Régebben az összetartozó - valamilyen logikai kapcsolat szerint rokon - híreket, témákat egymásba építve közölték az újságok. Ma sem ismeretlen a módi, jellemzően éppen az a napilap él is igen gyakran a lehetőséggel, amelyik a múlt héten mégis megijedni látszott az egy napon keletkezett "egynemű" információk összeépítésétől. Sokoldalnyi távolságra helyezte el az egymással rokonságban álló két izgalmas hírt. Persze nem gondoljuk, hogy szakmai vétket követett volna el a napilap a múlt keddi "távolságtartó" tálalással, inkább a könnyebb megoldást választhatta az ügyeletes szerkesztő: nem akarta, nem merte eldönteni, hogy a sajtóvisszhangosra sikeredett két erőszakos nemi közösülés jogi végkifejletének magyarországi, illetve amerikai információit hogyan rendelje alá egymásnak, melyik legyen a fő és melyik a mellékes - például keretbe zsúfolva közölt - krónika. A mi Zsanettünk ötfős rendőrgyűrűjével, illetve az ír-amerikai Flatley táncművész ugyancsak be nem teljesült erőszakos nemi közösülésével tehát a 4. és a 24. oldalon találkozhattunk a tekintélyes napilapban. Mindkét esetben az volt a lényeg, hogy az urakat alaptalanul hurcolták meg, nem követték el azt, amivel vádolták őket.
Happy vég azonban csak egyhez - az amerikaihoz - társult, ha pedig együtt tálalják a két történést az olvasónak, akkor az rájön: mifelénk a nyerés is lehet végzetes, sőt.
Talán az amerikai, illetve magyar jogrendszer különbségeire való tekintettel választotta a távolságtartó tálalást a napilap szerkesztője? Hiszen bármennyire is kimondatott, hogy az öt kisrendőr fél évvel ezelőtt nem erőszakolta meg Zsanett kisasszonyt, de az nem mondatott ki, hogy a hónapokra munkájuktól megfosztott urakat kiknek és milyen pénzből sikerült eltartani, miből éltek ők és miből a családjuk. Bár a feleségeket, élettársakat, barátnőket nem szokás pénzbe átszámítani, de az is lehet súlyos veszteség (igaz, némely esetben nyereség), ha valakit a (kollektív) kóbornumera miatt az asszonyka kitagad, elhagy, válóperes költségekbe kerget. Nem így a hasonlóan megvádolt - erőszakos nemi közösüléssel perbe fogott - ír-amerikai táncművész, ő nyomban ellenkeresetet nyújthatott be és nyert: nem csupán az mondatott ki, hogy a durva légyott valótlan állítás, hanem az is, hogy 11 millió dollár illeti meg őt a most már nem csupán gyengébbik, hanem szegényebbik nemtől. Eközben az öt kisrendőr - és az ügyük miatt még májusban menesztett több igen nagy rendőr - talán nem hal éhen, de bizonyosan komoly veszteséggel fejezi be a Zsanett-sztorit.
Nem dolgunk a pénztárcájukban turkálni, de - utcai hasonlattal élve - már most annyiba kerülhetett nekik a be nem teljesült kaland, mintha éves bérletet vettek volna a Budakeszit Budaörssel összekötő országutat gondosan felügyelő leánykákhoz. Csakhogy a kisrendőröknek azon az emlékezetes tavaszi napon semmi és senki más nem jutott, csak Zsanett, de ő sem úgy ám, ahogy azt elhíresztelték. Sőt, sehogyan sem. Pedig a megannyi Zsanett-vád alapján sokáig egy teljes ország hitte: a megtámadott kisasszony bájai oly tökéletesek, hogy nem volt csoda az öt rendőr kísértésbe esése, sőt az sem lett volna csoda, ha ölre megy érte a hon összes férfiúja, s ha az ügy május helyett most decemberben pattant volna ki, akkor a reklámszövegre hajazva azt fújtuk volna: abban a kislányban ott van az egész ország...
De nem, semmi más nem történt, mint az, hogy a nyertes rendőrök vert serege várja a nekik roppant szomorú karácsonyt, s jobb is, ha szolgálatba kéri magát az öt Zsanett-áldozat, mert úgy legalább felmentődnek az ajándékozás meghitt órái alól. A lelkiekben megerőszakolt férfiak ráadásul nem hozták létre önnön nemzetközi védegyletüket sem, így esély sincs arra, hogy az öt rendőrrel szolidáris legyen a sorstárs Flatley a 11 millió dollárja terhére.
Tudjuk, a felelősség, mint mindig, most is a sajtóé, függetlenül attól, hogy vétkes-e vagy sem. Ha a keddi hírharsona összeépíti, egymásba szerkeszti az ugyanazért a vádért kártérítést kapó művésznek, illetve egzisztenciálisan padlót fogó rendőröknek a történetét, akkor talán észbe kap az ország. De nem kap észbe. S még csak azon sem gondolkodik el, hogy a végeredményt tekintve nem az öt rendőr erőszakolta meg Zsanettet, hanem Zsanett az öt rendőrt.
