A vezetői feladatkörrel kapcsolatban sokáig azt gondolták, a racionalitás alapvető. A vezetőktől racionális viselkedést vártak el, és az érzelmeket irracionális és diszfunkcionális tényezőnek tekintették. Igazán az 1980-as években kezdett változni ez a szemlélet, bár tény, hogy korábban is megfogalmazódtak már olyan irányú szakmai kezdeményezések, melyek az érzelmek szerepét és jelentőségét hangsúlyozták a vezetői hatékonyság tekintetében (lásd pl. Bales, 1950).
Az 1980-as, 1990-es évektől kezdve vált egyre egységesebbé és általánosabbá a szemlélet, mely szerint az emberi megnyilvánulások korántsem mentesek az érzelmektől. Gondolkodásunk, kommunikációnk, döntéseink egyaránt érzelmi befolyásolás alatt állnak, az érzelmek szerepe a munka világában sem hagyható figyelmen kívül. Az érzelmi intelligencia iránti érdeklődés is fokozatosan nőtt, és egyre általánosabbá vált a szemlélet, mely szerint a vezetőnek a beosztottak érzelmeivel is kell foglalkoznia, azok figyelmen kívül hagyása csökkenti a vezetői hatékonyságot. Továbbá a vezetőnek saját érzelmei megismerésével és tudatosításával is kell foglalkozni. Az önismeret része, hogy az egyén ismeri saját érzelmi állapotainak összefüggéseit, tudja, mikor milyen helyzetben, várhatóan miként fog reagálni.
Az érzelmek
Az érzelmek koordinált válaszrendszerek, akkor keletkeznek, amikor bizonyos biológiai, tapasztalati és tudati tényezők egyszerre hatnak. Vannak biológiailag jobban meghatározott érzelmek, és vannak komplex érzelmek, amelyek gondolatokkal és ismeretekkel átitatottak. Úgynevezett alapérzelemnek tekintjük az örömöt, a meglepetést, a haragot, az undort, a bánatot vagy a félelmet, melyek produkálására az ember veleszületetten képes, és kulturális hovatartozástól függetlenül ugyanazon arckifejezéssel fejezi ki ezeket környezete felé. Ezzel szemben az összetett érzelmek megjelenése bonyolultabb, és a kapcsolódó arckifejezés jellemzői sem teljesen egységesek. Az összetett érzelmek kifejezésében minden esetben van tanult elem, ezért tapasztalhatjuk, hogy az - összetett érzelemnek minősülő - csodálkozást, meggyőződést, lelkiismetetet vagy szerelmet már nem olyan egyszerű beazonosítani.
Az érzelmek információt közvetítenek a környezet felé, kifejezik az egyén viszonyulását az adott szituációhoz. Az érzelmek megnyilvánulnak arckifejezéseinkben, gesztusainkban, testtartásunkban, hangszínünkben is: az érzelmek nem választhatók el az embertől.
Az érzelmek több szinten működnek, fiziológiai és pszichológiai aspektusuk egyaránt van. Vannak elméletek, amelyek a fiziológiai-biológiai tényezők jelentőségét emelik ki, más elméletek viszont az érzelmeknek inkább a humán és társas aspektusát emelik ki.
Teljes cikk a HR Portálon.
