Óvatosan a tigrisekkel

A sharing economy rendszerében mindenki vállalkozóvá és egyben magányos dzsungelharcossá válik. Az eddigi kollektív megjelenés helyett ez egy rengeteg szereplős szabadversenyt hozhat magával dr. Bőgel György, a Közép-európai Egyetem professzora szerint, akivel arról beszélgettünk, milyen lehetőségek és veszélyek rejlenek az új gazdasági modellben.

Ront vagy javít Magyarország megítélésén a soros EU-elnökség?
Milyen újabb öt év elé néz Karácsony Gergely?
Mi lesz a liberalizmussal Magyarországon?
Online Klasszis Klubtalálkozó élőben Horn Gáborral!

Vegyen részt és kérdezzen Ön is a Republikon Alapítvány kuratóriumának elnökétől!

2024. július 24. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

A sharing economy, vagyis a megosztásos gazdaság szépen lassan átformálja a világunkat. Az Airbnb úgy lett sikeres szállásadó, hogy nincs egy kiadó szobája sem, míg az Uber autók nélkül vált a világ egyik legnagyobb személyszállító cégévé. Dr. Bőgel György véletlenül került közel a témához. Egyetemi dolgozó volt, amikor egy informatikai cég megrendelt tőlük egy kurzust. Pár nappal azután, hogy elvégezték a munkát, csörgött a telefonja, hogy van-e kedve megvalósítani mindazt, amiről beszélt. Közgazdászként ment oda, de ekkor közel került az informatikához is.

dr. Bőgel György (Fotó: Erhardt László)

A szakmai anyagokban egymás szinonimájaként jelennek meg a platformgazdaság és a megosztásos gazdaság kifejezések. Ez így helytálló?

Az új dolgoknál mindig beletelik egy kis időbe, amíg kialakul a helyes elnevezés. Most még attól függ, hogy honnan közelíti meg az ember, és mit lát bele a fogalomba. Van egy jelenség, amelynek vezérpéldányai jelenleg az Uber és az Airbnb. Ezt a jelenséget próbálják megnevezni. Én személy szerint a platformalapú gazdaság elnevezést szeretem jobban, mert a megosztásnak van egy félrevezető, „jótékonysági” értelmezése is. Jól hangzik, hogy oszd meg az autód, lakásod, szerszámkészleted másokkal, csak nem igaz, vagy csak korlátozottan az. A szektor olyan zászlóshajóinak, mint az Uber vagy az Airbnb, kevés köze van a közösségi értékekhez. Ezek kőkemény profitorientált vállalatok, amelyek az embereket potenciális vállalkozóként, a lakásukat, autójukat, eszközeiket és munkaerejüket pedig tőkeként kezelik.

A platformgazdaság egyre több embernek ad munkát, gondoljunk csak az Uber-sofőrökre, akik jellemzően a válság okozta munkanélküliségből és anyagi problémákból láttak kiutat autójuk megosztásával. Mennyire alakíthatja át ez a modell a munkaerőpiacot?

Jelentős mértékben. Ma már olyan platformok is vannak, melyek a munkaerő-keresletet hozzák össze a kínálattal. De van ennek egy kevésbé direkt modellje is. A válság során sokan ismerték fel, hogy eszközeikkel megjelenhetnek az online piactereken, és ennek megfelelően tömegek kezdtek el pénzt csinálni lakásukból, konyhájukból, megtakarított pénzükből. Az Uber esetében minden autós kisvállalkozóvá válhat, fuvarozhat, és pénzt kereshet, közben pedig leadja az Ubernek a részesedését, tehát megadja a császárnak, ami a császáré. Viszont ez a hagyományos taxisok megélhetését veszélyezteti. A régebbi piaci szereplők mindig nehezebben alkalmazkodnak az újaknál, de pozíciójukat ettől még nem fogják egykönnyen feladni. Ha a most még hagyományos modellek szerint működő vállalatok okosan használják az új technológiákat, akkor van esélyük felzárkózni.

Rengeteg olyan eszközt gyártunk le, melyek kihasználtsága rendkívül alacsony. Lényegében e szabad kapacitások kihasználására épül a megosztásos gazdaság. Ha nem is önzetlenségből fakadóan, de segíti a fenntarthatóságot.

Igen, például az én autóm kihasználtsága egy százalék körül lehet, mivel munkába sose járok vele, legfeljebb hétvégén használom, ha kirándulni megy a család. Ez ugyan egy szélsőséges példa, de szinte egyetlen használati tárgyunk sincs teljes mértékben kihasználva, és ez hatalmas környezeti terhelést jelent. Ha sikerül egy olyan rendszert teremteni, ahol a meglévő eszközállományt jobban ki tudjuk használni, akkor kevesebb termelésre van szükség, és ezáltal fenntarthatóbbá válik a rendszer. Persze ennek lehet egy sajátos következménye is: mi lesz azokkal a gyárakkal, cégekkel, amelyek a jelenlegi kereslet kielégítéséből élnek? Minden változásnak vannak vesztesei és győztesei.

Vannak, akik szerint a platformgazdaság visszahozhatja a vadkapitalizmust. Ez mennyire reális félelem?

Annyiban vadkapitalizmus ez, hogy ebben a rendszerben mindenki vállalkozóvá és egyben magányos dzsungelharcossá válik. Az eddigi kollektív megjelenés helyett most rengeteg ember egyénileg jelenik meg a piacon. Egy rengeteg szereplős szabadversenyt hozhat magával ez a gazdasági forma, de hogy valóban így lesz-e, azt még korai lenne kimondani. Meglátjuk, milyen irányba fejlődik ez a modell.

