A vállalkozók nem rendelkeznek emberfeletti képességekkel, energiával. Ha a cég szárnyal, előbb-utóbb szükség lesz valakire (az amerikaiak COO-nak, általános helyettesnek hívják), aki a napi irányítási feladatokat átveszi a vezetőtől. Ám elengedni valaminek a napi irányítását, amit mi építettünk fel, fejlesztettünk a kezdetektől, ijesztő lépés. Valójában viszont a legjobb, amit tehetünk. (A túl erős vezető egyébként is inkább veszélyes a cégre – hiába jellemző sok magyar kkv-nál.)
Növekedni akarunk? Álljunk félre az útból! – legalábbis a sikeres amerikai vállalkozó, Ross Kimbarovsky markáns véleménye szerint. „Ha azt szeretnénk, hogy növekedjen a vállalkozásunk, meg kell tanulni, hogyan kell elengedni bizonyos dolgokat” – mondja. Persze ijesztő a gondolat, hogy elveszítjük a kontrollt a cégünkben. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mi, az alapítók tudjuk csak a munkát megfelelően végezni. Sokan úgy vélik, hogy egy másik személy nem tudja felvenni olyan jól a ritmust. Ez azonban tévedés, csak a megfelelő módszert kell megtalálni. Lehet például az a megoldás, hogy fokozatosan lépünk ki egyes feladatokból. Így van idő a felkészülésre, a fokozatosság pedig a vezetőnek is megadhatja azt a nyugalmat, hogy elhiszi: mindenki felkészült arra, hogy nélküle dolgozzon tovább az adott területen.
A Harvard vizsgálata kimutatta nemrég, hogy a két fő motiváló erő a vállalkozóknál: a pénz és a vezetés. Pontosabban a vizsgálat azt elemezte, hogy hogyan kerül konfliktusba a haszonszerzés és az ellenőrzés képességének vágya. A szerző, Noam Wasserman azt mondja: „A vállalkozóknak választaniuk kell, hogy anyagi forrásokat teremtenek, amelyek segíthetnek egy igen értékes céget felépíteni, ám így bizonyos folyamatok fölött nem lesz irányítási lehetőségük, vagy pedig megtartják a saját tőkét és a kontrollt.” A szakember szerint a kettő együtt ritkán sikerül, hozzáteszi: például Bill Gates a legismertebb kivétel e tekintetben.
A vállalkozásra persze nincs mindenki által egységesen használható recept. Hiszen van, aki a stratégiai tervezésben verhetetlen, van, aki a termékfejlesztésben kiváló. De egyetlen emberben sincs meg valamennyi képesség, ami egy sikeres vállalkozáshoz kell. Mindenképpen szükség van stratégára és az operatív dolgokat menedzselő emberre is. Ha a napi működéssel kapcsolatos döntések elveszik az idő nagy részét, a vállalat nem tud növekedni. A sikerhez a mára szinte közhellyé vált mondás betartása vezet: ahelyett, hogy a cégünkBEN dolgozánk, a cégünkÉRT dolgozzunk. Vagyis ne a napi számlarendezgetésre pazaroljuk az energiánkat. Ez a feladatot adjuk át valakinek, aki valószínűleg sokkal inkább alkalmas rá nálunk. (Ha magunk végzünk olyan feladatokat, amelyekhez nem értünk, az az egyik legbiztosabb út a bukáshoz.)
Ám nem mindig a vállalkozó hozza meg a döntést. Előfordul, hogy külső tényezők befolyásolják a folyamatokat. Például egy befektető, aki gyorsabb növekedést szeretne. Van, hogy az alapító marad a cégvezető a tőkebevonás után is, mert a befektető úgy érzi, hogy ő sokkal elkötelezettebb hosszú távon. Ilyenkor az egyéb feladatokat kell delegálni, a működéssel kapcsolatos nagyobb döntések a vezető kezében maradnak. De előfordulhat, hogy a siker érdekében az a megoldás, hogy az alapító a szakmai feladatokért felel, amihez valószínűleg kiválóan ért. A cégvezetést pedig olyanra bízza, aki valóban ért hozzá.
Bármelyik módját választjuk is a növekedésnek, a feladatok átadásának, az első lépés, hogy be kell látnunk, egy személyben nehéz egy dinamikusan növekvő cég terheit cipelni. Engedjük el a felelősséget, induljunk a távlati célok felé! Lehet, hogy egy második kéz segítségével gyorsabban haladhatunk a siker felé.
