A "nyitányra" pár éve, a fiatal feltalálók amerikai világdöntőjén került sor, s az akkori díjeső után a Leonar3Do néven nemzetközi hírnevet szerzett szabadalmat - szabadalmak rendszerét - 2008 nyarán érheti a második, immáron abszolút életkorfüggetlen megtiszteltetés. A kaliforniai meghívást nemrégiben vette ki postaládájából Rátai Dániel. Most mint az oktatás számára is forradalmi lehetőséget kínáló alkotást hívta meg a legjelentősebb technológiai eredményeket, innovációkat bemutató amerikai alapítványi szervezet. A még mindig ifjú - huszonéves szabadalmas - Rátai Dániel vállalkozást, egy 3D for All névre hallgató számítástechnikai fejlesztő kft.-t épített alkotása köré, ahol néhány kortárs és tapasztaltabb beosztottjával egyetemben már tökéletes automatizmussal adja elő a laikusnak is "fogyasztható" műszaki leírást az újításáról. Azt, hogy a háromdimenziós munkakörnyezet úgy jön létre, hogy a felhasználó a "ceruzával" a monitoron lévő egérkurzort egyszerűen kihúzza a képernyő síkjából. A háromdimenziós látást lehetővé tevő szemüveget viselve a monitor és a felhasználó szeme közötti térben pedig bármit "ki lehet rakni". Létrejön a térnek egy olyan mesterséges része, amilyenben a Leonar3Do használója tetszése szerint alkothat.

- Újabban az agykutatók tudományos környezetében - a Vizi E. Szilveszter professzor nevével fémjelzett tudóscsoport "műhelyében" - fejtheti ki áldásos tevékenységét a Leonar3Do. Miért itt, kik és milyen reményekkel találtak egymásra?

- Az agy működésének vizsgálatához arra van szüksége a tudománynak, hogy élő idegsejteket, szöveteket lehessen megismerni, de mindeddig csak arra volt lehetőség, hogy egyidejűleg vagy az egész agyat, vagy egyetlenegy idegsejtet tanulmányozzanak - kalauzol át a kutatóorvosok "dimenziójába" az informatikus Rátai Dániel. - Ahhoz, hogy a valós folyamatok feltárhatók legyenek, s a tudósok képet kapjanak arról, mi is zajlik le az élőlények agyában, az idegsejtek élő hálózatát kell egyszerre látni, vizsgálni. A szakemberek ekkor informálódhatnak arról, hogy milyen utakat "futnak be" az ingerületek az idegsejtek között. Ezért merült fel a tudósokban az igény, hogy az egész "hálózatot" kell vizsgálniuk, de a módszerek még nem voltak meg. Szükségesnek bizonyult, hogy egy elég nagy térrészt megfelelő felbontással - azon belül pedig korrekt időbeli felbontással - lehessen egyszerre tanulmányozni. Egy ilyen mikroszkóp létrehozásán fáradozik az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) és a Femtonics Kft., de elérkeztek egy ponthoz, ami után nem tudták kezelni a térbeli adatokat, melyekből hatalmas mennyiséget bocsát ki az a 3D mikroszkóp, amelyet ugyancsak képtelenül nagy adathalmazzal kellene vezérelni. Ekkor találtak rá a háromdimenziós munkakörnyezetre, vagyis a Leonar3Do kínálta lehetőségekre - a vállalkozásunkra. A konzorcium, amelyet létrehoztunk, a megoldásokat "rakja össze", s olyan mikroszkópkonfigurációt, -eljárást nyerünk, amilyennel idegsejtek százas, ezres csoportjaiban egyszerre lehet vizsgálni az azokban futó ingerületeket.

- Informatikus - vagy inkább laikus - nyelven kaphatunk-e magyarázatot arról, hogy mit nyer az orvostudomány?

