Meggyőző érv minden rendes adófizetőnek, 2008-ban is számítanak a pénzünkre, nem kevesebbre, mint eddig, sőt talán még többre is. Elképzelhető, hogy akcióvá növi ki magát a legújabb módi, amennyiben vagy egyet fizetünk és kettőt kapunk (adóforintjainkért), vagy fordítva: kettőt fizetünk és egyet kapunk. A lényeg, megőrzik a vasúti szárnyvonalakat úgy, hogy még Békés megye legtöbb kisvasúttal bíró polgármesterének, Karsai József országgyűlési képviselőnek is sikerülni fog egyetlen parlamenti gombnyomással megkímélni bennünket attól, hogy a csökkenő adók miatt gondokat okozó pénzfeleslegeink keletkezzenek. Sőt, kormányán keresztül serényen bekapcsolódik abba is, hogy sikerüljön duplán költeni a közpénzeket.

Ehhez persze az kellett, hogy a minap a gáláns közlekedési államtitkár felajánlja, a bezárni szánt szárnyvonalakat megtartják, s mellettük buszokat is indítanak, megnézendő, mit kezd a helyi nép az alternatív lehetőségekkel. Mint a 7-es busz Pesten, amelyik alatt több száz méteren keresztül metró is rohangál: ez is, az is gusztusosan, tekintélyt parancsolóan támogatott viteldíjak fejében fuvaroz, igaz, kicsiny szépséghibával, azzal, hogy egyiken sem tudnak az utasok kiscsoportos foglalkozásokat szervezni maguknak.

A lényeg tehát: a nem szárny(a)szegett szárnyvasutasokkal oly annyira szolidárisak vagyunk, hogy az eddigi egy helyett most már két kézzel tesszük bele fizetési borítékjaikba adónk mind nagyobb részét. És mondjuk is hozzá, hozza-vigye a harminchétszer harminc-negyven szárnyvasutas masiniszta, kalauz, váltóőr és krampácsoló a harminchétszer nyolc-tíz utast. Egy rendes adófizetőnek - aki hozzászokott már ahhoz, hogy nem szokás csökkenteni a közterheket - az is életre szóló élmény, nemes feladat, hogy az ő pénzén hozzák döntési helyzetbe a harminchét szárnyvonal harminchétszer nyolc-tíz utasát: az államtitkár kegyéből adnak nekik buszokat is a vonatok mellé, melyek akár üresen, akár zsúfoltan - három ultipartihoz is elegendő utassal - kocoghatnak oda-vissza.

A gáláns közlekedési államtitkár szent akaratából - a vonatok járjanak buszkísérettel - a kormányzat szent akarata fejlődött ki: a kabinet teljesen elállt a szárnyvonalak bezárásától. A hon első számú fővasutas szervezett dolgozójának pedig ilyen helyzetben válik kutya kötelességévé budapesti demonstrációkra utaztatni vicinálisokkal is, Volán-buszokkal is a vonalankénti 8-10 fizetővendéget, a 37-szer harminc-negyven masinisztát, kalauzt, váltóőrt és krampácsolót. Mondta is a szárnyvonalak bezárása elleni tüntetést verbuváló legszervezettebb vasutas, hogy "sikeres volt és erőteljes" a sztrájk, ezért aztán - megismétlik.  A kormány pedig még jobban nem zárja be a szárnyvonalakat, az államtitkár meg még több buszt indít társbérletben a tíz-utasos vicinálisokkal.

És tényleg: melyik politikus és melyik fővasutas szervezett dolgozó mond le arról a valamiről, ami sikeres és erőteljes? Egyik sem. Akkor pedig a kormányzatnak sincs más dolga, mint átutalni az adókat a 37-szer harminc-negyven masinisztának, kalauznak, váltóőrnek és krampácsolónak és az ő legszervezettebb fővasutasuknak.

Félnivalónk azért persze van. A gáláns közlekedési államtitkár képes buszos ötletét is tovább fejleszteni. Akkor különösen, ha a 37 szárnyvonal 37-szer nyolc-tíz utasa úgy voksol majd, hogy harminchétszer négy-öt fizetővendég választja az országutat, s harminchétszer négy-öt a vonatokat. Gáláns közlekedési államtitkároknak ilyenkor szokott elsülni az agyuk, s már látjuk is lelki szemeinkkel: dédapáink korából elővarázsolja a sínautó modern megfelelőjét, a sínbuszt.

De ha ez, a sínbusz bejön, akkor mit fogunk kezdeni a mérhetetlenül sok feleslegessé váló, be nem szedett adónkkal?