A régi Polgári törvénykönyv (Ptk.) múlt év július 1-jétől, míg az új Ptk. ez év március 15-étől tartalmazta a 40 eurós behajtási költségátalányt. A behajtási költségátalányt az, aki fizetni köteles, egyéb ráfordításként, míg aki kapja, az egyéb bevételként könyveli le. (A fizetési késedelmek még mindig a magyar vállalkozások mumusai.)

A költségátalányt a vállalkozások egymás közötti jogviszonyában a Ptk. 6.155 § (2) bekezdése taglalja.

Az új Ptk. sok más, a cégek életét alapjaiban befolyásoló változást hozott!

A felek megállapodhatnak abban, hogy a jogosult lemond a költségátalány megfizetéséről, vagyis elengedi azt. Ekkor a kötelezett - aki fizeti az átalányt - a korábban előírt fizetési kötelezettségét a rendkívüli bevételekkel szemben kell, hogy kivezesse a könyvekből. A jogosultnak nincs könyvelési kötelezettsége tekintettel arra, hogy ő az eredeti követelését sem írta elő.

Annak sincs akadálya, hogy a felek ennél magasabb átalányban állapodjanak meg, viszont ha a szerződésben kizárják a fizetését, akkor a szerződés érvénytelen lesz. Az átalány a késedelembe esés napjától esedékes. Késedelmenként, és nem számlánként – bár optimális esetben e kettő egybeesik – követelhető az adóstól a behajtási költségátalány. Ha a szerződésben a felek részletfizetésben állapodtak meg, akkor a költségátalány annyi részlet után érvényesíthető, amennyi részlet megfizetésével az adós késedelembe esett.

A legalább 40 euró akkor is követelhető, ha a jogosultnak tételesen kimutatható behajtási költsége nem keletkezett. Mint azt korábban a Piac & Profit közölte, adószakértők szerint aránytalanul nagy terhet ró a késedelembe eső gazdálkodókra, hogy januártól kötelező a késedelmi kamat felszámolása, és minimum 40 eurónak megfelelő forintot is fel kell számolni behajtási költségátalányként. A szerződés költségátalányt kizáró vagy a Ptk.-tól egyéb módon eltérő rendelkezése automatikusan semmisnek minősül.