A rákbetegek esélyeinek javításához a régióban 2003 óta járul hozzá innovációival dr. Peták István és csapata, most pedig globálisan szeretné forradalmian megváltoztatni a betegek gyógyulási esélyeit. Sokan hasonlítják a rendszerüket a donorkereséshez: egy adott genetikai profilhoz próbálnak gyógyszert vagy klinikai vizsgálatot találni a világ bármely pontján.
Mi az új szemlélet, fejlődési irány lényege?
− Miközben a mindennapjainkat egyre jobban átszövik a mobileszközök révén elérhető újdonságok, az orvoslás lemaradt az információtechnológiai vívmányok hasznosításában. Eddig. Mostanában azonban forrni kezdett az orvosi informatika piaca, talán azért, mert Barack Obama egy évvel ezelőtt meghirdette a Precision Medicine Initiative kezdeményezést, vagy azért, mert az orvosi kutatások – a génterápiák és a személyre szabott gyógyítás – elérték azt a komplexitásszintet, ahonnan a továbblépéshez – a fejlett molekuláris diagnosztika mellett – már nélkülözhetetlen az informatika. Rák esetén ötszáz gén lehet hibás, de egy szervezetben legfeljebb nyolc ilyen hibás gén fordulhat elő. Egy génben azonban többfajta hiba is lehet, így összesen hárommillióféle meghibásodás okozhat rákos megbetegedést. Ezekre kell megtalálni a gyógyszert a világ bármely pontján, és eljuttatni a betegekhez. Négy évvel ezelőtt egy gyöngyöspatai hölgy génhibájára Malagán találtunk hatóanyagot klinikai fejlesztési stádiumban. Oda kellett utaznia – és kell ma is hathetente –, de a daganat eltűnt. Vagy ha jelenleg ilyen nem elérhető, akkor ennek ismeretében dönteni kell más kezelési lehetőségekről. Erre fejlesztettünk online keresőprogramot, illetve orvosi döntéstámogató informatikai rendszert.
Hogyan lesz kutatóorvosból a magánegészségügy egyik leginnovatívabb vállalkozója?
– A diagnosztikában, a gyógyszerkutatásban, az orvosi informatikában is egyre inkább a startupoké a főszerep. Az új gyógyszermolekulák nyolcvan százalékát kis cégek fejlesztik, mert ott nagyobb tere van a kísérletezésnek. Majd a terméket felvásárolják a nagy gyógyszergyárak. A nagyok jók a nagyüzemi gyártásban és a marketingben, de a diszruptív újdonságok nehezen születnek meg az ő leszabályozott üzleti modelljükben. Éppen ezért az egészségipar hatalmas átalakuláson megy keresztül: az újdonságok egyre inkább a magánszektorban jelennek meg. Az Oncompass Medicine jogelődje, a KPS Orvosi Biotechnológiai és Egészségügyi Szolgáltató Kft. 2003-ban alakult. Akkor fejeződött be a Humán Genom Projekt, és lehetővé vált, hogy szisztematikusan vizsgáljuk a daganatos sejtek génhibáit. Ugyanekkor jött létre a Semmelweis Egyetem Racionális Hatóanyagtervező Laboratóriumok Kooperációs Kutatóközpont, az első olyan innovációs konzorcium, amelyben a kutatási infrastruktúrát az egyetemi és ipari kutatók közösen használhatták, és ahol már egy helyen elegendő kutatóintézet és cég gyűlt össze ahhoz, hogy piaci igényekre válaszoló kutatások valósuljanak meg. Évfolyamtársam, dr. Schwab Richárd addig a Baseli Egyetemen kutatott, én pedig az Egyesült Államokban Fulbright ösztöndíjasként dolgoztam. Hazaköltöztünk, és megalapítottuk a KPS-t, hogy a kutatási eredmények minél előbb hasznosulhassanak a gyakorlatban. A világon az elsők között Magyarországon kezeltünk tüdőrákos beteget egy génhiba kimutatására alapozott molekuláris terápiával.
