Az AIRBNB Ireland, ír jog szerint létrejött, dublini (Írország) székhelyű társaság olyan online platformot működtet az Egyesült Államokon kívül letelepedett valamennyi felhasználó számára, amelynek célja, hogy összekapcsolja egyrészről a bérbeadásra szánt szálláshelyekkel rendelkező (hivatásos és magánszemély) szállásadókat, másrészről pedig az ilyen típusú szállást kereső személyeket.

Ez, a megosztás gazdaságán alapuló szolgáltatás több szervezetnek is csípte a szemét, többek között a francia szállásadói szövetség, az „Association pour un hébergement et un tourisme professionnel” által polgári jogi igény érvényesítésével tett feljelentés nyomán a Parquet de Paris (Párizsi ügyészség, Franciaország) 2017. március 16-án vádiratot nyújtott be az ingatlanokat és az üzleti vagyont érintő bizonyos ügyletekkel kapcsolatos tevékenységek gyakorlásának feltételeit szabályozó törvény (ún. Hoguet-törvény) rendelkezéseinek, különösen az ingatlanközvetítői tevékenység vonatkozásában történő megsértése miatt. Az AIRBNB Ireland vitatta, hogy ingatlanközvetítői tevékenységet folytatna, és arra hivatkozik, hogy a Hoguet-törvény nem alkalmazható, mivel összeegyeztethetetlen az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes jogi vonatkozásairól szóló irányelvvel.

Kép: Pixabay

A tribunal de grande instance de Paris (párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) vizsgálóbírója úgy határozott, hogy kérdéseket terjeszt a Bíróság elé arra vonatkozóan, hogy az AIRBNB Ireland által Franciaországban, egy Írországból üzemeltetett elektronikus platform közvetítésével nyújtott szolgáltatásokat megilleti-e az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv által biztosított szolgáltatásnyújtás szabadsága, és hogy alkalmazhatók-e vele szemben a Hoguet-törvény által előírt, az ingatlanközvetítői tevékenység Franciaországban való gyakorlásával kapcsolatos korlátozó szabályok.

A Bíróság elé terjesztett első kérdés megválaszolása érdekében Maciej Szpunar főtanácsnok ma ismertetett indítványában azt vizsgálta, hogy az AIRBNB Ireland által nyújtott szolgáltatás tekinthető-e az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak. A főtanácsnoki indítvány nem jelent ítélethozatalt, mindazonáltal fontos mérföldköve az uniós bírósági eljárásnak.

Szpunar főtanácsnok szerint az ügyben elsősorban az AIRBNB Ireland által nyújtott szolgáltatás jellegét kell megvizsgálni, azaz azt, hogy azt távolról, azaz a felek egyidejű jelenléte nélkül nyújtják-e, és a szolgáltatásnyújtás teljes mértékben elektronikus berendezések útján történik-e, továbbá nem kapcsolódik-e anyagi tartalmú szolgáltatásokhoz, még ha azok elektronikus berendezések használatát is foglalják magukban.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatában már felállított bizonyos kritériumokat az olyan vegyes szolgáltatások vonatkozásában, amelyek egy elektronikus úton nyújtott elemből és egy nem ilyen úton nyújtott másik elemből állnak. Azt követően, hogy az AIRBNB Ireland szolgáltatását a fenti kritériumok figyelembevételével megvizsgálta, a főtanácsnok azt javasolja a Bíróságnak, hogy az első kérdésre azt a választ adja, hogy az abban álló szolgáltatás, hogy egy elektronikus platform útján összekapcsolja a lehetséges bérlőket a rövidtávú szállásadással kapcsolatos szolgáltatásokat kínáló bérbeadókkal, olyan helyzetben, amikor az említett szolgáltatás nyújtója nem gyakorol ellenőrzést a fenti szolgáltatások alapvető feltételei felett, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősül. Az a körülmény, miszerint az említett szolgáltató más, anyagi tartalmú szolgáltatásokat is nyújt, nem akadályozza az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás információs társadalommal összefüggő szolgáltatásként való minősítését, azzal a feltétellel, hogy az utóbbi szolgáltatás nem alkot elválaszthatatlan egészet az előbbi szolgáltatásokkal.

Annak kapcsán, hogy lehet-e a Hoguet-törvényt az AIRBNB Irelanddel szemben alkalmazni, a főtanácsnok megjegyzi, hogy a Bíróság elé terjesztett eset vonatkozásában e törvény eleve az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv alkalmazási körébe tartozik, mivel a származási tagállamtól eltérő tagállam olyan szabályozásáról van szó, amely korlátozhatja az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat. Ezt követően emlékeztet arra, hogy ahhoz, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállam által előírt valamely követelményre az említett szolgáltatóval szemben hivatkozni lehessen, és az e szolgáltatásnyújtások szabadságának korlátozásához vezessen, e követelménynek olyan intézkedést kell képeznie, amely teljesíti az említett irányelv által előírt anyagi jogi és eljárásjogi feltételeket.

Az elektronikus kereskedelemről irányelv által előírt anyagi jogi feltételekre tekintettel a főtanácsnok úgy véli, hogy a származási tagállamtól eltérő tagállam csak „eseti jelleggel” hozott intézkedésekkel térhet el az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatásnyújtás szabadságától. Ezt követően rámutat, hogy mindenképpen a nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, hogy az elé terjesztett információk összességére tekintettel a szóban forgó intézkedések szükségesek-e a fogyasztók védelmének biztosításához, és nem mennek-e túl a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéken.

Az eljárási kérdéseket illetően a főtanácsnok emlékeztet arra, hogy az a tagállam, amely az információs társadalommal összefüggő, más tagállamból származó szolgáltatások nyújtásának szabadságát korlátozó intézkedéseket tervez elfogadni, köteles előzetesen közölni a szándékát a Bizottsággal, és fel kell kérnie a származási tagállamot arra, hogy hozzon intézkedéseket az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások tárgyában. Megállapítja viszont, hogy semmi nem utal arra, hogy Franciaország azt kérte volna Írországtól, hogy hozzon intézkedéseket az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások vonatkozásában, és hogy úgy tűnik, hogy a Bizottság részére történő információszolgáltatással kapcsolatos feltételt sem az irányelv átültetésére rendelkezésre álló időtartam során, sem pedig azt követően nem teljesítették. Az utóbbi kérdés vonatkozásában a főtanácsnok úgy véli, hogy az információszolgáltatás elmaradása azzal a szankcióval jár, hogy valamely intézkedés e szolgáltatás nyújtóival szemben nem alkalmazható.

Azon kérdést illetően tehát, hogy a származási tagállamtól eltérő tagállam hivatalból és az anyagi jogi feltételek vizsgálata nélkül előírhat-e az ingatlanközvetítői szakma gyakorlásával kapcsolatos, a Hoguet-törvényben szereplőkhöz hasonló követelményeket az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások valamely csoportjának nyújtói számára, a főtanácsnok megállapítja, hogy az irányelvvel ellentétes, ha valamely tagállam ilyen körülmények között és ilyen módon korlátozhatja az információs társadalommal összefüggő, más tagállamból származó szolgáltatások nyújtásának szabadságát.

A főtanácsnok indítványa nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. A Bíróság bírái most kezdik meg a tanácskozást a jelen ügyben. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.