A reklámadó-törvényhez minap benyújtott módosító indítvány célja egyértelmű: betömni mindazon kiskapukat, amelyeket az eredeti törvényszöveg nyitva hagyott. Ez azonban várhatóan méltánytalan adóterhet és súlyos jogi bizonytalanságot fog okozni a Jalsovszky ügyvédi iroda kommentárja szerint.
Megváltó vagy „csak” leváltó lehet Magyar Péter? Kihúzza az Orbán-kormány 2026-ig?
Meddig marad szankciós listán Rogán Antal? Mi lesz a régi ellenzékkel?
Online Klasszis Klub élőben Kéri Lászlóval!
A javaslat bevezeti a „túlnyomórészt magyar nyelvű” internetes oldal fogalmát, és adókötelessé teszi az ilyen oldalon elhelyezett reklám közzétételét. Kérdéses, hogy mi minősül „túlnyomórészt magyar nyelvű” oldalnak. A Google oldala például más-más nyelven jelenik meg attól függően, hogy hol és milyen IP-cím alatt jelentkezünk be. Minősül-e a Google „túlnyomórészt magyar nyelvű” oldalnak? Hasonlóan, a Facebookon mindenki a saját profilját látja, az általa beállított nyelven. Minősülhet-e a Facebook „túlnyomórészt magyar nyelvű” oldalnak? Ezekre a kérdésekre a válasz korántsem egyértelmű.
Ki nyilatkozik?
Másrészt a törvénymódosító javaslat szerint a reklám közzétevőjének nyilatkoznia kell arról, hogy az adófizetési kötelezettségének eleget tesz-e – amennyiben ilyen nyilatkozatot nem tesz, akkor a hirdetőnek (a megrendelőnek) kell az adót megfizetnie. Ráadásul a hirdetőt terhelő adókulcs kifejezetten magas: egy 25 ezer Ft-os, havi adómentes kereten túlmenően – nyilatkozat hiányában – a hirdetőknek 20 százalékos adókulccsal kell a reklámadót megfizetniük.
Frissítés: 2,5 millió felett kell csak fizetni!
Nem 25 ezer forint, hanem 2,5 millió forint feletti havi reklámköltés esetén terhelné adófizetési kötelezettség a hirdetés megrendelőjét akkor, ha a reklám közzétevője nem nyilatkozik az adókötelezettségéről. Erről szóló módosító javaslatot fogadott el július 2-án az Országgyűlés törvényalkotási bizottsága a reklámadóról szóló jogszabály változtatásához. Eszerint az adó alapja a reklámközzététel havi összesített ellenértékének 2,5 millió forintot meghaladó része, az adó mértéke pedig 20 százalék. A testület több ellenzéki tagja, köztük Bárándy Gergely (MSZP) és Fodor Gábor (független) is az RTL Klub és a sajtószabadság ellen irányuló jogalkotásnak tartotta az eredeti előterjesztést, amely szerintük politikai céloktól motivált, így megengedhetetlen. A jobbikos Szilágyi György szerint a kereskedelmi csatorna keddi riportjával kis- és közepes vállalkozásokat mentett meg az adófizetéstől, mert a bizottság annak hatására készítette el javaslatát.
Csak összehasonlításképpen: az adó egyébként sávos rendszerében ilyen mértékű adóteher a 10-15 milliárd Ft közötti árbevételű médiacégeket sújtja. Nyilvánvaló, hogy a Facebooktól vagy a Google-tól egy magyar hirdető hiába fog várni egy ilyen nyilatkozatot, ezáltal az itt elhelyezett reklámok megrendelőit sújtani fogja a 20 százalékos adóteher. Ezt súlyosbítja továbbá, hogy a jogszabály társasági adót módosító rendelkezése kimondja: ilyen esetekben a hirdető a hirdetés költségét a társaságiadó-alapjával szemben sem számolhatja el. Míg ez a rendelkezés egyrészt kifejezetten logikátlan, és idegen a társasági adó rendszerétől, addig további jelentős adóhátrányt okoz az interneten hirdetőknek. (Hirdetőként viszont a kkv-k is érintettek lehetnek!)
Mindenki fizet?
Hiányossága továbbá a javaslatnak, hogy nem rendelkezik arról, mi történik, ha mind a reklám közzétevője, mind pedig a megrendelő befizeti az adót. A fenti nyilatkozat elmaradása ugyanis a reklám közzétevőjének adókötelezettségét nem érinti, ezért előfordulhat, hogy ugyanazon reklám után mind a megrendelő, mind pedig a közzétevő adót fizet. Indokolt lenne, hogy ilyen esetben valamely fél visszaigényelhesse az általa megfizetett adót, ennek jogszabályi feltételeit azonban a javaslat nem rendezi.