– 2012-ben úgy döntöttünk, kockázati tőkével fejlődünk tovább és csatlakozott hozzánk a Portfolion, valamint több angyalbefektető. Ezért új céget alapítottunk, amelybe átvittük a meglévő technológiákat és a know-how-t.
Közel tízévi működés után mi szólt a tőkebevonás mellett?
– 2003 és 2008 között kutatócég voltunk, majd 2008-ban forgalomba kerültek az első célzott rákgyógyszerek, ami piacot teremtett az általunk kínált diagnosztikai vizsgálatokra. Az üzleti modellünkben eleinte a gyógyszercég finanszírozta a vizsgálatokat, de 2011-végére fejlesztettük ki az Oncompass koncepcióját, amely szerint már nem egy-egy gyógyszerhez keressük meg a beteget, hanem a betegnek keressük meg a leghatásosabb gyógyszert. Miközben mi lassan növekedtünk a közép-kelet-európai piacon, 2012-ben Amerikában létrejött egy versenytársunk, a Foundation Medicine, amelybe két évvel később egymilliárd dollárt fektetett a Roche. Ez megszüntette annak az esélyét, hogy a modellel az USA piacára lépjünk. Az Oncompass Medicine új üzleti modelljében a legnagyobb értékteremtő a döntéstámogatás lett. Az informatikai rendszerünk különleges algoritmusra épül, erre az USA-ban is van érdeklődés, hogy azzal akár a Foundation Medicine diagnosztikai tesztjeit is újraelemezzék az orvosok. Abban segítünk az orvosnak és betegének, hogy megtalálják a legjobb személyre szabott kezelést. Elindítottuk a Precíciós Onkológiai Programjainkat, ahol minden beteg útját két személyes kapcsolattartó – a case manager és a case coordinátor – kíséri öt éven keresztül. Minden esetet egy különleges molekuláris daganatbiológiai szakértékből álló bizottság értékel, majd a kezelőorvossal és a helyi onkoteammel közösen kiválasztják a legjobb lehetőséget minden diagnosztikai és terápiás döntési pontban. Vannak már Magyarországon is törzskönyvezett és finanszírozott célzott hatóanyagok, és törzskönyvezett, de nem finanszírozott gyógyszerek is. Természetesen sok csak az Amerikai Egyesült Államokban vagy máshol törzskönyvezett, illetve még klinikai kutatási fázisban van. Az Oncompass adatbázisában az eddig létező összes, háromszázharminchét hatóanyag megtalálható. Segítünk az egyedi engedélyezésben, vagy megszervezzük, hogy adott rákgyógyászati centrumban – például a Barcelonai vagy az Antwerpeni Egyetem kutatókórházában – fogadják a beteget.
Az Oncompass által kínált út a közfinanszírozott ellátásban nem rutinszerű. Miért?
– Egyrészt mert ez még nagyon új, és az orvostársadalom még keresi ennek a helyét. Másrészt orvosként nehéz azzal szembesülni, hogy az OEP nem tudja azonnal lekövetni az összes új rákgyógyászati eljárást, gyógyszert. Ezek a készítmények nagyon drágák – havi milliós nagyságrendű kiadást jelentenek –, a kassza mozgástere pedig szűk. Egy évben hatvanezer új rákos megbetegedést diagnosztizálnak. Ezek kemény számok. A mi egyik nagy harcunk, hogy ha egy külföldi klinikai vizsgálatban vesz részt a beteg, a járulékos költségeket fedezze az OEP. A kísérleti gyógyszer ugyanis ingyenes, de a standard kiegészítő ellátás nem, és kérdés, hogy a klinikai vizsgálatban való részvétel indokolja-e a külföldi kezelést. Első pillanatban úgy érezhetjük, hogy nem, de a jelenlegi gyógyszerekkel