Mi lesz így velünk? Unalomra kárhoztatunk? Hiszen ha a titkosított hadsereg végez az egyetlen méretes programjával - némely hozzáértők minapi sugallata szerint a láthatatlan légiók Gyurcsány-indíttatásra sarkallták munkára a belváros-szétverésre szakosodott vármegyés népséget szeptember 20-án -, akkor már csak annyira lesznek fontosak, mint férfiemberen a mell.
Azt hitték - vagy inkább azt hitették el (akikkel tudták) -, hogy valami irgum-burgum csúnyaság történik a 93 ezer négyzetkilométeres dagonyában akkor, amikor ők, a titkok kormányzati és ellenzéki emberei nem figyelnek meg valamit, majd meg nem leplezik le a megfigyelőt, a megfigyelő megbízóját és a megbízó megfigyelőjét. A múlt héten már nem akadt lehallgatott és le nem hallgatott polgára ennek az országnak, aki ne állt volna be abba a kórusba, amelyik teli torokból kiabálta: kell a francnak költségvetés és adó, szórakozzon magának otthon a Bush adminisztráció a visszaállamosított globális bankrendszerrel, amikor végre nyílt napokat szerveznek titkosszolgálataink. Akkor, amikor a büdzsé készül, egyszerűen nem lehet, hogy a láthatatlan légiókat finanszírozó rovat teletöltése helyett annak megkurtításra merjen gondolni kormányzati és ellenzéki politikus.
Mit tesz ilyenkor a napfényben fürdőző és az árnyékban meghúzódó ellenzéki titkos szolgálat? Azt, amit tennie kell: ha már egyszer Bástya elvtársat már anno is zavarta, hogy őt nem annyira akarják a gaz imperialisták megdádázni, mint a pártja legelső emberét, akkor ezt a divatot ma sem szabad átengedni az enyészetnek, 2008-ban nem elit politikus az, akit a titkosszolgálat legalább egy kicsit nem hallgat le úgy, hogy nyilvánosságra is hozza ebbéli tettét. Nem, nem azt, amit hallott, az abszolút mellékes, hanem csak azt, hogy nagytekintélyű politikus úr, avagy úrnő alanya lett közvetlen közpénzen, vagy előbb pártpénzzé vált közvetett közpénzen történt megfigyelésnek. A napfényben úszó és az árnyékban ejtőző - státuszát tekintve - láthatatlan légió személyzete mintha a múlt héten is megegyezett volna: közös dolguk a fontosságuknak, a nélkülözhetetlenségüknek a bizonyítása. Ellenkező esetben úgy járnak, mint a társ fegyveres testületek: elfelezik, harmadolják őket is, mint a katonaságot, beolvasztják állományukat, mint a fináncokét, vagy egyszerűen csak határőrök lesznek, s az utolsó állományi tagnak még megengedik, hogy lekapcsolja a villanyt.
Az persze nem kérdés, hogy egy rendes árnyék-titkosszolgálati szimatcsapat semmi perc alatt meg tudja haladni még a bulvársajtó ádáz politikai leleplezőit is. Hiszen nem pusztán azt tudják, amit az arra szakosodott kiadványok például közöltek a minap - a főpolgármester-helyettes szerelmes -, hanem akár azt is, hogy a várospolitikus mintha talált volna egy cseppnyi szemölcsöt új kedvese csípőjén, melyről álmában beszélt a titkos adóvevővé átlényegült mobiltelefonja mellett, midőn elbóbiskolt a legutóbbi közgyűlésen. A második világháborút túlélt munkaszolgálatosok máig röhögve emlékeznek vissza arra, hogy a keretlegények éjjel őrségbe küldték ki őket - fegyver helyett lapáttal. Ilyenkor nem azt kiálthatta a "katona" az idegennek, hogy állj, vagy lövök, hanem azt, hogy állj, vagy eláslak! Valami ilyesmi lehet a lényege a múlt héten több hullámban is megérkezett titkosszolgálati hangorkánnak. Hiszen a piciny párt belső pártviszálykodásába belefülelő hivatásos titokember sem igen jegyezhetett fel egyebet a fegyvertelen környezetből, mint az állj, vagy eláslak mai megfelelőjét. S legfeljebb az ásó nyelének dudorait részletezhették a lehallgatott korábbi titokminiszterek is, amikor egykori beosztottaikkal füles telefonokon csevegtek.
Ez persze fontos, hiszen a dudorokat és akár még a várospolitikus álmában megjelent és kibeszélt intim szemölcsöt is - ha digitalizált adatként őrzik meg az utókornak - fel lehet használni a legfontosabbra: a szolgálat presztizsének, státuszának, a láthatatlan légiónak a megvédésére, erősítésére, fejlesztésére. S bizony elégedetten látjuk, 2008-ban sincs hiány az ehhez legfontosabb kellékből, a jó öreg Bástya elvtársból: megfigyeltnek lenni rang, dicsőség, státusz szimbólum, aki ebből kimarad, az lemarad.
