Nemrég egy konferencián többen arról beszéltek, hogy mennyire nem szeretik a startup szót. Mert hirtelen mindenki erről beszél, összevissza aggatva a nevet bármire, ami kicsi és reménytelen. Ez jól össze is foglalja azt, hogy hol áll most a kis magyar startuposdi. Már alakul valami, de még száll a fűrészpor. Ezért döntöttem úgy, hogy egy háromrészes cikksorozatban leírom, én hogyan látom ezt.
Kezdjük mindjárt az elején, a magyar startupok köszönik, jól vannak. Rengeteg jó és rossz ötlet van, sok csapat áll össze és megy szét, sokan kapnak finanszírozást, és meglepően sokan nőnek, fejlődnek, erősödnek is.
Hogyan legyünk startupperek
Talán az egyik legnagyobb tévedés a témában a startupalapítókat illeti. A többség úgy képzeli őket, ahogy a Facebook-filmben látta: Fürdetlen egyetemisták éjszaka összeraknak valami kódot, ármánykodnak kicsit és máris kész a világsiker. Sajnos ebből általában semmi nem így működik. Ha globálisan nézzük, a befutó startupokat átlagban 40 éves alapítók indítják. Általában ez előtt többségük már rendelkezik üzleti és cégvezetési tapasztalattal is.
Amiben hasonlít a kép a valósághoz az talán az, hogy mikor kezd el az ember először próbálkozni. Emlékszem én is egyetem helyett, csillogó szemekkel indultam első kalandomra. És persze annak rendje és módja szerint az első két próbálkozásom a földbe állt. A harmadik elmegyegetett, a negyedik növögetett, az ötödik pedig világsiker lett. De ez már rég volt. Akkor még azt hittük, vállalkozók vagyunk, ma már tudom, hogy startupperek voltunk, csak nem volt hozzá hipster szakállunk és csocsóasztalunk.
Az első startup,amibe befektetőként is beszálltam, pont olyan srácokból állt, mint mi voltunk anno. Csillogó szemű, lelkes egyetemistákból. Mondanom sem kell, a történelem ismétli önmagát, földbe is állt a dolog.
Az első kettőt leszámítva minden startup, amibe beszálltunk, még életben van és növekszik. Szuper csapatokról van szó, ezért csináltam egy kis felmérést a körükben. Ez messze nem reprezentatív - ami jó is, mert az induló startupok 95 százaléka földbe áll az első 5 évben, jelentős részük pedig már az elsőben. Szinte biztos vagyok benne, hogy a portfólióból a legtöbb csapat meg fogja élni az öt évet. Szóval ezek a számok leginkább csak jó példák lehetnek arra, hogy így is lehet.
A csapatok fele az ötlet megszületésekor azonnal munkához látott, a másik fele egy-két évvel később indult csak neki. A legtöbb csapatot két alapító kezdte. Felük kevesebb, mint 5 millió forinttal, a maradék nagyja 20-40 millió forinttal. Szinte mindenki saját és a csapat megtakarításából, fizetéséből finanszírozta ezt. Az első ügyfélnek adott verzióig és az első bevételig is többségében az első évben jutottak el, de sokan közülük már az első fél évben. Ehhez szinte mindegyik startup kevesebb, mint 20 millió forintot kellett elköltsön. Aki már eljutott az egyik legfontosabb mérföldkőig, az önfenntartásig, az jellemzően első egy-két évben érte ezt el.
Mint ebből is látszik, az induláshoz nem kell százmilliós befektetés – sokkal fontosabb talán az, hogy mennyire van kapcsolatban a csapat a piaccal. Aki ismeri (vagy gyorsan kitanulja) a piacát, és már nagyon korán el tudja adni a megoldását, az folyamatosan az ügyfelekkel együtt tud fejlődni és erősödni.
Szerző:
Balogh Péter