gyógyíthatatlan betegek esetében a klinikai vizsgálatokban történő részvétel, a jövő gyógyszereinek kipróbálása nemzetközi szakmai ajánlás. Idén januártól a hazai jogszabályok azt is lehetővé teszik, hogy a törzskönyvezés előtt álló gyógyszerek is eljuthassanak a betegekhez. Ezeket általában a gyártók adományként biztosítják. Amikor viszont már a világon bárhol piacra került a gyógyszer, nem lehet mit tenni, marad a magánfinanszírozás. Az Oncompass szolgáltatása is pénzbe kerül. A költségeket zsebből vagy egészségpénztári megtakarításból lehet fedezni, illetve több magánbiztosítóval is tárgyalunk. Az OEP is érdeklődik. Most készítünk hatástanulmányt és gazdasági elemzést a rendszerünkről, mivel ha meg tudjuk határozni, mikor melyik a leghatásosabb terápia, akkor csökkenhet a hatástalan kezelések száma. Ebben az OEP is érdekelt. Az állam egészségre fordított kiadásai tehát nem nőnének, mégis többek túlélési esélye javulna. De azt is látni kell, hogy az öngondoskodásnak egyre nagyobb szerepe lesz a gyógyulásban. Ma már nemcsak az a különbség az állami és a magánellátás között, hogy a beteg kevésbé szép rendelőben, vagy kevésbé kényelmesen jut a terápiához, hanem maga a terápia is más. A magántőke az innovációkhoz kell.
Az egészség mint üzlet azonban negatív felhangot kapott. Az emberek – legalábbis Magyarországon – úgy érzik, az ellátásnak ingyenesnek kell lenni.
– Az orvosi innováció is pénzbe kerül. Ha nincs jobb diagnosztikai módszer, nincs hatékonyabb gyógyszer, megáll a fejlődés. Orvosként az a kötelességem, hogy segítsek a hozzám fordulókhoz. De nem tudok ingyenes szolgáltatást sem nyújtani, mert akkor a cég működésképtelenné válik. Még kezdő cégvezető koromban volt arra példa, hogy a betegek ültek a rendelőben, én gyógyítottam, és besétált a gázművek munkatársa, hogy leszerelje a gázórát díjhátralék miatt. Ez nem fordulhat elő. A szolgáltatásnak ára van három okból is: értéket fejlesztünk, munkatársainknak fizetést adunk, s befektetőinknek is tartozunk azzal, hogy hozamot produkálunk a pénzéért. A cégvezető feladata, hogy ezt a három célt egyszerre szolgálja, és egyensúlyban tartsa.
– Orvosnak. Számomra a hippokratészi eskü arról szól, hogy a tudomány állása szerinti legjobb megoldást kapja meg a beteg. Nem halhat meg senki, ha már van a világban olyan megoldás, amely segítene rajta. Ezt egyre nehezebb betartani, mivel az orvostudomány fejlődése exponenciálisan gyorsul. Az Oncompass célja, hogy az újdonságok kihasználásához biztosítsa az eszközöket. Ez volt néhány éve a molekuláris diagnosztika, ma pedig az informatikai megoldásunk, ami azt kiegészíti. De ahhoz, hogy ez eljusson a paciensekhez, üzletileg is jól működő cégre van szükség. Az Oncompassban több mint negyvenen dolgozunk, és eljött az az idő is, amikor már szükség volt az alapítókétól eltérő szaktudásra is. Van egy fantasztikus operatív igazgatónk, Bánki Endre, egy remek pénzügyi igazgatónk, Mézes Attila, akinek az engedélye nélkül nem írok alá semmit, 2012-ben csatlakozott a csapathoz Füzesi Zoltán üzletember is, aki az üzletfejlesztésben segít, és a Portfolion sem csak pénzzel támogatott bennünket, hanem menedzsmenttudással is.
A vezérigazgató viszont továbbra is ön.
