Komoly változásokat hajtottak végre a startup-adókedvezmény szabályozásában, ami eredetileg kissé életszerűtlenre sikeredett. A startupba fektető társaságok az induló vállalkozásban szerzett részesedésük bekerülési értéke – vagyis az üzletrész megvásárlásának ára – alapján adóalap-kedvezményt érvényesíthetnek a társasági adójukból évente 20 millió forintig. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a befektető az adóalapját négy éven keresztül csökkentheti a befektetés 75 százalékával, ami a 9 százalékos társasági adókulcsot figyelembe véve a befektetés 6,75 százalékának megfelelő tényleges megtakarítást jelent évente. Egy számpéldán szemléltetve: amennyiben egy társaság 20 millió forintot befektet a startupba, a potenciális adómegtakarítás évente 1,35 millió forint négy éven keresztül, a nominális megtérülés négy év alatt pedig összesen 5,4 millió forint.

Kép: Pixabay

Nincs mindenre jó válasz

A jelenlegi előírások alapján nem teljesen egyértelmű, hogy az adóalap-kedvezmény igénybevételére vonatkozó éves 20 millió forintos összeghatárt befektetésenként kell figyelembe venni (így több befektetés esetén akár ennek többszöröse is lehet a kedvezmény), vagy pedig ez a kedvezmény az egy befektetőre vonatkozó maximális keret, ami egyértelműen szűkíti az adókedvezménnyel támogatott befektetések volumenét.

A nyáron elfogadott adótörvény-módosítások (egyéb, apróbb pontosítások mellett) ezt a kérdéskört tisztázták: a 20 millió forintos korlátnak befektetésenként kell megfelelni. De maradtak továbbra is olyan kérdések, amelyek elbizonytalanítják a befektetőket.

Nem módosították például az adóalap-kedvezményre vonatkozó szankciót: ha a befektető a befektetést követő negyedik év vége előtt kivezeti portfóliójából a startup-üzletrészeit, akkor az igénybe vett kedvezmény kétszeresét kell visszafizetnie. Érthető a jogalkotó szándéka, hogy ne maradjon lehetőség visszaélésre, de kétséges, nem rettenti-e el a szigorú szankció a jóhiszemű, potenciális kedvezményezetti kört.

Megfontolandó kérdések

Érdemes lenne a szankcióval érintett időszakot rövidíteni: a startupok tipikus életciklusához igazodva csak akkor szankcionálná a jogszabály az üzletrész elidegenítését, ha arra az első három évben kerül sor. Másrészt be lehetne vezetni a befektetések érdemi vizsgálatát, ami alapján a jogszabály mentesítené a szankció alól a befektetőt, ha a négyéves tartás megvalósulásának hiányában is tényleges tevékenység folyt a befektetésben részesülő vállalkozásban.

A startupoknak a kötelezően előírt innovációs törvény szerinti innovációs tevékenység is lehet, hogy túl szigorú megkötés, különösen annak tudatában, hogy számos klasszikus tevékenységet végző cég – például pékség vagy szállítmányozó vállalat – a hétköznapi szóhasználatban startupnak minősülhet pusztán az üzletpolitikai innováció folytán. Problémás továbbá a jogszabály által meghatározott egyes ágazatok – így a mezőgazdaság és a logisztika – kizárása is. A hatályos jogszabályi megfogalmazás sok félreértésre adhat okot, és kockázati tényezőként jelentkezik egyes befektetések tervezésénél.

Szerző:

Kiss Péter

adótanácsadó,

az OrienTax Adótanácsadó Zrt. igazgatója