- A gyógyszerkutatás már néhány éven belül is rengeteget profitálhat belőle. Az együttműködés eredményeként megszülető 3D mikroszkóp segítségével a világon elsőként leszünk képesek arra, hogy akár emberi agyszövetek működését is nagy sebességgel, nagy felbontással és nagy térfogatban mérhessük, ami új, célirányosabban működő hatóanyagok fejlesztését teszi lehetővé. De továbbmenve: számtalan olyan központi idegrendszeri betegség létezik, amelynek műtéti terápiájához jelentősen hozzájárulhat egy ilyen berendezés kifejlesztése, például epilepsziás gócok speciális lézersebészeti műtétjét teheti lehetővé. Ami pedig a távolabbi jövőt illeti: az egyszerűen beláthatatlan. Ha például majd egyszer látóideget - kamerát - akarnak beültetni vak emberek szemébe, akkor tudni kell, hogy azt hová kell "bekötni". De a művégtag esetében is hasonló a helyzet, ugyancsak gondoskodni kell például a műkéz tapintóképességéről, mozgathatóságáról. Ám hogy ez lehetséges legyen, megelőzőleg ismerni illik a normál működés folyamatait, a sejtek közötti ingerületek terjedését, a kölcsönhatások rendszerét, térbeli struktúráját.

- Ez a tudományos kapcsolat - és a konzorcium - már következmény. Megelőzőleg létre kellett jönnie a nagy écának, a találmányt le kellett írni, majd jött a szabadalmaztatás itthon és külföldön. Hogyan lehetett hatékonyan, biztonságosan menedzselni az alkotást?

- Az ember szeret megálmodni térbeli dolgokat, így kezdődött velem, nálam, bennem is. Az első "végeredmény" az lett, hogy a megszokott PC-környezet kiterjesztésével egy ceruzával közvetlenül alakítható virtuális valóságot sikerült építeni. A megálmodott térbeli dolgok valóra váltásához megszülettek tehát azok az eszközök, amelyek létükkel teljesen új munkakörnyezetet teremtettek. A háromdimenziós ceruza és a szintén háromdimenziós szemüveg, a két érzékelő- és vezérlőegység, a lemez a driverrel, az indulóalkalmazásokkal együtt az alkotóelemei a háromdimenziós munkakörnyezetnek, a leendő árunak, amelyet a felhasználók megvesznek. A szívemhez az áll a legközelebb, hogy háromdimenziós formákat, testeket hozhatunk létre a Leonar3Do-val. Én is így "indultam", hiszen autók formatervezője akartam lenni. Meg tudtam álmodni a kocsikat, de nem tudtam meghúzni a vonalaikat a levegőben.

- Közben pedig jött a hat első díj. A szabadalmaztatás, mely nem csupán szakmai, hanem anyagi akadályverseny is, próbára tette-e a huszonéves alkotót?

- A befektetőket folyamatosan kerestük, de vállalkozásunk finanszírozása gyorsan és jól megoldódott: a cég és a fejlesztés megalapozásához, a világban való megjelenéshez pályázatokon indultunk, és nyertünk el forrásokat az államtól, annak intézményeitől, mindenekelőtt a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivataltól (NKTH). Kaptunk támogatást a szabadalmaztatási eljárás finanszírozásához is, kilencven százalékban az állam állta a bejelentés költségeit idehaza, a nemzetközi bejelentések árát pedig az NKTH támogatásával sikerült megfizetni.

- Nem mindig alaptalan az a hazai feltalálói üldözési mánia, hogy a befektető partnerek megtalálása érdekében leírt titkokat eltulajdonítják. Az informatikai újdonságoknál ráadásul lazább szabályok védik az alkotót. A Leonar3Do biztonságáról hogyan gondoskodnak?

- Amikor Amerikába, a feltalálói versenyre kivittem a Leót - így hívjuk magunk között -, kimagaslóan ez volt a legolcsóbb háromdimenziós munkakörnyezet a világon, de hogy abból a stádiumból eljusson a megoldás egy valóban piacképes állapotig, azaz ne csak prototípusként, hanem termékként is összehasonlíthatatlanul a legolcsóbb háromdimenziós munkakörnyezet legyen, szinte számtalan részmegoldást kellett megszülnünk. Ezek közül számos szabadalmaztatható szellemi terméknek tekintendő, s egy ilyen szabadalomcsokrot eltulajdonítani, illegálisan megszerezni, lekoppintani szinte képtelenség. Magával az "alapszabadalommal" semmire sem jutnának. Ha ezt vagy azt kicsit másként csinálnak, hogy mégse tűnjön lopásnak a szerzemény, a dolog egyszerűen nem működik. Reménytelen vállalkozás, hogy így legyenek versenyképesek a Leonar3Do-val.

- A három évvel ezelőtti feltalálói megméretésre értelemszerűen jelentkezni kellett, a mostani kaliforniai "versenyre" már meghívták az alkotót, alkotását, de miért az oktatás fedezte fel magának a Leonar3Do-t?