– Az kérdés, hogy mi a jó a technológiai startupok esetében: az, ha a tudós alapító a vezérigazgató, vagy ha profi menedzser tölti be ezt a szerepet. Egy amerikai tanulmány szerint az előbbi általában egyszerűbb és stabilabb modell, hisz stresszhelyzetben mindig az alapító találja meg a kiutat, amíg startupfázisban van a cég. Az érintetlen piacon viszont egy profi üzletember nem biztos, hogy otthonosan mozog. Ki az ügyfél egy precíziós onkológiai döntéstámogató rendszerben? Mi a sikeres üzleti modell? Ezt csak az tudja vizionálni, aki tökéletesen ismeri a technológiát és a piacot. Ha nem sikerül profi vezetőt találni, akkor az alapítónak fel kell ismernie, hogy profi üzletemberekkel kell körbevennie magát. Nálunk a fejlesztési irányt, az üzleti modellt lényegében az alapító/vezető javaslatai alapján határozza meg az igazgatótanács. Az üzleti tárgyalásokat azonban igyekszem profi üzletemberekre bízni. A siker titka tehát az alapító és az üzleti vezetők szoros együttműködése.
Előfordult már stresszhelyzet az Oncompass történetében?
– Egy technológiai startupnak mindig meg kell újulnia. Volt öt év Magyarországon, amikor az összes egygénes tesztet mi csináltuk, mert mi fejlesztettük ki az eljárást. Majd a közellátásban is megjelent a módszer, és így mi elveszítettük a piacunk jelentős részét. A kutatások viszont addigra eljutottak odáig, hogy kidolgozhattuk a sok génen alapuló döntéstámogatási modellünket. Most újabb irányváltás előtt állunk. Folyamatban van az amerikai szabadalmi hivatalnál a mesterséges intelligencián alapuló online döntéstámogató rendszerünk levédése. Eddig azoknak a betegeknek tudtunk segíteni, akiknek mi végeztük a molekuláris vizsgálatát. Vagyis a piacunk a magyar és régiós paciensekre korlátozódott. A szoftver segítségével viszont össze tudjuk kapcsolni a világ bármely pontján lévő beteget a világ bármely pontján, akár klinikai fázisban lévő gyógyszerrel. Az üzleti modellünk több pilléren nyugszik: segítünk a betegek és klinikai vizsgálatok találkozásában, gyógyszergyáraknak analitikai szolgáltatást nyújtunk, amellyel megmondjuk, hogy milyen molekuláris altípusokra nincs még hatékony gyógyszer, mekkora a hatóanyag becsült piaca, illetve földrajzilag hol szóródnak a betegek. A gyógyszerkutató ezáltal pontosabb üzleti tervet tud készíteni, ami csökkenti a befektető kockázatát, így olcsóbb lesz a fejlesztés, végső soron pedig alacsonyabb áron kerül a gyógyszer forgalomba. Amikor pedig a hatóanyag a klinikai fázisba ér, segítünk abban, hogy kellő számú betegen lehessen tesztelni, és a gyógyszer hamarabb piacra kerüljön.
Miért Amerikában szabadalmaztatták az ötletet?
– Mert a versenytársak kilencven százalékát onnan várjuk. A globális trend azt mutatja, hogy a jövőben lesznek mamut informatikai cégek, és kis startupok, amelyek réspiacokra fejlesztenek gyógyszereket, amiket az online döntéstámogató rendszer segítségével gyorsan, alacsony sales- és marketingköltséggel piacra dobhatnak. Így jelentősen csökkenhet a terápiák ára, és többen férhetnek hozzá a hatékony kezelésekhez. A gyógyítás sikere azon fog múlni, hogy az adatok feldolgozásához milyen informatikai algoritmust használunk. Egy közösségi oldal, egy keresőprogram terjedt el a világban, és egy kereső lesz az onkológiában is. Ha a miénk, akkor mi leszünk az onkológusok Googlja, és a fő bevételi pillérünk az informatikai spin out lesz, a molekuláris diagnosztikai központunk pedig a partnercége. Kérdés, hogy lesz-e elég tőkénk ahhoz, hogy gyorsan megszerezzük a világelsőséget, vagy úgy járunk, mint amikor a másfél évvel később indult amerikai versenytársunk, aki sokkal előbb jutott dollármilliókhoz, megelőzött bennünket.
