Nincs olyan ember, aki mindenhez ért.
A jó hír, hogy az elutasítás lehetősége miatti elfogódottságunk sem nemzeti sajátosság. Kutatások azt igazolják, hogy például az Egyesült Államokban is éppen úgy tartanak az emberek az elutasítástól és gyakran alábecsülik (alábecsüljük) mások segítési hajlandóságának tényét, illetve annak mértékét, mintegy 20-25 százalékkal.
Mire figyeljünk?
Ismerjük el, hogy segítségre van szükségünk, és kérjünk. A vezető a még az utasításait is kérés formájában fogalmazza meg, ám ha valóban kéréséről van szó, akkor a „kérem”, „kérlek” varázsszavak kimondása megkerülhetetlen. A legnagyobb hiba, ha bagatellizáljunk a helyzetet! Ismerjük el, hogy segítségre van szükségünk, és ismerjük el, minden hízelgés nélkül, a másik hozzáértését.
A másik pontosan tudja, hogy szívességet szeretnénk és azt is, hogy milyen súlyú a kérésünk. Azzal azonban, hogy kérünk tőle, elismerjük a döntéshez való jogát (módjában és akaratában áll-e segíteni) és azt is, hogy a kérésünk teljesítésével gesztust tesz. Hiszen csakugyan azt is tesz, ha időt, energiát áldoz valamire, ami nem az ő feladata.
Indokoljuk meg a kérésünket
Egy szellemes kísérlet bebizonyította, fontos, hogy megindokoljuk a kérésünket, azonban nincs szükség arra, hogy mélyreható, tényfeltáró indokolással álljunk elő. Ugyanakkor, ha csakugyan együttműködőbb partnert szeretnénk, akkor érdemes röviden beavatni a segítségnyújtót, hogy milyen okból és miért is őt kérjük meg.
Az egyik legkomiszabb manipulációs módszer az „alacsony labda” módszere. Amikor valaki először egy csekély szívességet kér, s miután az áldozat igent mondott, az eredeti szívességhez kapcsolódva tovább „apróságokat” kér, „Ugye megérted?” álszent kérdésével. Lehet, hogy akkor és ott a tőrbecsalt az „adott szó” hamis látszatának engedve (hiszen nem a sok további szívességre, csak az elsőre tett ígéretet) segít, de nem szabad meglepődni, ha ez volt az utolsó alkalom is, amikor segített.
Ne éljünk vissza a pozíciónkkal
Csak azért, mert vezetők vagyunk, még nem ok arra, hogy más területek munkatársaitól a vezetőjük beleegyezése nélkül „segítséget” kérjünk. Mint ahogyan az sem elegáns gesztus egy vezetőtől, ha a személyes hatáskörébe tartozó feladatokat úgy delegálja, mintha magától értetődően természetes lenne, hogy nem az ő dolga. Mindkét esetben az érintettek pontosan érzik, hogy itt valami nem stimmel. Hovatovább, a helyzettel való visszaélést jó esetben súlyos bárdolatlanságnak, rosszabb esetben vezetői hatalmaskodásnak tekintik.
Köszönjük meg
Kérés, bocsánatkérés, köszönet. Ferenc pápa erre a három pillérre hívja fel a figyelmet, ha egy kapcsolat (házasság) harmóniája a tét. Az üzleti, hivatali, szakmai életben sincs másként. Nemcsak kérnünk kell tudni, de megköszönni is. Őszintén, méltósággal, elismerve a másik segítségét és annak valódi jelentőségét, ám messze kerülve a hálálkodás teátrális, hamisan csengő gesztusait.
Szerző:
üzleti etikett tanácsadó és coach