Túlóráról – szaknyelven rendkívüli munkaidőről – akkor beszélünk, ha a munkavállaló a munkaidőbeosztásától eltérő időben, ill. munkaidőkeret esetén a munkaidőkereten felül végez munkát. A Munka Törvénykönyve alapján túlórának minősül az ügyelet tartama is.
Általános szabály, hogy a túlórát a munkáltató rendelhet el. Gyakori tévhit viszont, hogy a túlóra elrendeléséhez írásbeli munkáltatói utasítás kell, így ennek hiányában nem lehet szó túlóráról. Valójában túlórát a munkáltató akár szóban is elrendelhet, és csak akkor köteles írásba foglalni, ha a munkavállaló ezt kéri.
Rendszerint, ha a munkavállaló „önszorgalomból”, munkáltatói utasítás nélkül túlórázik, az nem minősül szabályos túlórának, így erre az időre a dolgozót többlet díjazás sem illeti meg. Viszont a bírósági gyakorlat elismeri a túlórát abban az esetben is, ha a munkáltató kifejezett utasítással nem rendelte el, de a rendkívüli munkavégzést tudomásul vette, és az így végzett többletmunka a munkáltató érdekében szükséges és indokolt volt.
Munkaidőkeret esetén is lehetséges túlóra
Gyakori félreértés a munkáltató, ill. munkavállaló részéről, hogy munkaidőkeret alkalmazása esetén nem lehet szó túlóráról. Ez azonban nem így van.
A munkaidőkeret alkalmazása lehetővé teszi a munkaáltató számára, hogy a munkaidőt az általános munkarendhez képest (hétfőtől-péntekig, napi 8 óra) egyenlőtlenül ossza be. Azaz ilyenkor megteheti, hogy pl. az egyik napra 4, a másikra 10 órás napi munkaidőt oszt be, vagy az egyik héten 6, a másikon 4 munkanapra osztja be a dolgozót.
Fontos, hogy munkaidőkeret esetén is túlórának számít a napi munkaidő beosztáson túli időben végzett munka is. Azaz túlórát eredményez az is, ha az előre közölt beosztása szerint a dolgozó az adott napon 10 órát dolgozott volna, de a munkáltató túlórát rendel el, és a munkavállaló ténylegesen 12 órát dolgozik.
A túlóra elrendelés korlátai
A túlóra elrendelésnek törvényen rögzített korlátai vannak, amelyeket érdemes ismerni. Így nem rendelhető el rendkívüli munkavégzés a munkavállaló várandósságának megállapításától a gyermeke hároméves koráig, a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló esetén pedig gyermekének hároméves koráig. Ugyancsak nem lehet túlórát elrendelni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban (jogszabály, kollektív szerződés stb.) meghatározott egészségkárosító kockázat fennállásakor. Nem rendelhető el rendkívüli munkaidő a 18 év alatti munkavállaló számára. Csak hozzájárulásával rendelhető el túlóra a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló számára gyermeke hároméves korától négyéves koráig.
Az elrendelhető túlóra időtartamát is korlátozza a törvény. Jelenleg teljes napi munkaidő (napi 8 óra) esetén, naptári évenként 250 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el. Amennyiben a munkaviszony év közben kezdődött, vagy részmunkaidőben alkalmazzák a dolgozót, akkor a naptári évben elrendelhető túlóra arányosan kevesebb.
Szerző:
Dr. Szabó Gergely
ügyvéd
Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda
