Míg a legegyszerűbb, és ezért legelterjedtebb visszaélési sémák a beszerzésekhez köthetők, az EY anti-korrupciós tanulmánya alapján az látszik, hogy ez a terület a magyar piacon általánosan alulszabályozott. Sokszor komoly értékű beszerzéseknél is egy személy dönt a pályáztatás szükségességéről vagy kihagyhatóságáról, annak módjáról és a nyertes pályázat kiválasztásáról. Az egyszemélyes döntéshozatal nagy kockázatot jelent úgy a beszállítók, mint a megrendelők számára, és nagymértékben növeli a visszaélések lehetőségét. (A legtöbb beszerzés az év végén történik.)
Nagy volumenű beszerzéseknél elengedhetetlen a transzparens döntéshozatal. Megfelelő kontrollkörnyezet működtetéséhez szükség van a rendszeres ellenőrzésre is. „Annak ellenére, hogy minimális ráfordítással komoly pénzt lehet megtakarítani, ezt még azoknál a cégeknél is ritkán látjuk, ahol egyébként hangsúlyt fektetnek a szabályok kialakítására, és a felelősségi körök szétválasztására.” – mondta Biró Ferenc, az EY Visszaélés-kockázatkezelési Szolgáltatások partnere.
Nem foglalkoznak a kérdéssel a cégek
A profittermelő képesség elengedhetetlen egy cég életben maradásához. Ennek egyik alapja a megfelelő áron és minőségben történő beszerzés. A beszerzési eljárásrendek és szabályzatok megléte kiemelten fontos egy etikusan működő vállalat életében mind a vezetőség, mind a munkavállalók, mind a beszállítók számára. Ennek ellenére a válaszadók kevesebb, mint a fele, mindössze 47 százaléka számol be ilyen dokumentáció elkészültéről.
Az etikai kódexszel rendelkező vállalatok 74 százaléka tér ki kódexében az összeférhetetlenség kérdésére, míg alig negyedük tette azt a beszállítói szerződés részévé. Anti-korrupciós nyilatkozatot az összes megkérdezett csupán 8, a tőzsdén jegyzett társaságok mindössze 35 százaléka írat alá beszállítóival. (A korrupció egyébként nincs a "vérünkben.")
Személyi összefonódások
Annak ellenére, hogy a válaszadók tisztában vannak azzal, hogy melyek a visszaélések szempontjából meghatározóan kockázatos területek, ez a tudás a kockázatkezelési gyakorlatban ritkán kerül alkalmazásra. A megkérdezettek csupán 37 százaléka figyeli valamilyen módon az érdekellentéteket, azt is leginkább önbevallására alapozva. Közülük is csupán fele írat alá a munkatársakkal összeférhetetlenségi nyilatkozatot.
Még kevesebb ír elő bejelentési kötelezettséget, amennyiben a munkavállaló más gazdasági társaságban tulajdonrésszel rendelkezik, vagy vezető tisztséget vállal alapítványnál, non-profit szervezetben. A válaszok fényében talán nem is meglepő, hogy a tanulmány résztvevőinek fele egyáltalán nem ellenőrzi, hogy vállalatuk kapcsolatba került-e a bejelentett érdekeltséggel rendelkező cégekkel.
