Az együttműködési és kommunikációs problémákra fókuszálnak leginkább az outdoor csapatépítő tréningek szervezői. A vállalatok 92 százalékánál merül fel az a probléma, míg a munkatársak közötti konfliktusok 60 százalékban kerülnek elő a tréningek során – derül ki a MotivArtis Vezetői és Szervezeti Hatékonyságot Támogató Kft. felmérésének adataiból.
Leginkább azért érdekes ez az adat, mert évek óta szinte minden szervezetet vezető fejlesztési célja ennek a területnek a támogatása. Elképzelhető, hogy a szintén évek óta visszafogott fejlesztési költségkeret és a vegyes sikerű belső megoldások kezdenek meglátszani? Az együttműködési és kommunikációs feszültségek miatt persze nem meglepő, hogy a munkatársak közti konfliktusok is előkelő helyen szerepelnek, ráadásul ez az a kényes terület, ahol a legkevesebb vezető vagy szervezet mer vagy tud hatékonyan beavatkozni. (A feszültségoldásra azonban van hatékony és olcsó módszer!)
„Korábbi tapasztalataink és a közelmúlt vállalati visszajelzései alapján nagyjából olyan eredményre számítottunk a kiégéssel kapcsolatban is, amit kaptunk: a válaszolók majdnem fele jellemző problémaként jelzi vissza a burnout megjelenését. (Amit egyébként fontos felismerni a dolgozónak és a vezetőnek is.) A csoportmotiváció jellemző vállalati eszközei még mindig a tréningek, az együtt töltött szabadidős programok, de nagyon szép számban jelenik meg a tudásmegosztás mint ösztönző erő is” – olvasható a cég közleményében, amelyet együttműködő partnerünk, a HR Portál közölt.
A kitöltők jelentős része számolt be valamilyen már megvalósult outdoor programról, ezek döntő többségben a csapatépítésről, az együttműködést támogató közös kikapcsolódásról szólnak. Viszont kevesen ismerik még a motivációs célú outdoor programokat, sokan úgy gondolják, hogy a pusztán játékokból és szórakozásból álló, luxuskörülmények között töltött hétvégék kora lejárt. Oka ennek minden bizonnyal az is, hogy a megfelelő mennyiségű szabadidő biztosítása az egyik legfontosabb ösztönző elemmé vált, így az egyén számára is kézzelfogható eredmény nélkül töltött tréningnap súlyos demotiváló hatással bírhat.
Igény van ezért a konkrét célokat kitűző, fejlesztő szakmai munkára, a tematikákat összeállítók azonban még mindig a csoportos motiváció támogatásának gyökeresen ellentmondó versenyekre, vetélkedőkre, az egyénileg vagy akár csoportosan is egymás ellenében való feladatmegoldásokra építik a programokat. Ennek a hibás megközelítésnek is köszönhető, hogy a zászlóra tűzött cél ugyan az együttműködés, a csoport és az egyén motivációjának növelése, ez az eredmény viszont a megvalósuló programok alig negyedénél érhető tetten. Kidobott pénznek ugyan senki nem gondolja az outdoor programokat, hatékonyságuk azonban ebben a formában legalábbis megkérdőjelezhető.
