A sajtóban megjelent adatok szerint tavaly 13 ezer esetben bírálta felül az adóhatóság az ingatlan értékét adásvételkor. Átlagosan százezer forinttal kellett több vagyonszerzési illetéket fizetnie az ingatlanvásárlónak. Azért történik ez, mert a NAV gyakran kiszáll az ingatlanhoz és elvégez egy új értékbecslést – ennek az eredménye pedig az illetéktöbblet. Nem vizsgálva azt az „elméleti” esetet, amikor a felek tényleg eltérítik a szerződés szerinti és tényleges árat, azért mindez kellemetlen meglepetéseket okozhat jóhiszemű és szabályos ügyeknél is - olvasható a reconcept.blog legfrissebb bejegyzésében.
A NAV hivatalos állásfoglalása szerint az épületek (pl. ipari, mezőgazdasági ingatlanok) jellemző adatai, az alapterület, fizikai állapot, közművekkel való ellátottság stb. nem ismertek az adóhatóság számára, így a bejelentett vételár forgalmi értékként történő elfogadása az említett ingatlanok többségénél csak helyszíni szemle megtartásával lehetséges.
A helyszíni szemle során a vagyontárgy természetes és fizikai jellemzőinek rögzítésére kerül sor, amelyek a végső forgalmi értékre akár növelő, akár csökkentő hatással is lehetnek. Ennek keretében házas ingatlanok esetében fel kell mérni a nem lakás céljára szolgáló épületeket, épületrészeket is, mivel ezekre más illetékmérték érvényes.
Lássunk két példát!1. Egy vállalkozás a mai viszonyokra jellemző, nyomott áron kell, hogy eladja ingatlanját, például az egyik „beszorult” hitelezőjének. A NAV azonban évekre visszanyúló adatbázis alapján állapítja meg az értékét, és arra vet ki illetéket. Ez pedig előre nem tervezhető többletköltséget okozhat a hitelezőnek (hiszen az ingatlanárak az elmúlt években jellemzően csökkennek), miközben az valószínűleg egyébként is veszteségeket szenved.
Az illetékre nyilvánvalóan nehéz forrást találni (mint mindenre manapság). Ráadásul a NAV is egyre nehezebben ad részletfizetési lehetőséget. Nincs más út, az illetékkel úgy kell számolni, mint az adásvételi ügylet elején felmerülő „hard cost”, vagyis a vételárhoz tartozó készpénzben fizetendő költség.
Az Illetéktörvény rendelkezései szerint az olyan üzletrész-adásvételi tranzakciók, amelyek az ingatlanokat tulajdonló gazdasági társaságokban az egyik fél számára legalább 75 százalékos tulajdoni hányadot eredményeznek (vigyázat: bizonyos tulajdoni hányadok konszolidáltan értelmezendőek, pl. közeli hozzátartozók, többségi tulajdonban, kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő gazdálkodószervezetek által tulajdonolt üzletrészek), az ingatlan-adásvételhez hasonlóan illetékkötelesek. Ha azonban a tranzakció csak 75 százalék alatti tulajdoni hányadot eredményez, akkor a tranzakció illetékmentes.
