A Tiida forgalmazása nyáron indult Magyarországon. Kezdetben csak a négyajtós modellt lehetett megvásárolni, később azonban ötajtós ferde hátú karosszériával is elérhetővé vált.
Trükkös forma
A hagyományos felépítésű, azaz hármas tagolású kasztnival rendelkező modell majdnem 20 centiméterrel hosszabb a másiknál (4474 mm). A Nissan két legyet üthet egy csapásra: a régi Almera- és Primera-tulajokat, a kompakt kocsik vásárlóit, továbbá a D, azaz a közepes méretű autók tulajdonosait is megcélozta az autóval, melynek formai trükkje a már-már buszlimuzinos magasság (1535 mm) és a hosszú, 2600 milliméteres tengelytáv, aminek következtében az utastér akkora, mint néhány középkategóriás modellben. A Tiida a Nissan-Renault szövetség sokoldalú B padlólemezére épül, ez képezi a Renault Clio, a Nissan Micra C+C és a Nissan Note alapját is. A négy- és ötajtós változat a felépítés mellett tetővonalban különbözik egymástól, előbbié jóval magasabban húzódik. A jellegzetes Nissan stílusjegyek, mint a két részre osztott hűtőrács vagy a nagyméretű, kipúposodó fényszórók ezen az autón is fellelhetők. A formát ezúttal a funkciónak rendelték alá, a magas, kicsit bumfordi test nem biztos, hogy mindenkinek elnyeri a tetszését. De mindenképpen barátságos.
Fókuszban a család
A Tiida ajtói szélesen nyílnak, s feltárják a bravúrosan nagy utasteret. Ránézésre is terebélyesek, illetve kényelmesek az ülések, s az is látszik, hogy a megszokottnál magasabb az üléspozíció. A tetőt hátul nem csapták le a tervezők, így nemcsak óriási lábtérrel, hanem fejedelmi fejtérrel is gazdálkodhatnak a hátul ülők. Én 186 centiméter magas vagyok, s anélkül fértem be magam mögé, hogy térdeim érintették volna az ülés hátoldalát. A fejem és a plafon között is maradt még jó néhány centiméter. Az első üléseket nagyvonalúan méretezték, olyannyira, hogy az állítókarokat a másik oldalra kellett áthelyezni. Tesztautónk a legmagasabb szintű, Tekna kivitelű volt, bőrbetétes szövetkárpitozással, mely színvilágában kiválóan illeszkedett az autó egyedi barna metálszínéhez. Az első székek szélesek és nagyok, ülőlapjuk kellő hosszúságú, és kényelmesek is. A váltó kézre áll, ellenben a pedálokat helyezhették volna kissé hátrébb és a kormány tengelyirányú állíthatóságát is igazán megoldhatták volna. Pláne a Tekna kivitelben. Filléres dolog, na és biztonságosabb vele a vezetés. Az ergonómián tehát még csiszolhattak volna; a tükörállítás gombjait például körülményesen elérhető helyre, a műszerfal alsó sarkába telepítették. Máskülönben jó ízléssel berendezett autóval van dolgunk, modern színvilággal, egyszerű, mégis fantáziadús műszerfallal, könnyű kezelhetőséggel, nagyméretű rádiókezelő gombokkal.
A Tiidába sokféleképpen és nagyon sok mindent lehet bepakolni. Csomagtartója alapban 500 literes, ami a szegmens legnagyobbjai közé tartozik, de az ülések lehajtásával tovább bővíthető. Emellett öblös ajtózsebek, hatalmas kesztyűtartó (ide akár egy kézitáska is berakható), valamint számos további rekesz várja a kisebb-nagyobb holmikat. Valódi családbarát autó ez, egyszerűen tágas, jól variálható és kényelmes.
A Nissan Tiida 1,6-os 110 lóerős, 1,8-as 126 lóerős benzin- és 1,5 literes dCi dízelmotorral vásárolható meg, mi az alapmotorizáltságú benzinest teszteltük. A 110 lóerős gép minden körülmények között helytáll, fürgén mozgatja az 1250 kilogrammos Tiidát - 11,1 másodperc alatt gyorsítja fel 100 kilométer/órás sebességre, és 186 km/órás végsebességet tesz lehetővé, ami bőven elegendő -, nyugodt szívvel ajánlható tehát az autóhoz. A Nissan-eredetű erőforrás pörgős természetű, és sportos hangzású, már 3000-es fordulatszám környékén tisztán hallani orgánumát. Emberekkel és csomagokkal a fedélzeten sem kell attól tartani, hogy elfogy a kocsi ereje. Autópályán könnyedén tartható a megengedett sebesség, s ha szükséges, a gázpedál lenyomására még ilyenkor is jelentős gyorsulással válaszol a kocsi.
A gyenge pont
A Tiida gyenge pontja a Renault-eredetű, ötfokozatú váltó, mely hidegen és melegen is karcosan, akadozva jár a kulisszában. A váltásokat mechanikus zajok kísérik. Elfért volna a helyén egy hatsebességes manuális szerkezet is, ugyanis 130 kilométer/óránál a fordulatszámmérő a 4000-es osztásnál jár, 160-nál pedig már ötezret forog a motor. Szerencsére a hajtómű takarékos, télen városban, oda-odalépegetve el lehet járni vele 10,5 literrel, országúton pedig akár 6 liter köré is le lehet szorítani az étvágyát. A kormány eleinte megfelelő mennyiségű visszajelzést ad az útról, bizonyos kanyarodási és karosszéria-dőlésszög után azonban már nem tudjuk, mi történik a kerekekkel. Nem kell megijedni, a Tiida magas építése ellenére megbízhatóan irányítható, kezes autó, vész esetére meg van menetstabilizáló rendszere és hatékony fékrendszere is. Tolatásnál ügyelni kell, a far ugyanis nem belátható, érdemes tolatóradart kérni.
A Nissan Tiida árfekvése az egyik legmagasabb a kategóriában, az 1,6 literes, 110 lóerős motorral felszerelt négyajtós alapmodellért 3 990 000 forintot kérnek (az 5-ajtós 100 ezer forinttal olcsóbb), a Tekna-felszereltség felára pedig több mint egymillió forint. Tény azonban, hogy teljes felszereltségű családi kocsit kapunk pénzünkért, melyből csak olyan luxustételek hiányoznak, mint a xenon fényszórók, a bőrkárpit, a napfénytető és a navigáció. A dízel változatért 5 400 000 forintot (5-ajtós) kell fizetni. Reméljük, a magas ár nem szab gátat a típus sikerének.
Megjelent a Piac és Profit magazin decemberi számában.
További tesztekért kattintson ide!
