A Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) közleményben jelezte: a magas alapkamat a munkahelyteremtésnek komoly gátját képezte, reményét fejezte ki, hogy a megkezdett folyamat tartós lesz, és a munkaerőpiac megélénkül a banki kamatok csökkentésének hatására.
Jó lenne, ha ez ilyen egyszerűen bekövetkezhetne. A magas kamat ugyanis - azon túl, hogy számottevően drágítja a forrásköltségeket - alapvetően kedvezőtlen hatással van a vállalkozói kedvre is. Miért fogna ugyanis bárki egy kockázatos, rengeteg odafigyelést és energiát igénylő vállalkozásba, ha munka nélkül is közel 10 százalékos hozamot tehet zsebre az egyébként szinte kockázatmentesnek értékelhető magyar államkötvényekkel?
Az alapkamat azonban sajnos nem egy varázspálca, amelyet meglendítve a megfelelő mederbe terelhetők a gazdasági folyamatok. Sőt,...
A vállalati hitelkihelyezés ma Magyarországon nem csak azért döcög, mert magas a kamat, s a drága forrás költségeit nem képesek kitermelni a vállalkozások. Az alapvető gátat a kedvezőtlen gazdasági kilátások, az erős infláció mellett gyenge növekedés jelenti (miként arra a Magyar Nemzeti Bank friss hitelezési felmérése is rámutat), s ebbe az irányba hat a szabályozói környezet instabilitása is. Ilyen helyzetben még gyenge hozam mellett is biztosabb lenne egy könnyen mobilizálható befektetés (állampapír, bankbetét), mint szinte bármely üzleti célú tőkekihelyezés (a minimális, sőt a nulla hozam is többet érne, mint az esetleges veszteség). Amely alapján - kis túlzással persze - akár azt is mondhatnánk, hogy lehetne akármilyen alacsony a kamat, ebben a helyzetben akkor sem fektetnénk pénzt a gazdaságba, ha ingyen jutnánk ahhoz.
A vállalkozói kedv élénkítéséhez ugyanis jóval több kell, mint alacsony kamat. A befektetői klíma alakulásában azonban pozitív változás egyelőre nincs. S, némiképp aggasztó az a tény is, hogy a jegybank tegnapi döntésére nem a belföldi folyamatok kedvező alakulása, hanem elsősorban a nemzetközi befektetői klíma elmúlt időszakra jellemző enyhülése teremtett alapot. Miként az az MNB tájékoztatóján elhangzott: a javuló országkockázati megítélés tágította a jegybank mozgásterét.
A széljárás azonban a világban gyorsan változik. S, ha ez a mi szempontunkból kedvezőtlen lesz (a kockázati étvágy csökken, a forint gyengül, s emelkednek a felárak) az a kamatcsökkentési a folyamat megtorpanását, rosszabb esetben megfordulását jelentheti. Miként az a jegybank kamatdöntés után kiadott közleményében szerepelt: "A monetáris kondíciók lazítására csak addig van mód, amíg a gazdaságot érő kínálati sokkok és árszintemelő kormányzati intézkedések nem okoznak tovagyűrűző inflációs hatásokat és a kockázati megítélésünk javulása folytatódik."
Így, bár a nagyon zord kamatkörnyezet kedvező irányú elmozdulása a hazai vállalkozások szempontjából fontos tényező lenne, ahhoz, hogy ez változzon, a gazdasági környezetet kell átalakítani. Ez lehet az, amely teret nyit a kamat csökkentésére is. Fordítva azonban ez nem működik.
