Jean Pisani-Ferry szerint a 130 milliárd eurós mentőcsomag ellenére is rengeteg a kockázat, hogy vajon megmenthető-e az euróövezet számára Görögország. A megállapodásra azonban mindenképpen szükség volt ahhoz, hogy Athén kifizesse a márciusban esedékes törlesztéseit. „Ez a játék továbbra is nyitott”, fogalmaz a brüsszeli gazdasági kutatóintézet főigazgatója, aki szerint később derül majd ki, hogy nem azoknak volt-e igazuk, akik szerint mindez időhúzás csupán.

– A görögök szinte ugyanannyira érzik most megszégyenítettnek, sőt leigázottnak önmagukat, mint ahogy a németek az Első Világháborút követően, a húszas években. Görögország esetében azonban nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy elsősorban ők, a görögök a felelősök a kialakult helyzetért – mondja a szakember utalva a világon szinte páratlan korrupcióra, adóelkerülésre. Ugyanakkor szerinte az európaiak is felelősök, mert a végletekig húzták az időt, mígnem csak egy nyilvánvalóan végrehajthatatlan támogatási csomagot fogadtak el.

Jean Pisani-Ferry úgy véli, hogy a harmadik „őshiba” az volt, hogy rossz receptet írtak fel Görögországnak a helyesen felismert „iker-problematikája” kezelésére. Az európai kormányok és az IMF mérvadó vezetői szinte kizárólag az adósságra és a kiadáscsökkentésre fókuszáltak, a görög gazdaság versenyképtelenségét másodlagos ügynek tekintették.

A versenyképesség növelése lehet kiút

Európában a német recept úgy szól, hogy le kell építeni a külső adósságot, ami ugyanakkor szinte ellehetetleníti a gazdasági növekedést. A kiutat az export fokozása, azaz a versenyképesség növelése jelenthetné. A közgazdász szerint az előző görög mentőcsomag kapcsán az EKB-IMF-EU trojka óriási hibát követett el, amikor nem kérte Görögországtól, hogy számolja fel a görög alkalmazottaknak járó tizenharmadik, tizennegyedik havi fizetést. A bércsökkentés ugyanis alapfeltétele a periférikus országok versenyképesség-növekedésének.

Az EKB-nak is van feladata: amellett, hogy erősen növeli a likviditást, további kamatcsökkentéssel és a kamatok garantáltan hosszabb ideig való alacsonyan tartásával tud hozzájárulni a gazdasági növekedés élénküléséhez.

– Hagynia kell a közös fizetőeszköz gyengülését, és engednie kell, hogy Észak-Európában növekedjék, délen viszont valamelyest csökkenjen, legalábbis stabil maradjon az infláció. Másodsorban az Európai Bizottság meghatározóan csak arra ügyeljen, hogy a tagállamok fegyelmezett költségvetési politikát folytassanak, de ne akarjon mindenáron rövid távú, egészen precízen konkretizált deficitcélokat számon kérni. Harmadsorban azzal lehet az eurózóna problémáját hatékonyan menedzselni, hogy a bizottság minden tagországban támogatja a helyi gazdaságélénkítő csomagokat, amennyiben azok bizonyíthatóan kiegyensúlyozottan, jövőorientáltan, átláthatóan egyensúlyoznak, szelektálnak kiadáscsökkentések és kínálat-barát, vállalatokat, beruházásokat ösztönző adó-és bér, valamint munkaerőpiacot liberalizáló reformok között – tanácsolja Pisani-Ferry és hozzáteszi: a dél-európai térség egészének elhúzódó recessziója képes drámaian gyengíteni az eurózónát, és végveszélybe sodorni azt.

Az alapblog.hu-n megjelent interjúban a nemzetközi szakember beszél még a nemzeti kormányok politikusainak indítékairól, az őszinteség hiányának veszélyeiről és a fiskális paktummal kapcsolatos aggályairól. Pisani-Ferry szerint ez utóbbi önmagában véve inkább a német kormány presztízs projektje, és ily módon korlátozott, semmi esetre sem meghatározó a jelentősége az eurózóna stratégiai stabilizálása érdekében.

A teljes interjú a www.alapblog.hu-n olvasható