A tulajdonjog átruházása tekintetében meg kell különböztetni az ingó és az ingatlan dolgok tulajdonjogának átruházását. Az ingó dolog tulajdonjogának megszerzéséhez szükséges, hogy az átruházásnak legyen ún. jogcíme, továbbá szükséges a jogcímre tekintettel a dolog birtokának átruházása. Az átruházás jogcíme alatt azt a jogi célt kell érteni, amely miatt az átruházás történik. A jogcím általában a tulajdonjog átruházását eredményező valamilyen szerződés. Így lehet szó vételár fejében történő tulajdon átruházásról (adásvétel), cseréről, vagy ingyenes átruházásról (ajándékozás).
Az ingó dolog tulajdonjogának átruházásához szükséges a jogcím alapján a dolog birtokának átadása. A birtok átruházása azt jelenti, hogy a dolog a tulajdonjog megszerzőjének tényleges hatalmába kerül. Ez ingók esetén leggyakrabban a dolog fizikai értelemben vett átadásával történik. Átadásnak kell tekinteni azt is, ha a tulajdonjog megszerzője a dolgot már az átruházás előtt birtokolja (pl. bérlőként), és a tulajdonjog átruházását követően már tulajdonosként tartja birtokában a dolgot.
Az ingatlan tulajdonjogának átruházása
Az ingatlan tulajdonjogának átruházásához az erre irányuló jogcím, és erre tekintettel a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. Tehát jogcím ugyanúgy szükséges, mint az ingók átruházásakor. Az átruházott ingatlan tulajdonjoga azonban nem száll át önmagában a szerződéssel és a birtokba adással, mint az ingóknál, hanem ahhoz szükséges, hogy a tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyezzék. Ha a tulajdonjogot bejegyzik, akkor a bejegyzés az ingatlan-nyilvántartási kérelem benyújtásának időpontjára visszamenőlegesen történik. Ezért a tulajdonjog megszerzésének időpontja az ingatlan-nyilvántartási kérelem benyújtásának időpontja lesz.
Alapvető jogi elv, hogy senki nem ruházhat át másra több jogot, mint amivel maga rendelkezik. Ebből következik az általános szabály, miszerint átruházással a dolog tulajdonosától lehet tulajdonjogot szerezni.
A Polgári Törvénykönyv kivételként, meghatározott esetben lehetőséget biztosít a nem tulajdonostól való jogszerzésre. Erre akkor kerülhet sor, ha valaki ingó dolog tulajdonjogát kereskedelmi forgalomban, jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzi meg. Ha ezek a feltételek fennállnak, akkor a szerző fél a tulajdonjogot megszerzi akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. Ennek a fő indoka, hogy az ingók kereskedelmi forgalomban való megszerzése esetén nem várható el minden esetben a vevőtől, hogy ellenőrizze, hogy az átruházó az ingatlan tulajdonosa. Például a kereskedőnél vásárolt televízió esetén nem kell ellenőrizni, hogy az eladó a televízió tulajdonosa-e.
A fenti kivétel csak a kereskedelmi forgalomban való tulajdonszerzésre vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a vevő olyan eladótól vásárol, aki a terméket jogszerűen folytatott, üzletszerű gazdasági tevékenysége körében, saját nevében kötött szerződéssel adja el a vevőnek. Nem szerezhet tulajdonjogot a vevő, ha rosszhiszemű volt, azaz tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az eladó nem tulajdonos. Ez nem azt jelenti, hogy ellenőrizni kell az eladó tulajdonjogát. Azonban ha például a vásárlás körülményei arra utalnak, hogy az eladó nem tulajdonos, akkor a vevő nem jóhiszemű, és nem szerezhet tulajdont. Szintén nem szerez tulajdont az, aki kereskedelmi forgalomban ellenérték nélkül kapja az ingót a nem tulajdonos személytől.
Bizonyos értelemben ingatlan esetén sincsen kizárva a nem tulajdonostól való szerzés. Előfordulhat, hogy valakinek megvan a tulajdonjog megszerzésére való jogcíme (pl. adásvétel), de az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés még nem történt meg, mert például a szerződést még nem nyújtotta be a földhivatalba. Az ilyen köztes tulajdonszerző még nem tulajdonos, hiszen tulajdonjogát nem jegyezték be. Ugyanakkor azt megteheti, hogy a még be nem jegyzett tulajdonjogát harmadik személyre átruházza. Ebben az esetben a harmadik személy az ingatlan tulajdonjogát akkor szerzi meg, ha a köztes tulajdonszerzőt legkésőbb az ő tulajdonszerzésével egyidejűleg az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik.
Dr. Szabó Gergely ügyvéd Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda
