A transzferárak folyamatosan szigorodó adóellenőrzése miatt ma már egyetlen vállalkozás sem jelentheti ki, hogy biztonságban van a kiszabható bírságoktól, ha nem végzett el egy transzferáras belső ellenőrzést. Ma már a legtöbb cég rendelkezik kapcsolt vállalkozással, de sokan még mindig nem tudnak erről a tényről, illetve a hozzá kapcsolódó szabályozási rendszerről és a komoly adóügyi következményekről. (Ezért is fontos tudni, hogy kihez kopogtathat be emiatt a NAV!)
Melyek azok a lépések, amelyeket szükséges megtennie minden vállalkozásnak? Erre kereste a választ együttműködő partnerünk, az Adó Online szakértői cikke.
1. Kapcsolt vállalkozások körének vizsgálata
Kapcsolt vállalkozásoknak nevezzük egyszerűen megfogalmazva azokat a cégeket, ahol a tulajdonosi kör nem független, tehát a szavazati jogok többsége egy magánszemély vagy egy család kezében összpontosul. A kapcsolt vállalkozások pontos definícióját az adózás rendjéről szóló törvény és a társasági adó törvény is tartalmazza. Amikor felmérjük a kapcsolt vállalkozások körét, először az adott vállalkozás tulajdonosi körét szükséges megvizsgálni, a tulajdonosok más vállalatokban lévő érdekeltségeit, valamint a vállalkozás más cégekben lévő üzletrészeit.
A megfelelő szabályok figyelembe vételével (pl. közeli hozzátartozók szavazati jogainak összeszámítása) – az időközbeni jogszabályi változásokkal is tekintettel – összeállítható egy táblázat, mely tartalmazza a kapcsolt vállalkozások legfontosabb adatait (pl. neve, székhelye, adószáma, kapcsolt vállalkozássá válás időpontja, stb.).
(A transzferárazás lehetőségeiről – és veszélyeiről – bővebben itt olvashat!)
2. Kapcsolt vállalkozásokkal megvalósult ügyletek felmérése
Amikor már ismerjük a kapcsolt vállalkozások körét, a következő lépés annak a felmérése, hogy melyik kapcsolt vállalkozással mikor, milyen ügyletek valósultak meg. Az ügyleteket már az első áttekintésnél érdemes csoportosítva vizsgálni, külön-külön típusonként, mind a vevői oldalt, mind a szállítói oldalt, a kölcsönöket, az időbeli elhatárolásokat és az ingyenes ügyleteket tekintve. Különösen fontos annak a megállapítása, hogy melyik kapcsolt céggel milyen időponttal indult az együttműködés, tehát mikor volt az első szerződéskötés, első számla, vagy első átutalás.
3. Szokásos piaci ár elvének betartása
Ha kapcsolt vállalkozással bármilyen ügylet megvalósult, akkor a szokásos piaci ár elvének betartása kulcsfontosságú. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban „Art.”) alapelvei között kerül megfogalmazásra a következő: „A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak.” (1.§. 8. bek.).
Az Art. ezen alapelvének szellemét tükrözik az egyes adójogszabályok előírásai is, melyek közül a legismertebb a társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban „Tao.”) 18.§-ban megfogalmazott „szokásos piaci ár elv” alkalmazási kötelezettsége:
Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (áfa nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó - az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül - adózás előtti eredményét csökkenti illetve növeli.
Egy adóhatósági megállapításnál, melynek során eredetileg a fenti elv megsértése miatt társasági adó hiány keletkezett, további következményekre is lehet számítani, pl. az általános forgalmi adó tekintetében. Hogyan lehet ellenőrizni, hogy a szokásos piaci ár elve betartásra került-e, és hogyan lehet ezt bizonyítani? A gyakorlatban erre számos módszer és megoldás létezik, azonban a megfelelő eljárás és a legjobb módszer kiválasztása általában összetett feladatnak minősül. A társasági adó törvény 18.§-a meghatározza a szokásos piaci ár alátámasztására alkalmazható módszerek körét is, de a valódi bizonyítékok (összehasonlítható szerződések, árak, haszonkulcsok, kamatok és árazási elvek) bemutatása már gyakran hiányos az érintett vállalkozásoknál.
Még mindig számos vállalkozásnál kérdés, hogy őket érinti-e a transzferár nyilvántartás készítési kötelezettség, mely gyakorlatilag az előző pontbeli elv betartásának írásos bizonyítéka, melynek összeállításának elveit és kötelező tartalmi elemeit a 22/2009. Pénzügyminisztériumi rendelet tartalmazza. Amennyiben akár csak egy kapcsolt vállalkozással megvalósult ügyletre nem készül el az írásos transzferár dokumentáció, az adott vállalkozás évente és ügyletenként 2 millió forintos mulasztási bírsággal sújtható. Természetesen vannak olyan ügyletek, amelyek mentesség alá esnek, de ezeket a mentességi lehetőségeket alaposan meg kell vizsgálni, hiszen kettő millió forint (vagy ennek többszöröse) a tét! A transzferár nyilvántartás készítési kötelezettség alapvetően a legalább középvállalkozási méretet elérő vállalatokat érinti, de figyeljünk oda, hogy a mutatószámokat összevontan kell vizsgálni, tehát figyelembe kell venni a kapcsolódó vállalkozások és partnervállalkozások mutatószámait is.
Milyen lehetőségek állnak egy vállalkozás számára rendelkezésre, ha el szeretné kerülni a mulasztási bírságokat és a fenti buktatókat? A kötelezettségek és az adott vállalkozásra vonatkozó specialitások, kockázatok felmérése a legfontosabb feladat, és ehhez alaposan ismerni szükséges a jogi előírásokat, illetve azok időközi változásait, az átmeneti szabályokat. A transzferár nyilvántartásokat elkészíthetik a cégek belső kollégáikkal, külső szakemberek igénybevételével, de akár a NAV segítségét is igénybe vehetik – természetesen ez utóbbit sem ingyen, hanem konkrétan előírt (több százezer forinttól kezdődő) illetékek megfizetése ellenében. Bármelyik megoldást is választják a hazai vállalkozások, egy hozzáértő szakember mindenképpen nagy segítség lehet a transzferár ügyek áttekintésében és a kockázatok minimalizálásában.
