A Népszabadság értesülése szerint egyelőre nem tudni, hogy pontosan milyen kommunikációs megoldással hozható létre az a mobil-adatkapcsolat, amelyen keresztül a kereskedők és a dohánytrafikosok pénztárgépei beküldhetik az automatikus jelentéseiket a hivatalokba, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalba (valamint a trafikosok még a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-hez is). A hazai szabályozásnak ugyanis egyik magyar mobilcég terméke sem felel meg. Vagyis, a Nemzetgazdasági Minisztérium sokadjára módosított rendelete a magyar távközlési cégeket kizárja a pénztárgépügyből.
A lap elemzése szerint a törvény ezen passzusát feltehetőleg a tervezet megírásakor az állami mobilcégre szabták, mivel az új pénztárgépekkel szemben támasztott követelményeket megfogalmazó rendelettervezetnek már az első változatában is szerepelt egy olyan kitétel, hogy a gépeknek olyan mobil-adatkapcsolattal kell rendelkeznie, amely minden magyar mobilhálózaton működik. Ilyen szolgáltatást viszont akkor (tavaly nyáron) egyetlen magyar szolgáltató sem tudott nyújtani, az állami mobilcég ügyfelei viszont az elképzelések szerint használhatták volna mindhárom mobilszolgáltató hálózatát. A bíróság azóta kimondta, hogy a negyedik mobilcég jogsértően szerzett frekvenciát, de a passzus a rendeletből nem került ki. A NAV azzal indokolja makacsságát, hogy a létező legszélesebb lefedettséget kell biztosítani a pénztárgépeknek, ez pedig csak akkor lehetséges, ha a gép térerőhiány esetén fel tud jelentkezni egy másik, ott elérhető hálózatra. A jól csengő érv mellett azonban érdemes tudni: az adatátvitelt is akadályozó vételi problémák igen kevés helyen merülnek fel, s alighanem csak százas nagyságrendű azon üzletek száma, amelyeket ez érinthet. Ez elenyésző ahhoz képest, hogy mintegy kétszázezer pénztárgép működik az országban – a becslések szerint.
A NAV próbálta rávenni a szolgáltatókat arra, hogy a pénztárgépeknek biztosítsanak belső roamingot, de nem járt sikerrel. Így végül is kompromisszumos megoldás születik: külföldi SIM kártyák kerülnek majd a gépek Adóügyi Ellenőrző Egységébe (AEE), hiszen azok mindhárom magyar hálózaton működnek, az egyes magyar mobilcégek pedig beállíthatják a hálózati prioritásokat, vagyis azt, hogy jó térerő esetén melyik szolgáltatót válassza az egység. Persze mindez értelmezhető úgy is: a magyar szabályozó kizárta ebből a versenyből a magyar szolgáltatókat – írja a Privátbankár.
Azt azonban nem tudni, hogy mindez mennyibe fog kerülni a vállalkozásoknak, noha törvény szerint az adatok bejuttatásának költségeit és felelősségét is ők viselik. A külföldi adatroaming ugyanis nagyon drága dolog. NAV-os és távközlési forrásaink szerint ez esetben kis mennyiségű adatot kell továbbítani, amely még egy 24 órás nyitva tartással működő üzlet esetében sem haladja meg a havi 50 megabyte-ot, így vélhetően egységárat alkalmaznak majd. Ennek mértékét ma még senki nem meri megmondani – egy azonban biztosnak tűnik: mindenképp drágább lesz annál, mint amennyiért ma a belföldi szolgáltatók kínálnak 50 megabyte mobilnetet.
A problémára persze léteznek megoldások: bejöhet például a piacra egy olyan virtuális szolgáltató, amely mindhárom mobillal köt együttműködési megállapodást – ez azonban a létrehozás százmilliós költségei miatt aligha valószínű. De megjelenhet Magyarországon egy olyan vállalkozás is, amelyik szolgáltatók SIM-jeit árusítja erre a célra – a kérdés azonban minden esetben az: hogyan szerződik egy magyar vállalkozás külföldi mobilcéggel, és vajon mit szólnak a vállalkozások ahhoz, hogy üzleti adataik – igaz, titkosítva – megjárják a külföldi szervereket is, mielőtt kikötnének a NAV számítógépén – teszi fel a kérdést a Népszabadság.