- Édesapám szokta idézgetni a Leóval kapcsolatban Comeniust, aki azt állította a maga idejében, hogy egyetlen kép többet ér ezer szónál. Aztán pedig hozzáteszi, hogy egyetlen háromdimenziós kép többet ér ezer síkbelinél... Az oktatásnak valóban vannak olyan területei, amelyek számára különlegesen sokat jelent a háromdimenziós megjelenítés és tevékenység képessége. Nem csupán a magunk érvelése ez, hiszen a tanárok fogalmazták meg, hogy a saját szakterületükön hol hozhat forradalmi változást az új lehetőség. Németországból, Ausztriából, Szlovákiából és persze Magyarországról akarnak összefogni iskolák, hogy részt tudjanak venni egy Leonar3Do-ra alapozott projekt kifejlesztésében. Mind az oktatásban, mind a vizsgáztatásban rendszerbe akarják állítani az eszközt és az ahhoz kidolgozott eljárást. Legutóbb pedig Frankfurtból jelentkezett nálunk egy fogászprofesszor, akinek az intézetében alkalmaznak egy egyedülálló transzplantációs eljárást, de az oktatását nagyon nehezen tudják megvalósítani, mert a hallgatóknak nincs megfelelő térlátásuk, s roppant nehezen tanulják meg a transzplantációs műtét "fogásait". De mert a professzor látott pár képkockát a német televízióban a Leonar3Do-ról, rájött, megoldható az oktatási problémájuk.

- A világ számára különösen sokat jelentő technológiai innovációk alkotóit - alkotásait - meghívó kaliforniai alapítvány referenciákat szokott volt kérni, de a Leonar3Do esetében szinte naponta keletkeznek új adaptációs lehetőségek, fogalmazódnak meg újabb és újabb felhasználói igények. Vajon nem a folyamatos "gyarapodás" az igazi referencia?

- Való igaz, a Leonar3Do megváltoztatja magát a munkakörnyezetet, amikor közönséges személyi számítógépünket háromdimenzióssá alakítjuk át vele. Eddig is létrehoztak az emberek háromdimenziós formákat, de kétdimenziós munkakörnyezettel "sakkozták ki" roppant bonyolult módon a tárgyakat. Most azonban a háromdimenziós formákat a saját természetes közegükben alkothatjuk meg, nagyon egyszerű és nagyon intuitív módon. Most már egy kilenc-tíz éves gyerek tízpercnyi kísérletezgetés után képes megkomponálni repülőgéptesteket is, akár. Csak ámultunk és bámultunk, amikor ezt először megláttuk. Egy alkotónak a fejében térbeli dolgok vannak, ugyanakkor segédeszközökre is szüksége van, hiszen nem tud mindent a fejében tartani. Papírt, ceruzát használ, rajzol, jegyzetel, de sokszor éppen ez a művelet az, ami nem egyszerű, mert le kell nyomnia síkra azt, amit megelőzőleg térben képzelt el. Most viszont nem veszít el dolgokat, mert a térben kigondoltakat rögtön térben tudja jegyzetelni. Olyan alkotások jöhetnek létre, amilyeneket korábban nem is tudott elképzelni az ember, sőt a variációk száma is sokszoros lehet, s mivel kezelhető formátumban jegyzetelhetek is a térben, a meglévő képességeket is jobban kihasználhatja az alkotó.

- A létszámban most még kicsinyke családi vállalkozásnak vajon melyek a lehetséges dimenziói?

- A jelenleg húsz főt foglalkoztató 3D for All Számítástechnikai Fejlesztő Kft. üzleti tervét valóban "más" dimenziók alapján lehet körülírni: az alapadat ugyanis az, hogy a világon legalább egymilliárd működőképes számítógép van, de akár már két év múlva kétmilliárdnyit használunk. Az embernek, az életnek a természetes közege a tér, a számítástechnika eddigi világa pedig okkal érezte, hogy ideiglenes állapot számára a síkba való "beszorítottság". Ebben a környezetben a Leonar3Do az első olyan lehetőség, amelyik egyszerre törte át a műszaki és árakadályokat - felfoghatatlanul nagy a potenciális piaca a háromdimenziós munkakörnyezetnek.

A cikk a Piac és Profit júliusi-augusztusi számában olvasható.