Ha dolgozunk, de nem kapunk elegendő pénzt a munkáért ahhoz, hogy a cég fenntarthatóvá váljon, bővülni tudjon, akkor valamit változtatnunk kell. Ennél is rosszabb eset, ha elvégzünk egy munkát, vagy leszállítjuk az árut, amit megrendeltek, és várjuk, hogy a vevő fizessen. Aki –mint utóbb kiderül- nem fizet. Néhány ilyen rosszul megkötött üzlet elegendő lehet ahhoz, hogy egy vállalkozást padlóra küldjön. Sajnos mindkét esetnek általában az a vége, hogy le kell húzni a rolót, majd lehet hivatkozni a rossz gazdasági környezetre, a megbízhatatlan partnerekre, a körbetartozásra. Mindkét eset megelőzhető, némi körültekintéssel és előrelátással elkerülhető, hogy vállalkozásunk a két fent leírt eset valamelyike miatt menjen tönkre. (Íme az a 3+1 mérőszám, amire mindenképpen érdemes odafigyelni a cégben.)
A vázolt két eset közül az első –tapasztalataink szerint- egyaránt érint(het) induló, és már működő vállalkozásokat. Mindkét csoportra jellemző lehet a pénzügyi tervezés, elemzés hiányából fakadó, veszteséget generáló árképzés. Induló cégeknél gyakori, hogy a versenytársakhoz képest alacsonyabb árral próbálnak vevőket szerezni. Ez hosszabb távon –pénzügyi és cash-flow problémákon túl- oda is vezethet, hogy beskatulyáznak minket, mint olcsó céget, szolgáltatót, és ezen a képen később nagyon nehéz lesz változtatni. Ha mégis úgy döntünk, hogy -egy ideig vállalva akár a veszteséget okozó működést- ily módon próbálunk piacot szerezni, csak akkor tegyük, ha felmértük, hogy a rendelkezésünkre álló források erre meddig biztosítanak lehetőséget. Ha a veszteséget generáló értékesítés nem tudatosan történik, természetesen be lehet, és be is kell avatkozni.
A probléma felismerése után a rendelkezésünkre álló információk, lehetőségek birtokában tudjuk eldönteni, min kell változtatni, mi lehet a megoldás. (Itt olvashatja szakértőnk tanácsait, hogy hogyan tehetjük átláthatóvá cégünk napi pénzügyeit.) Ebben a helyzetben fokozottan igaz, hogy a pénzügyi tervezéssel (vélhetően mekkora költségek árán milyen forgalombővülés várható) párhuzamosan kell vizsgálni a valós piaci lehetőségeket. Ez a helyzet annyiban mindenképpen szerencsésebb a második bekezdésben leírtnál, hogy itt a döntés, ha úgy tetszik vállalkozásunk sorsa még a saját kezünkben van. Időben meghozott, jó döntésekkel a további, nagyobb bajok elkerülhetőek és a jövőben is megelőzhetőek.
A másik gyakori eset, amikor –utólagos elszámolás esetén- nem fizetnek az általunk elvégzett munkáért, eladott áruért. Sajnos sok cég, vállalkozás vezetőjének a szeme előtt csak a minél több bevétel megszerzése lebeg. Teszik mindezt minimális óvatosság, körültekintés nélkül. Természetes, hogy mindenki minél több új vevőt, minél magasabb bevételt szeretne. Nem mindegy azonban, hogy ezt milyen áron, milyen tanulópénz árán éri el. Sok helyen elmondtuk, leírtuk már: egy meg nem kötött üzlet, el nem vállalt munka minden esetben jobb, mintha utólag nem fizetnek ki valamit. Ezért óva intünk mindenkit attól, hogy utólagos elszámolás, fizetés esetén ismeretlen partnerrel bármilyen előzetes ellenőrzés nélkül kössön megállapodást. Természetesen nincsen üzlet kockázat nélkül, azonban a kockázat kellő körültekintés esetén mérsékelhető. Ha valaki az utcán csak úgy odajönne hozzánk, teljesen ismeretlenül, hogy adjunk neki kölcsön 100.00 forintot, és jövő héten visszaadja, nyilván nem adunk neki. Érdekes mód cégvezetőként sokan mégis ezt teszik, csak éppen sokszor sokkal több pénzről van szó.
Néhány egyszerű szabály betartásával jó eséllyel elejét tudjuk venni annak, hogy tartozás, nemfizetés miatt kintlévőségünk keletkezzen. Ha új, számunkra ismeretlen partnerrel készülünk üzletet kötni, gyűjtsünk róla információkat, ellenőrizzük őt le. Ha úgy látjuk, érdemes, szerződést kötünk vele. Nem mindegy, hogy ez a szerződés milyen lesz. Ha számlánkat kiállítottuk, gondoskodnunk kell róla, hogy azt ki is fizessék.
Következő cikkünkben leírjuk, mindezt hogyan.
Vuray György a Vállalkozás Okosan portál munkatársa