- Tudod hová küldeném a fiúkat kényszermunkára? A bányába. Az Orbán-papához. - Vinnének az öregnek egy kis hitelt is. A bankárkormánytól.

A jópofizás most mégsem csalt annyi mosolyt a szokásos hétvégi asztaltársaság tagjainak arcára, mint máskor. Ültek a poénok, de nem estek jól, maga a mókamester is takarékra vette magát: húsz-harminc évig reggel néztem át az újságot, de most már nem merek sem olvasni, sem rádiót hallgatni, mert megáll a biológiai órám mutatója a műbalhéktól, műhírektől, felfújt műpolitikától.

Másfél-két hete ugyanazt: előbb vizsgáló bizottságot, aztán ügyészségi fellépés követeltek a Fidesz-politikusok a miniszterelnök- államtitkár fiak ellen. De vajon milyen alapon is vádaskodnak az ellenzéki honatyák? Vagy csupán arról szól a hangos politika, hogy ti, szocik, belekötöttetek az Orbán-család bányájába, akkor mi, kikezdjük a Medgyessy-(és Baráth) família matávos munkáját? A nép meg majd tényleg összemossa, egy tőről fakadónak tartja a két ügyletet, s máris elhalványul a régi, a három-négy évvel ezelőtti, amikor is ontotta a zúzalékot az autópálya-építéshez, no meg a Dunaferr kohászkodásához az akkori kormányfő felmenőjének bányája?

Pedig a mostani ellenzéki vád aligha lehet más, mint az, hogy a miniszterelnök-államtitkár fiak együtt teáztak a papákkal, meghányták-vetették a világ, az ország dolgait, s tényleg tájékozottabbak lettek. Ha a fiúk meghaladják a papákat és felkészültebbek, akkor nem ők kapnak, hanem ők adhatnak. A tea mellett otthon információt, ötletet, tanácsot. Házon kívül pedig iránytűt a jó lehetőségek megtalálásához, brüsszeli tudásra alapozott tanulmányokat, pályázati mintákat a pénzforrások kihasználásához, projektek elnyeréséhez, cégek megerősítéséhez, térnyeréséhez. Az ilyen (szellemi) áru jó áru, keresik, veszik, értékén kezelik a piacon.

A Matávnak hovatovább jobban megy, mint az anyavállalatnak. De éppen ezért lehet szüksége minden écára, hogy pozícióit senki és semmi, még az anyacég se veszélyeztethesse. S ha ezeket az ötleteket, megoldási javaslatokat a brüsszeli fiúktól az EU-t, folyamatait, terveit és trendjeit belülről ismerő szakértőktől kapja meg a vállalat, akkor miért mondana nemet a lobbistáknak, csupán mert pedigréjük van?

A Matávval találkozó miniszterelnök-államtitkár fiak bizonyosan nem udvari szállítók. S nem csupán azért, mert a Matáv nem az udvar, hiszen magáncég. Hanem azért sem, mert az adókönnyítéssel a cégnél ottmaradt pénzt az utolsó fillérig fejlesztésekbe kell beforgatni. A leánya által már megkeresett, neki járó profitot tehát a tulajdonos nem viszi haza, miközben nagyon is gyöngélkedik, hanem hozzájárul, hogy magyarországi vállalata tovább erősödjön.

Mit vizsgál a parlamenti bizottság? Azt-e, hogy a Matáv jó gazda módjára gyarapítja szakmai, üzleti készségeit, javítja, bővíti szolgáltatásait, s olyan akvizíciókra költ, amilyenekkel növekedni, erősödni tud? Ebben rosszat látni csak békaperspektívából lehet. Vagy ami annál is rosszabb: bányaperspektívából.


(A szerkesztő megjegyzése: a fentiek nem képviselnek Piac és Profit álláspontot, a szerző véleményét tükrözik. A szerkesztő magánvéleménye: bár a cikk vállalható, a tények mellett a politikusoknak és családtagjainknak a látszatra is adni kell. S ebből a szempontból korántsem biztos, hogy a brüsszeli fiúk jó helyen keresik a napi betevőt.)