Habár a munka törvénykönyve kimondja ugyan, hogy a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül a munkavállaló harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el, vagy nem köthet ki, de a legtöbb helyen ezt a hozzájárulást megadják. Kérdés azonban, hogy ezután a jövedelem után hogyan kell befizetni a közterheket – együttműködő partnerünk, az Adó Online szakértői cikke ennek eredt a nyomába.
A hatályos adószabályok szerint a borravaló adózása nem egységes. Fő szabály szerint adóköteles jövedelemről van szó. Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy a borravaló nem tévesztendő össze az ún. szervizdíjjal, az utóbbi pedig a felszolgálási díjjal, ezeket ugyanis gyakran összekeverik.
A vendéglátóhelyek többségénél a felszolgálási díj mellett – függetlenül attól, hogy bevezették-e vagy sem – ha a munkáltató nem tiltja, létezik a vendégtől közvetlenül kapott borravaló is, amit nem feltétlenül kezelnek közös kasszában és osztanak szét a felszolgálók között. Ha ugyanis a borravaló közös kasszába kerül, az a cég bevételének minősül, akkor is, ha az alkalmazottak járandóságát ebből egészíti ki a munkáltató. Az ilyen kiegészítés a munkavállaló bérjövedelmeként adó- és járulékköteles.
A Tbj. szerint a vendéglátó üzlet felszolgálója a fogyasztótól közvetlenül kapott adómentes borravaló után 15 százalék nyugdíjjárulékot fizethet. Ebben az esetben a borravaló után fizethető járulékot a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásban kell bevallani, a bevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetni, továbbá a bevallásban adatot kell szolgáltatni a 15 százalék nyugdíjjárulék alapjáról és összegéről.
A szervizdíj, felszolgálási díj lényegét tekintve a szolgáltatás keretében eladott termékek (ételek, italok) ellenértékén túl a kiszolgálásért külön felszámított tétel. Az olyan országokban, ahol nagy múltja van a szervizdíj megjelenítésének, csak ott alkalmazzák, ahol ezért többlet-szolgáltatást is nyújtanak (például márkás étkészlettel terítenek). Nálunk viszont a külön jogszabály szerinti felszolgálási díj nem kötődik ilyen feltételhez, elsősorban adózási szempontból bír jelentőséggel. A díjat a vendég számára kiadott nyugtán vagy számlán elkülönítve kell feltüntetni, ez tartalmazza az áfát is.
A felszolgálási díj bevezetése a vendéglátóhelyek számára nem kötelező.
A mérték megállapítására és felhasználására vonatkozó szabályozás lényege, hogy a díj alkalmazását a vendéglátóhelynek fel kell tüntetnie az árlapján, mértéke pedig a vendég által elfogyasztott étel és ital fogyasztói árának legfeljebb 15 százaléka lehet. A díjat a vendég számára kiadott nyugtán vagy számlán elkülönítve kell feltüntetni, ez tartalmazza az áfát is. A felszámított felszolgálási díjat a vendéglátásban közvetlenül – az üzletben – közreműködőknek (akár a tulajdonosnak is) havonta kell kifizetni. Az alkalmazott mértékről és a felosztásról a vendéglátóhely üzemeltetőjének írásbeli megállapodást kell kötnie a vendéglátásban közvetlenül közreműködőkkel vagy a helyi érdekképviselettel. A kifizetésnek meg kell egyeznie a felszolgálási díj befolyt összegének a fizetendő közterhekkel csökkentett hányadával. A Tbj. szerint a felszolgálási díj, járulékalapot képező jövedelem, amely után a foglalkoztató – a foglalkoztatott helyett – 15 százalék nyugdíjjárulékot fizet, míg a foglalkoztatott nem fizet nyugdíjjárulékot, valamint egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot.
A cikk teljes terjedelemben itt olvasható!
