Bár tavaly a magyar építőipar – éves 26,7 százalékos növekedéssel – a számok szintjén jól teljesített, a szektorra jellemző szerződési és teljesítési biztonság továbbra is elmarad az uniós szinttől. (Bár idén már nem is teljesít olyan fényesen az építőipar.) A KCG Partners Ügyvédi Társulás összefoglalója szerint ennek az egyik oka, hogy az iparágra továbbra is jellemző a sablonszerződések használata, illetve azok sokszoros újrafelhasználása, amelyek közös jellemzője, hogy elsősorban a kivitelező nem szerződésszerű teljesítését „büntetik”, nem pedig a szerződésszerű teljesítését ösztönzik. Mivel az építési beruházások jellemzően csak több, szakáganként specializálódott kivitelező vállalkozó együttműködésével valósulnak meg, ezért a kivitelezők hatékony összehangolásához és együttműködésük támogatásához is az adott projektre szabott, jól működő szerződéses mechanizmusokra lenne szükség – áll a jelentésben.
„A hagyományos magyar kivitelezési szerződések a kivitelezők teljesítését elsősorban egyenként, egymástól elkülönítve szabályozzák ahelyett, hogy a kivitelezők egymástól kölcsönösen függő teljesítését összehangoltan kezelnék. Ez egy teljesen elavult, egyáltalán nem hatékony szerkezet, amely probléma esetén összetett jogvitákat generál” – mutat rá Kamocsay-Berta Eszter, a KCG Partners Ügyvédi Társulás ügyvezető partnere.
Sokszor rossz a stratégia
Kamocsay-Berta Eszter szerint gyakori probléma az építési kivitelezések során, hogy a kivitelezés folyamatában felmerülő szerződéses igények rendezését a felek az azonnali megoldás helyett későbbi időpontra teszik, azért, hogy az esetleges vitás kérdések ne akadályozzák a kivitelezés menetét. Ez azonban rossz stratégia, hiszen emiatt nem derül ki idejében, hogy az adott – nem szerződésszerű – teljesítésnek milyen következményei lesznek a beruházás időbeli megvalósulására és költségtervére nézve.
Ezekben az esetekben a kivitelezők a beruházás lezárásakor szembesülnek a kivitelezési szerződésekben foglalt szankciókkal, így például a késedelmi kötbérrel, illetve a hibás teljesítés miatt felszámításra kerülő kötbér vagy levonás tényével. Az is számos esetben előfordul, hogy a projekt zárása során tárgyalt jogok és kötelezettségek pénzügyi, elszámolási vitává alakulnak és rosszabb esetben a bíróságon végződnek.
„Természetesen az építési vállalkozók is sokat tehetnének azért, hogy egy a beruházás sikeres megvalósulását biztosító szerződésrendszer jöjjön létre. Így a hagyományos szerződéses biztosítékok (úgy mint az ütemterv szerinti mérföldkövek elérésekor történő, szakaszolt vállalkozói díj kifizetés, a jól teljesítési visszatartás, vagy példának okáért a jól ismert jól teljesítési garanciák és kötbérek) mellett egyre nagyobb szerepet kaphatnának a kivitelezés során egyéb előremutató eszközök is” – magyarázza Kamocsay-Berta Eszter.
A KCG Partners tapasztalatai szerint világszerte egyre népszerűbbek az „ösztönző” konstrukciók, amikor nem büntetési, hanem „jutalmazási” tételeket helyeznek kilátásba a projektek sikeres végrehajtása esetén. „Az ösztönző eszközökön keresztül megvilágítható, hogy a projekt sikeres megvalósulásához elengedhetetlen a kivitelezők kommunikációja és együttműködése” – magyarázza Kamocsay-Berta Eszter.
Máshol már bevált
Nyugat-Európában például már bevált megoldás a „közös kockázatviselés” gyakorlata. Ebben az esetben a kivitelezési munkák során elért megtakarításokból – előre meghatározott leosztásban – megszerezhető részesedés vagy éppen az esetlegesen elszenvedett veszteségek közös viselése ösztönzi fokozott együttműködésre a feleket. Ugyancsak gyakran használt motivációs eszköz egy bónuszkeret felállítása, amelyből a teljes beruházás sikeres megvalósulásának mértékében részesednek a kivitelezők is, akik így érdekeltek abban, hogy a többi kivitelező munkáját is támogassák.
Végül, de nem utolsó sorban folyamatos, kiemelkedő teljesítésre ösztönözhet az is, ha a vállalkozók részesednek egy nagyobb beruházás által keltett társadalmi, közösségi elismerésből, azaz a „dicsőségből”, ha cégnevük a beruházással kapcsolatban szerepeltethető. Sajnos, a nagy beruházók általában szigorú szabályokkal korlátozzák ennek a lehetőségét, és nem mérlegelik a nyilvánosság ösztönző és teljesítményre inspiráló erejét.
