A magyar cégek ügyvezetői lassan megbarátkoztak már a transzferár-nyilvántartás készítésének kötelezettségével, bár még eltérő mértékben tulajdonítanak neki jelentőséget. Van, aki csak túl szeretne rajta lenni az amúgy is zsúfolt beszámoló-készítési és bevallási hajrában, de van, aki ügyvezetői szinten fogja össze az információgyűjtés és a nyilvántartás-készítés folyamatát. Egy dolog biztos: egy jó transzferár-nyilvántartás elkészítéséhez sok különböző természetű információra van szükség egy vállalkozás sarkalatosan eltérő részegységeitől – a beszerzésen, a logisztikán, a gyártáson, az értékesítésen, a pénzügyön keresztül egészen a stratégiai tervezéssel, piackutatással foglalkozó egységekig. Ugyanakkor fontos mind belföldi transzferár-nyilvántartás készítésére vonatkozó előírások, mind a nemzetközi gyakorlat ismerete, melyre a magyar szabályozás is támaszkodik, és kifejezetten utal is a szövegezésében. (Itt találja, miket szoktak a vállalkozások elrontani a transzferár nyilvántartásban!)
A fentiekből következik, hogy egy jó transzferár-nyilvántartás komoly anyagi- és időráfordítást kíván meg a cégektől, hiszen ekkora információhalmaz összegyűjtése nem egyszerű. Éppen ezért a többség egy darabig nem is végezte el elég alaposan - figyelmeztet a LeitnerLeitner adószakértői iroda blogjának legfrissebb bejegyzése.
A jelenlegi szabályozás és ellenőrzési gyakorlat mellett azonban már valós veszélyként komoly büntetőtétellel szembesül az, aki nem felel meg a transzferár-nyilvántartási kötelezettségeinek. A 2 millió forintig terjedő mulasztási bírságot ügyletenként és adóévenként külön-külön is meg lehet állapítani. Ez azonban még tovább is növekedhet: ismételt mulasztás esetén nyilvántartásonként 4 millió forintra, ugyanazon nyilvántartás elkészítésének újbóli elmulasztása esetén pedig az előzőleg kiszabott összeg négyszerese is lehet. A mulasztási bírság kiszabását a nyilvántartás hibája, hiányossága is indokolhatja, tehát nem elég, hogy prezentálni tudjuk őket a revizornak. További és fájóbb következmény lehet az adóalap kiigazítása, mely adóhiánnyal járhat együtt, ami a hiány 50%-áig terjedő adóbírságot és időarányos késedelmi pótlékot jelent a vállalkozás terhére.
Persze minden szankció annyit ér, amennyire komolyan veszik. 2009 előtt az adóhatósági gyakorlat valóban csak a formai elemek ellenőrzésére koncentrált, azonban azóta a NAV ellenőrzési gyakorlata és a nemzetközi gyakorlat is komoly evolúción ment keresztül. Ezt igazolják a NAV által közzétett statisztika számai is. 2009-ben 1,1, míg 2011-ben 18, 2013-ban már 33 milliárd forintnyi adókülönbözetet állapítottak meg transzferár-ellenőrzések során. A téma olyan kiemelt figyelemnek örvend az adóhatóságon belül, hogy külön ellenőrzési főosztály foglalkozik vele a régiós revizorokon kívül. Tehát a tét nagy, és egyre emelkedik.
Ha minden gondosság mellett is fennállhatnak adókockázatok, kérdésként merülhet fel, hogy hogyan biztosíthatja magát egy cég nagyobb értékű tranzakciója esetén az esetleges negatív adókövetkezmények ellen? A válasz a szokásos piaci ár megállapítására szolgáló eljárás, vagyis az „Advance Pricing Agreement”, röviden az APA, ami belföldi és két- vagy több ország területét érintő ügyekben is kérhető. Ez az eljárás bizonyos feltételek esetén akár öt évre is kötheti az adóhatóságot a határozatban megállapított piaci ártartományhoz. Ugyanezen idő alatt a vállalkozás mentesül a transzferár-nyilvántartás elkészítése alól. Korlátozó tényező, hogy csak jövőbeli ügyletekre lehet kérni, illetve olyan szerződések esetében, amelyek alapján a kérelem benyújtásának időpontjában vagy azt követően folyamatos teljesítés történik (pl. hitelkeret fenntartása). A kérelem benyújtása előtt ingyenes előzetes konzultációra van lehetőség, ami nem jár kötelezettséggel az eljárás megindítására. Az eljárás időtartama 120 nap, mely kétszer 60 nappal hosszabbítható, melybe azonban nem számít bele az adóhatóság által lefolytatott külföldi adóhatósággal folytatott egyeztetés, a valódiságvizsgálat időtartama és a hiánypótlásra megállapított határidő.
Mennyiért?
Természetesen ez az eljárás sincs ingyen. A hatóságnak eljárási díjként meg kell fizetni a megállapított piaci ártartomány középértékének 1%-át, vagy ha ez nem állapítható meg, akkor az adott eljárástípus díjtartományának törvény által meghatározott alsó összegét. Egyoldalú eljárás keretében a törvény szerint legalább 500 ezer és legfeljebb 5 millió forint a díj, ha a szokásos piaci árat a hagyományos (és ezért nemzetközi szinten is jobban kidolgozott) módszerek egyikével állapítják meg (összehasonlító árak módszere, viszonteladási árak módszere, költség és jövedelem módszer). Ugyanez, hagyományostól eltérő bizonyítási módszerek alkalmazása esetén (ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer, nyereségmegosztáson alapuló módszer vagy egyéb módszer) minimum 2 millió, maximum 7 millió forintos díjtételt jelent. Más adóhatóságokkal történő egyeztetés esetén a díjtételek tovább növekednek (3-8 millió forint kétoldalú, 5-10 millió forint többoldalú egyeztetések esetén) és várhatóan az átfutási idő is növekedni fog.
Valószínűleg a cégek a döntést a költség-haszon elv szerint fogják meghozni. A mérleg egyik serpenyőjébe az egyszeri nyilvántartás-készítés és képviselet díja, valamint az eljárás díja kerül; a másikba pedig a várható adókockázatok díja (mely a fentiekben bemutatottak alapján jelentős összeg lehet) és a határozat ideje alatt megtakarítható éves nyilvántartások elkészítésének díjai. A döntésnél érdemes azt is figyelembe venni, hogy milyen járulékos „ára vagy költsége” lehet annak, ha az adóhatóság APA hiányában, elmaradt adót állapít meg. Hiszen a büntetésen túl a vállalkozás kikerül a köztartozásmentes adózói adatbázisból (a KOMA rendszerből), így az EKÁER rendszerben biztosíték nyújtására lesz köteles kockázatos termék szállítása esetén. Vagyis könnyen lehet, hogy ennek ismeretében érdemes a biztos jelen költséget vállalni, és elkerülni a kiszámíthatatlan mértékű jövőbeli kockázatokat.
