Na hogy ment? A másik szemével látni a világot? Szeretnénk azt hinni, hogy ahogy mi látjuk, úgy a jó, ahogy mi gondoljuk, úgy a jó, és minden, ami MÁS, az nem jó, vagy legalábbis nem annyira. Pedig az esetek egy részében ez nem igaz. Lehet, hogy a másik jobban látja, de az is lehet, hogy több igazság van. Mint amikor egy törzs tagjait odavezetik a számukra ismeretlen elefánthoz, de előtte bekötik a szemüket. Azt a feladatot kapják, hogy tapintással állapítsák meg, milyen állatról van szó. Az első, aki az ormányát fogta meg, azt állította, hogy az elefánt egy kígyószerű állat, a másik aki a fülét kapta el, egy hártyaszerű állatról beszélt, megint másik egy kemény páncélos állatról beszélt, miután megtapogatta az agyarát, stb.... Kinek van igaza? Mindenkinek. És senkinek. Hiszen egyikük sem látta a teljes képet! És gyakran mi is így vagyunk. Ítéletet alkotunk részinformációk alapján, sokszor nem csak a szemünk, de még a fülünk is csukva van. Csak a szánk nincs. Persze vannak kivételek. Pedig a biblia is azt mondja:"Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" Az igazán boldog embereknek nincs szükségük a másikat sárba tiporni ahhoz, hogy magukat szeretnivaló emberként lássák.

Mint ahogy az igazán önbizalommal teli embereknek nincs szükségük arra, hogy magukat magasra emeljék, vagy másokat lehúzzanak. Hiszen az egész innen ered. Ha magamat nem látom szeretetre méltónak, akkor miért várnám el, hogy mások szeressenek? Ha másoktól nem várhatom el, hogy szeressenek, akkor kompenzációként meg kell, hogy teremtsem, hogy szeretetre méltó legyek. Ehhez pedig vagy én kell, hogy jobbnak látszódjam, vagy a többiek rosszabbnak. És mindezen igyekezetünk közben nem vesszük észre, hogy mi úgy ahogy vagyunk, jelen állapotunkban is szeretetre méltók vagyunk. Senki nincs a világegyetemben, aki ugyanolyan lenne, mint mi. Senkinek nincs ugyanolyan ujjlenyomata, hangja, alakja, értelme, ..., mint nekünk. Egyediek, és megismételhetetlenek vagyunk. Ha pedig tudjuk magunkról, hogy agresszívek, arrogánsak, házsártosak, lusták, rendetlenek, vagy sorolhatnám vagyunk, akkor tudnunk kell azt is, hogy változhatunk. Meg van bennünk az erő a változásra. Ha igazán akarunk. És erre nincs jobb idő, mint MOST! Nem kell várni hó végéig, hó elejéig, vagy szilveszterig. Ne feledd! Ma kezdődik életed hátralévő része.

Kreutz Zsolt
Willtord Magyarország