Névjegy
Bőgel György 1956-ban született Debrecenben. 1979-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát. Szakmai életét vállalati tanácsadóként kezdte meg egy kormányzati intézetben. 1989-ben csatlakozott a Magyar Menedzsment Fejlesztési Központhoz (HMDC) tanárként és programfejlesztőként. A HMDC-t 1989-ben integrálták a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetembe, a jelenlegi Corvinusba. Bőgel György volt az egyetem menedzsmentfejlesztési központjának (BUES MDC) az igazgatóhelyettese. 2001-ben elhagyta a BUES MDC-t, és csatlakozott a KFKI Computer Services Group vállalathoz, ahol a csoport elnökének személyes stratégiai tanácsadójaként dolgozott. A KFKI képviseletében a 2001–2005 közötti időszakban kurzusokat tartott információs társadalomról, vállalati stratégiáról és menedzsmentről a Budapesti Műszaki Egyetemen, a debreceni és veszprémi egyetemeken, valamint számos vállalati program keretében. 2001-től a CEU oktatója kezdetben óraadóként, majd 2005-től az egyetem nappali tagozatos tanáraként.
Hogy állnak ebben a versenyben a hazai cégek?

A hazai kkv-szektor jelentősen lemaradt a digitális átállásban. Sok vállalkozásnak még honlapja sincs. De szektoronként változó a helyzet, valahol gyorsabb, valahol lassabb az átállás. A mezőgazdaság globális szinten is jelentősen lemaradt. Az innováció diffúziója eltérő sebességet mutat szektoronként, és a társadalmi csoportokat illetően is. Az online megoldásokat jellemzően a fiatalabb generációk fogadják könnyebben. A megosztásban emellett a bizalomnak is nagy szerepe van, a bizalom szintje pedig nemzetenként is jelentősen eltérő.

Mik a legnagyobb lehetőségei és a legnagyobb veszélyei a platformgazdaságnak?

Itt az igazi és legnagyobb veszély a lemaradás. Ha ezen a téren nem tudunk felmutatni jól működő, hazai cégeket, akkor a külföldi piacterek fognak itthon dominálni, főleg, ha konkurens nélkül működhetnek hazánkban. Ez a veszély egyben a legnagyobb lehetőség is ebben a modellben, hiszen egy ilyen cég technikai szempontból nagyon könnyen terjeszkedhet a világban, legfeljebb jogszabályi akadályba ütközhet helyenként. Lényegében csak az alapszoftvert kell megírni, utána ez némi fazonigazítással könnyedén átvihető más országokba vagy akár más szektorokba is. Nem véletlenül szokták a megosztásos szektort „platformkapitalizmusként” is emlegetni: egy rugalmasan megépített, jól bevezetett online megosztásos rendszer általános platformként működhet, ami sokféle termék megosztására tehető alkalmassá, tehát univerzális piactérré fejleszthető.

Ez a veszélykép kicsit a rendszerváltást idézi fel, amikor hazai cégek tömkelege ment tönkre, a helyükre pedig fejlett, külföldi vállalatok jöttek. Egy gazdasági rendszerváltás küszöbén állunk?

Igen, hasonló a helyzet. Egy háromszázmilliós amerikai piacnak hatalmas előnyei vannak egy európaival szemben, ahol bármilyen irányba utazunk pár órát, azonnal nyelvi és egyéb akadályokba ütközünk. Ideiglenes korlátokra ezért szükség lehet, hogy legyen ideje a hazai és az európai cégeknek is felzárkózni a versenyben, ugyanakkor magát a fejlődést hosszú távon nem szabad és nem is lehet tiltani. De ha most elmegyek az állatkertbe, és azt mondom, hogy eljött a szabadság órája, és kiengedem az összes állatot, akkor annak az lesz az eredménye, hogy a tigrisek megeszik a kecskéket. Kell némi védelem, idő, hogy megerősödjön a többi résztvevő is, viszont ha ez az idő sem elég fejlődni egy cégnek, akkor annak előbb-utóbb el kell buknia a versenyben.

Kik laknak az utcádban?
Ha mindenki rendet tart a saját háza táján, akkor mindenhol rend lesz – mondja Horváth Gáspár, aki az egyetem után kezdte el építeni a Miutcánk.hu-t. Az oldalon olyan lokális közösségek jöhetnek létre, amelyben az egymáshoz közel lakók segíthetik ki egymást egy létrával vagy egy fúróval éppen. Ez a sharing economy lényegében. A kérdés, hogy az alapvetően bizalmatlan magyar társadalomban mindez hogyan működik.

Véleményvezér

Lázár Jánosnak nem megy a Fanta-matek

Lázár Jánosnak nem megy a Fanta-matek 

A Fanta-botrány és a műbalhé.
Magyar Péter szerint egy fideszes képviselő titokban megszavazta az Európai Parlament elnökének a néppárti jelöltet

Magyar Péter szerint egy fideszes képviselő titokban megszavazta az Európai Parlament elnökének a néppárti jelöltet 

Újraválasztották Roberta Metsolát az Európai Parlament elnöki tisztségébe.
A szegénység görbén egyedül Szlovákia előz meg minket Európában

A szegénység görbén egyedül Szlovákia előz meg minket Európában 

Egy ország gazdasági teljesítménye és a szegénység között ugyan szigorú az összefüggés, mégis vannak apróbb különbségek.
A magyar agrárbárók átlagos birtokmérete tízszer nagyobb, mint az uniós átlag

A magyar agrárbárók átlagos birtokmérete tízszer nagyobb, mint az uniós átlag 

Rendkívül falánkok a magyar agrárbárók.
Kiderült, hogy milyen típusú orosz rakéta találta el a kijevi gyerekkórházat

Kiderült, hogy milyen típusú orosz rakéta találta el a kijevi gyerekkórházat 

Példátlan állami terrorcselekmény volt.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo