Kép:PP archív
„Majd holnap!” – ugye Önben is jó párszor megfogalmazódott ez a gondolat? Hát persze! Ahogy bennem is és mindenki másban. Mi áll pszichológiailag a halogatás mögött? Két ok lehetséges, megvizsgáljuk mindkettőt.
1. Lélekölően unalmas...
Néhány dolgot képesek vagyunk csupán azért elhalasztani időről időre, mert annyira monoton és unalmas cselekvésre késztetnének minket, amiről abban a pillanatban hallani sem akarunk. Százszor csináltuk már, százegyedszerre pont nincs kedvünk... Ilyen a mindennapi mosogatás, vagy éppen a kora reggeli beágyazás. És sok esetben honlapunk tartalmának feltöltése, melyek elvégzését illetően könnyen válunk lázadóvá. Szövegek beillesztése, metaadatok kitöltése… nem csoda, ha az élettől is elmegy a kedve!
2. Ilyet még nem csináltam, segítség!
Más a helyzet akkor, ha csupán azért halogatja a feladatát, mert nem tudja, hogyan kezdjen hozzá, és hogyan tudja kihozni magából mindazt, ami a célhoz vezet. Nem látni az elejét! Nem látni a végét! Nem látni, hogyan jut majd egyről a kettőre! Nincs ijesztőbb, mint amiről fogalmunk sincs...
Szembekerült már azzal a bizonyos tanácstalansággal, ami akkor keríti hatalmába, mikor a cégéről próbálna összehozni egy remek kis szöveget? Biztosan. A szövegírás sokak komfortzónáján kívül esik. Tudják, hogy neki kéne esni, de sehogy sem jön az ötlet, és rettegnek attól, hogy hosszas vajúdás után a végeredmény lapos vagy szalonképtelen lesz...
Mi azt is tudjuk, hogyan, mert szövegírással foglalkozunk.
A kulcs az információgyűjtés. Az a rengeteg halogatás a legtöbb esetben csupán azért van, mert a szövegírónak ötlete sincs, miként kéne ezt csinálni. Ne féljen segítséget kérni, kutatni és informálódni!
- Csapjon föl néhány, szövegírással kapcsolatos honlapot, és mazsolázzon a tanácsok közül!
- Képzelje el, hogy a saját nagymamájának írja le levélben, mivel foglalkozik. (A nagymama azért különösen jó képzeletbeli címzett, mert őt biztos nem fárasztaná szakszavakkal, amit egyébként az olvasók sem értékelnek…)
- Nézze meg, a konkurens oldalak hogyan oldották meg! Nem azért, hogy lemásolja őket, hanem azért, hogy abbahagyja a sötétben tapogatózást.
A kulcsszó tehát: ismerje meg az „ellenséget”, és máris kevésbé lesz ijesztő! Ami pedig nem ijesztő, azt többé nem fogja halogatni.
Ha egy szövegíró nem tudja, hogyan kezdjen neki, akkor nyilván nem akarja megcsinálni. Egy-két nyitott ablak a böngészőben, pár átfésült levél az e-mailek között, és máris elfújták az „alkotói válságot”.
Találja meg saját hangját! Nincs jobb érzés, mint elégedetten olvasgatni elegánsan és érdekesen megírt szerzeményét! Higgye el nekünk: nem a szövegírás az a feladat, ami megállíthatná Önt. Langmár Zsuzsa www.szovegirasblog.hu
