Nehéz pontosan meghatározni, mitől lesz egy ötlet innovatív és mi tesz egy innovatív ötletet értékessé, értékesíthetővé. Ahogy elég nehéz lenne megalapozott döntést hozni, mi is a fontosabb találmány, a kerék vagy az internet, úgy nagyon nehéz azt is meghatározni, milyen típusú és szintű innováció tesz a legjobbat egy cégnek. A bevállalósabb elemzők szerint a radikális újítások révén hatalmas piaci előnyre tehetünk szert, az óvatosabbak szerint a fokozatos, "enyhébb" innováció a célravezető, mivel ezzel rengeteg piaci bizonytalanságot küszöbölhetünk ki. Egyesek szerint fontos folyamatos visszajelzést kapnunk az ügyfelektől, mások szerint a felesleges az ügyfelek földhözragadt elképzeléseivel foglalkozni, olyat kell nekik mutatni, amiről álmodni sem mertek.
Az emberi egó hajlamos teljesen rosszul megítélni a saját ötlet értékét, vagyis saját döntésünk sem alkalmas arra, hogy meghatározzuk, mégis mennyire kreatív egy-egy ötletünk. Mégis van néhány olyan tulajdonság, amely a kutatások szerint nagyobb valószínűséggel szül kreatív ötleteket, függetlenül a pszichológiai tulajdonságaitól, a hozzáértéstől vagy a szakterülettől.
A legfőbb különbség a kreativitás és az innováció között a megvalósítás: a képesség, hogy egy ötletből sikeres terméket vagy szolgáltatást hozzunk létre. Ebben a megközelítésben a vállalkozás valójában nem más, mint a keret, amely elősegíti az ötleteket, hogy innovációvá váljanak. Mivel a cégvezetés rengeteg emberi tulajdonság és döntés függvénye, a sikeres innovációhoz vezető utat valójában sokkal könnyebb megérteni, ha azokat vizsgáljuk, akik a döntéseket hozzák a folyamatok mögött. Az ilyen emberek általában könnyebben ismerik fel (még ha nem is oldják meg) a problémákat, érzékenyek és lelkesek, ezen felül pedig folyamatosan nyitottak minden újdonságra. Ezek a tulajdonságok sokkal fontosabbak a kreativitás szempontjából, mint az iskola, az iskolai teljesítmény vagy épp a motiváció. De lássuk, mik is pontosan a innovatív szellem ismérvei:
- Megfelelő oktatás vagy képzés. A köztudatban elterjedt nézetekkel szemben a legnagyobb innovátorok nem mind hagyták ott az egyetemet, vagy ha igen akkor is jól képzett profik a saját szakterületükön. Képzettség nélkül szinte lehetetlen megkülönböztetni a releváns információt az irrelevánstól, a szemetet az aranytól. Ezzel összhangban nyilvánvaló az is: a cégvezetők folyamatos képzése igenis kifizetődik.
- Proaktivitás és állhatatosság. A jó innovátorok ügyesen aknázzák ki a lehetőségeket, amelyek eléjük sodródnak, határozottan és energikusan viszik véghez a tervet, amit kiötöltek.
- Óvatosság. Szintén a közhiedelem része, hogy a nagy újítók szeretnek kockáztatni és mindent egy lapra feltenni. A kutatások ezzel szemben azt mutatják, hogy az ilyen emberek szervezettek, óvatosak és kockázatkerülőbbek a nagy átlagnál.
- Közösségi tőke. A jó innovátorok a folyamat teljes egészében támaszkodnak a kapcsolati hálójukra, csatasorba állítják az ismerőseiket és szoros szövetségeket hoznak létre. Bár az ilyen emberekről kialakult kép magányos zseniknek próbálja meg láttatni őket, valójában az átlagnál magasabb empatikus és érzelmi képességeik vannak, amivel maguk mellé tudnak állítani sokakat, a befektetőktől és partnerektől kezdve az alkalmazottakig.
