A recepciós elmegy a mosdóba, és megcsörren a telefon. Egy épp arra járó ember felveszi a kagylót, és megpróbálja ellátni a feladatot. Lehet, hogy sikerül is neki, a helyzet azonban érdekes: a recepciós munkáját ebben a pillanatban nem ő maga végezte el, hanem valaki más. Mondhatnánk, nem baj, pedig ez veszélyhelyzetet mutat: a cég nem kezelte azt a problémát, hogy mindig legyen, aki fogadja a bejövő telefonhívásokat. Mivel valaki állandóan felveszi a telefont, talán nem is tudnak a probléma létezéséről - magyarázza Pilát Gábor, a Falkvezér.hu vezetője.
A cég megállapodásokból álló rendszer. Az egyik legfontosabb dolog, amiben megállapodunk, hogy kinek mi a dolga, ki mit tesz a cégben. Nevezhetjük ezt munkamegosztásnak is. Ha valaki rendszeresen elvégzi mások munkáját, akkor a cégünk egyes részei esetleg elsorvadnak. Hogy ezt elkerüljük, tartsuk be a szervezetünk munkamegosztásra vonatkozó megállapodását, azaz mindenki végezze a dolgát, akár vezető, akár beosztott!
Jelezzük!
Veszélyhelyzetekben kötelességünk mindent megtenni a szituáció kezelésére, akár úgy, hogy mi magunk megoldjuk, akár úgy, hogy ordítunk, mint az oroszlán, hogy jöjjön a poszt gazdája, és oldja meg. De nem vesszük fel a munkakört, azaz nem kezdjük el titokban csinálni más munkáját, hanem értesítjük a felelőst, hogy mi történt. Csak így várhatjuk el, hogy a későbbiek során nem áll elő újból a veszélyes helyzet.
Ne lépjünk át másokat!
Egy ember fel tud számolni egy munkakört a cégben azzal, hogy észrevétlenül elkezdi csinálni más munkáját, míg végül elsorvad az eredeti pozíció. Ha nem dolgozunk azon, hogy minden beosztott ellássa a saját feladatát, a vállalat egyes részei életképtelenné válnak, és állandóan szükség lesz mások beavatkozására. Soha nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy ne tartsuk be a munkamegosztásra vonatkozó megállapodást, még akkor se, ha éppen nagyon humánus cselekedetnek tűnik a „helyettesítés”.
Hajtsuk be a munkát!
A vezető nemcsak nem végezheti el a beosztott munkáját, de nem is lehet elnéző a nem teljesítőkkel még akkor sem, ha – mint ma a legtöbbjük – egymaga képes annyi dolgot megcsinálni, mint a teljes gárda. Csakhogy nem ezért ül a székében. A vezető legfőbb mércéje, hogy képes-e teljesítést elérni. Ez az egyetlen dolog, amiért ő ott van, és csak ez!
Honoráljuk a munkát!
Hosszú távon az emberek azt a vezetőt ismerik el igazán vezetőnek, aki teljesítést követelve, kihozza belőlük a maximumot. És természetesen a megfelelő ellenértéket meg is adja a jól elvégzett munkáért. Ez nemcsak pénz lehet, hanem elismerés, dicséret, képzés, visszaigazolás, kinevezés is.
