2008-as dunai átkelése pillanatában, s tudni, fújni fogják: a mi képviselőnk már egy éve harcol, küzd, cselekszik értünk.
Tényleg kell is, illik is számolni: az óbudai Hajógyári szigettel pontosan szemben, az Újpesti öböl bejáratánál immáron három társaság is építi a térség legelitebb lakóparki házait, lesz ott egy-két yacht kikötő, s más ínyencség. Az eddig legalább kétezer mellé jövőre meg azután még további ugyanennyi új, ivar-, és szavazatérett polgárral számolhat a XIII. kerület. Akiket, ha jól fogadnak a városrész gazdái, s persze az érdekükben hadat is viselni kész polgármester meg annak pártja, akkor ellene, ellenükben bizonyosan nem - mellettük annál inkább - voksolnak majd a messziről jött új angyalföldiek. A mérleg itt, helyben nem billen fel tehát, de felbillenhet ott, ahol eddig laktak és más előjellel szavaztak, mint ahogyan itt majd fognak 2010-ben. Mindezért persze ne ítéljük el zsigeri indulattal a szigeti zsivaj ellen - és vélhetően a jövendő szavazatok reményében - csatába indult polgármestert. Mert ugyan lehet, hogy tényleg váratlanul és tényleg jókora lendülettel kedveskedik már idejekorán az új lakók ezreinek, de legalább cselekszik, tesz valamit. Értéket kínál, olyasmit, ami motivál embereket, s legfőképp józan eszükre, döntéseikre, szabad választásukra épít. Más politikusok ilyesmivel nem fáradoznak, hiszen erőből, indulatból - vagy éppen tömegek képzetlenségére, butaságára, közönyösségére, vezethetőségére alapozva - terelgetik nyájukat, sőt, ha tehetik, más pártok más nyájait is. A nyers erő láttatása - szó, ami szó - bejött: a tavaly kora őszi, itt-ott felgyújtott budapesti utcákon el is dőlt a helyhatósági választás, hála a gyufával szívesen játszó politikának.
#page#
A sziget-gazda Gerendai úrnak tehát nem lesz könnyű három éve, elvégre a békés meggyőzésre, balról is érzelmi politizálásra alapozó angyalföldi honatya-polgármester bizonyosan nem fogja vissza magát a következő helyhatósági választásokig, kedveskedni, cselekedni fog a térség új lakóiért, még akkor is, ha az az átellenes oldalon, a Duna túlsó partján nem lesz könnyen szerethető.
Nem lehetetlen, hogy a helyhatósági renomét is ilyen akciókkal talán majd egyszer helyre lehet állítani. Kellene is ezt tenniük falusi, városi, kerületi képviselőknek, jegyzőknek, polgármestereknek, hivatalnokoknak, ha nem akarják, hogy úton-útfélen rájuk legyintsenek. Sőt, egy füst alatt hülyének is nézik a közszereplőket, úgy, ahogyan a minap meg is történt a kistérségi fejlesztési pénzek lenyúlás-technológiájának ismertetése során. A magyar Bermuda háromszögben sajnos igaznak - a helyhatóságokat tökéletesen lejáratónak - tűnik a vád, így aztán átmegy a köz agyán az állítás másik fele is, az, hogy a pénz ötödét vissza lehet osztani egy minisztériumnak. Miközben rálegyintünk - okkal - a hitelét veszítő önkormányzati képviselőre, kistérségi megbízottra, akit rajtakaptak az uniós közpénz lenyúlásának ismertetésekor, gondolkodás nélkül hitelt adunk a hülyeségének is. Normális körülmények között, normális ésszel ugyan ki tudja elképzelni, hogy a kizárólag állami költségvetési pénzeket kezelő minisztérium mit is tud tenni mondjuk egy borítéknyi utcáról bevitt húszezressel?
Nagyon nem árt tehát, ha színre lép egy polgármester ezúttal Angyalföldön és világgá kürtöli, hogy elcsendesíti a túlparti mulatozókat, jogi eszközökkel is megvédi régi és új polgárait. Mert nem csendet teremt igazándiból, hanem hitelességet szerez (vissza) városházának, önkormányzatnak, választott tisztségviselőnek. A Gerendai Károly - nota bene áldozat lesz a szegény szigetszervező - mégis szimpatikus, mert fesztiválja legalább nyíltan bírta hanggal, hangerővel. A szigeten, az egykori hajógyári üzemcsarnokban azonban éppen a minap ülette körbe magát beszéde idejére egy politikus, hogy őszödi évfordulós megemlékezést tartva hadba - alkalmasint utcára, barikádokra - küldje hívei azon holdudvarát, amelyiknél véletlenül mindig van gyufa.
Ugye ideát, az Újpesti-öböl mentén lakók nem csupán azt veszik ma már észre, hogy a túlparti Gerendai Károlyt és csapatát megkísérlik takaréklángra venni, hanem azt is, hogy szintén a túlpartról, ismét tűzparancsot adtak? De talán időben rádöbbennek: nemcsak csendben jó élni, hanem békében is.
