A kft-k alapításához szükséges minimális tőkét illetően felemás képet mutat az új polgári törvénykönyv (Ptk.). Bár a jogalkotó szándéka szerint az új Ptk. egyik alapvető célja a szabályozás rugalmasabbá tétele volt, a kft.-k tőkekövetelményére vonatkozó új szabályozás a jelenleg hatályos törvényhez képest felemás szigorítás irányába mutat – hívja fel a figyelmet blogbejegyzésében Molnár Gábor, a DLA Piper ügyvédi iroda partnere.

Kompromisszumos megoldás

A gazdasági társaságok hazai szabályozásában mindig kiemelt figyelmet kapott a társaságalapításhoz szükséges minimális tőke összegének kérdése. Az általános nemzetközi megítélés szerint a minimális tőkeelőírások a társaság partnereinek nem jelentenek érdemi védelmet (az alapításkor kapott tőkét a cég akár már az alapítás napján teljes egészében kifizetheti bérleti díjra vagy tanácsadói díjra …), ugyanakkor ezek az előírások a cégalapítási aktivitás fékjeként üzemelhetnek. Az új Ptk. ezt a két szempontot – a (vélelmezett) hitelezővédelmet és a cégalapítási korlátot – próbálja egy kompromisszumos megoldással összeegyeztetni.

Az új Ptk. ismét 3 millió forintra emeli a kft. alapításához szükséges minimális törzstőkét. A törvény ugyanakkor lehetővé teszi a kft.-k működését már azt megelőzően, hogy az alapítók ténylegesen befizettek volna 3 millió forintnyi hozzájárulást a társaságnak.

Az eredményből feltölthető a tőke

A Ptk. ennek kapcsán úgy rendelkezik, hogy a „társaság mindaddig nem fizethet a tagoknak osztalékot, amíg a ki nem fizetett és a tagok törzsbetétére az osztalékfizetés szabályai szerint elszámolt nyereség a tagok által teljesített pénzbeli vagyoni hozzájárulással együtt el nem éri a törzstőke mértékét”. A Ptk. tehát csak azt követően engedi meg, hogy a tagok a társaságból pénzt vonjanak ki (osztalék formájában), miután a társaság a működése során termelt eredményével „feltöltötte” a társaság saját tőkéjét a társasági szerződésben szereplő törzstőke szintjére.

Érdemes hangsúlyozni, hogy a fenti szabály nem csupán a minimális törzstőke szolgáltatására vonatkozik, hanem minden olyan esetre is, amikor valamely alapító az alapítási kérelem cégbírósági benyújtásáig a pénzbetéte felénél kisebb összeget köteles csak a társaságnak befizetni, és a társasági szerződés a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig be nem fizetett pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatására a társaság nyilvántartásba vételétől számított egy évnél hosszabb határidőt állapít meg.

A tartozásokért is helyt kell állni

Az alapításkori törzstőke részletekben, utólag történő kifizetésének lehetővé tétele kapcsán a Ptk. nem csupán az osztalékfizetés korlátozásával próbálja védeni a hitelezőket, hanem azzal is, hogy mindaddig, amíg nem fizetik be a törzsbetétük teljes összegét, a tagok a még nem teljesített pénzbeli vagyoni hozzájárulásuk összegének erejéig „kötelesek helytállni a társaság tartozásaiért”.

Bár a szándék érthető, nem teljesen világos, hogy a gyakorlatban mit jelent pontosan ez a szabály. A  hatályos Gt. szerint ha a végelszámolás vagy a kényszertörlési eljárás megindításakor, illetve a felszámolás elrendelésekor a társaság törzstőkéje még nem került teljes egészében befizetésre, a végelszámoló, illetve a felszámoló jogosult a még nem teljesített befizetésekre vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni, és annak teljesítését a tagoktól megkövetelni, ha arra a társaság tartozásainak kiegyenlítése érdekében szükség van.

Erre tekintettel kérdés, hogy a új Ptk. vajon ezt a társaság felé fennálló kötelezettséget/felelősséget érti-e az alatt, hogy a tagok a még nem teljesített pénzbeli vagyoni hozzájárulásuk összegének erejéig „kötelesek helytállni a társaság tartozásaiért”, vagy esetleg egy új, a társaság hitelezői által akár közvetlenül a tag ellen érvényesíthető igény (per) alapját kívánja megteremteni. A Ptk. későbbiekben megalkotandó részletszabályai remélhetőleg erre a kérdésre is választ adnak.