A HMV, amely nemrégiben még a világ talán legnagyobb hanglemez-kiskereskedő lánca volt, éppen egy évvel ezelőtt komoly leépítésekre kényszerült. A leépítés azért lett emlékezetes, mert az elbocsátott dolgozók élőben közvetítették saját kirúgásukat a cég hivatalos Twitter csatornáján. Hangzatos bejegyzések követték egymást órákon keresztül, köztük a „"Tömegmészárlás!", illetve a „a főnök épp azt kiabálja, hogy hol kell kikapcsolni a "Twittert" keserűen gunyoros élcelődés.
Az eset rámutat, hogy az új technológiák, applikációk és kommunikációs formák alaposan átrendezik a korábbi berendezkedést. A 0-24 órás elérhetőség, a folyamatos online kapcsolat jó lehetőségeket jelent a gyorsabb és hatékonyabb kommunikáció megszervezése szempontjából, de nem elhanyagolhatóak a veszélyek sem. 2014 most már jól láthatóan arról (is) fog szólni, hogy a kütyük jelentette biztonsági kockázatokat hogyan tudja kezelni a munkaadó.
A dolgozók egyre inkább a cég egyfajta nem hivatalos szóvivőiként funkcionálnak: a közösségi média felületein bárki megjelenítheti a céget, segítheti, vagy ronthatja a márka megítélését - írja a HR Portal. A kevéssé lojális, vagy akár csak kevésbé megfontolt kollégák nem tudnak, vagy nem akarnak különbséget tenni az üzleti titkok, céges belső információk és a publikus adatok között, adott esetben saját sérelmeiket megosztva roncsolhatják a vállalat jó hírét, vagy üzleti érdekeit.
A céges informatikai infrastruktúrára épülő applikációk, belső fejlesztések általában lehetővé teszik a távmunkát, vagy a mobilitás egyéb formáit. Ám belátható, hogy minél több munkatárs szaladgál nagyszámú kütyüvel, táblagéppel, laptoppal, annál nagyobb az esély arra, hogy az eszközök itt-ott ottfelejtődjenek, ellopják őket, vagy hogy illetéktelenek jussanak hozzá a féltett üzleti adatbázishoz, vagy a belső levelezéshez.
A fenti rizikófaktorok mindegyike egyúttal vállalati kríziskezelést tehet azonnal szükségessé. Új feladatkört jelenthet a cég számára a közösségi tartalmak új szempontok szerinti monitorozása, a márkanevet érintő posztok észlelése, akár a gyors közbelépés, a meggondolatlanul cselekvő munkatárs gyors figyelmeztetése. Az üzleti információk elvesztése, vagy illetéktelen kezekbe kerülése pedig bizonyos esetekben az adott szervezet létét is veszélyeztetheti. Ezeknek a veszélyeknek a detektálása rendszergazdai, információ-biztonsági feladatokat hoz magával.
A cégvezetésnek a kockázatokat tehát technológiai és személyzeti oldalról is át kell gondolni. A technológiai oldal - talán - kicsivel jobban megfogható, hiszen a jogosultsági rendszerek finomhangolása már régóta fontos terület a vállalati informatikában. A titkosított hálózat, a sűrűn változó, vagy akár alkalmanként generált jelszó-stratégia is csökkenti az adatszivárgás veszélyét, legalábbis jóhiszemű felhasználás esetén. A hordozható eszközök megőrzésének felelőssége anyagiakban is kifejezhető módon a munkavállalót terhelik, így még inkább érdekelt az eszközök védelmében, visszaszolgáltatásában.
A kevésbé kézzel fogható, személyiségfüggő, vagy, mondjuk így, HR-es területeket egyéb módokon lehet körülbástyázni. Az első feladatcsoport nyilvánvalóan már a kiválasztásnál elkezdődik, a kockázati tényezőt jelentő jelentkezőket meg kell próbálni kiszűrni már az első interjúköröknél. A belépőket az orientációs tréningekkel, a céges kultúrával való megismertetéssel lehet közelebb hozni a vállalati célokhoz, a lojális együttműködéshez.
A szabályozottság kérdésére a felelősségi körök pontos beállítása, a munkaköri leírások részletes meghatározása, a munkaszerződés precíz megfogalmazása, a jogosultságok és kötelezettségek világossá tétele, a belső és a külső, nyilvános kommunikációra vonatkozó céges policyk kidolgozása és betartatása lehet megoldást. Ha pedig mégis elválásra kerül sor, meg kell próbálni a legnagyobb korrektség mellett, kulturáltan eljárni, így elkerülheti a munkaadó, hogy a HMV-hez hasonlóan kiszolgáltatottá váljon a feldühödött dolgozóknak. Így pedig 2014-ben sem kell majd rettegni saját munkavállalóinktól.
