- A gázipar egyik legismertebb szakembereként az ön számára mi jelenti a sikert?

- Azon, ma már kevés felsőszintű vezető közé tartozom, aki több mint harminc éve egy vállalatnál dolgozik, és végigment a vezetői ranglétrán. A vegyipari gépészmérnöki diploma megszerzése után technológusként kezdtem, majd műszaki titkár, osztályvezető, főosztályvezető és végül 1994-ben igazgatói kinevezést kaptam. Ez a mai menedzsereknek, akiket 30-35 évesen bedobnak a vezetői világba, már kevésbé adatik meg. A kezdetektől törekedtem a szakma igen részletesen megismerésére, amely tudás ma is nagy biztonságot ad a vezetői döntésekben. Felelős vagyok egy közel kétmilliós világváros, Budapest gázellátásáért, ahol nap mint nap kell döntéseket hozni a szolgáltatás biztonsága érdekében. Ma is kimegyek minden jelentős üzemzavar helyszínére. Ez lehet késő délután vagy akár éjszaka egy órakor, mivel csak a helyszínen tapasztaltak alapján lehet jó döntést hozni. Rendszeresen tartok igazgatói értekezleteket, amelyekre alaposan kell felkészülni. Többet kell tudnom, mint a téma előterjesztőjének. Ehhez persze sok idő és főleg szakmaszeretet kell.

- Mint felelős vezető, mit tart ma a legfontosabbnak a főváros gázellátásában?

- Ötezer-ötszáz kilométer hosszúságú gázhálózat üzemeltetését és ezen keresztül több mint 830 ezer fogyasztó ellátását kell biztosítani a gáztörvény és számos végrehajtási rendelet előírásai szerint. Ennek érdekében számos műszaki feladatot kell összehangolni ahhoz, hogy a nap mind a 24 órájában a fogyasztók gond nélkül használják a gázkészülékeket. Az üzemelő hálózat 65 százaléka húsz év alatti, ami világviszonylatban is jónak minősíthető. A hálózat irányítására Európa egyik legkorszerűbb diszpécserközpontja működik a Fővárosi Gázműveknél. Emellett egyik erősségünk az éjjel-nappal működő ügyeleti szolgálat, amely a legkorszerűbb technikai eszközökkel azonnal intézkedik a hiba elhárítására.

- Milyen kihívást jelentett az ön számára az orosz-ukrán árvita nyomán kialakult januári gázkrízis?

- Nagyon izgalmas szakmai feladatot jelentett az a tizennégy nap. Az elrendelt korlátozások végrehajtása jó néhány nagyfogyasztót ért meglepetésként, bármennyire is előre jelezte a várható forráshiányt a nemzetközi és a hazai sajtó.

- Hiszen nem voltak hozzászokva ehhez...

- Így igaz, 1987-ben, tehát huszonkét évvel ezelőtt volt utoljára korlátozás. Több ipari üzemnek nincs gyakorlati tapasztalata ezen a téren. A diszpécserközpontból folyamatosan látjuk az összes nagyfogyasztó aktuális fogyasztási adatait. Ha egy fogyasztó esetleg nem az előírásoknak megfelelően hajtotta végre a korlátozást, rögtön figyelmeztettük kötelezettségének betartására. Összességében a korlátozás komoly segítséget jelentett a fennálló forráshiány kiküszöbölésére. Magyarország nagyon jól vizsgázott ezekben a napokban, ami alapvetően annak volt köszönhető, hogy megfelelő gáztárolói kapacitás áll rendelkezésre. Az évekkel ezelőtt született helyes döntés most meghozta az eredményét. Természetesen fel kell készülni hasonló vagy ennél nagyobb forráshiányra is, amely ma a gázipar egyik legvitatottabb kérdése. Többfajta változat ismert: a Déli Áramlat vagy a Nabucco vezeték megépítése, illetve a Horvátországon keresztül érkező LNG - cseppfolyós gáz. Mindhárom jó műszaki megoldást jelent, mind a három növelné az ország gázellátásának biztonságát. A pénzügyi-gazdaságossági kérdések fogják majd eldönteni, melyik változat és mikor valósulhat meg.

- Ön márciusban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. Számított rá?

- Váratlanul ért, akkor szereztem róla tudomást, amikor az értesítést megkaptam, hogy a díjat átvehetem. Óriási megtiszteltetés. Nagyon kevés ember kapott még a gáziparban hasonlót. Az indoklás szerint „a főváros biztonságos gázellátásának érdekében végzett több évtizedes munka" elismerése. Ehhez persze kiváló felkészültségű munkatársak is kellenek, akik részesei a sikernek. Tizenöt éve közel ugyanazzal a vezetői gárdával dolgozom, ez idő alatt csak a nyugdíjazások hoztak személyi változásokat.

- Ha már a vezetői stílust szóba hozta: ön milyen irányt képvisel?

- Kollegiális, baráti szellemű vezetési metodikának vagyok a híve, nagy önállóságot biztosítva vezető munkatársaimnak. Úgy érzem, elsősorban nem utasításokkal kell rábírni a munkatársakat a kitűzött célok elérésére, hanem kollegiális módon meggyőzve őket. Nálam mindenki elmondhatja a véleményét, mindenkit részletesen meghallgatok, és ha valamelyik javaslat nem egyezik az én elképzelésemmel, akkor megpróbálom meggyőzni az érintett kollégámat, hogy fogadja el azt, amit én felelősséggel jónak tartok.

- És saját magát is hagyja adott esetben meggyőzni?

- Természetesen. Vannak olyan témakörök, ahol például egy osztályvezető részletesebb információkkal rendelkezik, mint jómagam, és ezt el kell fogadnom.

- A baráti szellemű vezetés mennyire működőképes? Nem élhetnek vissza ezzel kollégák?

- Aki visszaél vele, az elveszíti ezt a barátságot, de erre alig volt példa. A vezetőtársak és a munkatársak kiválasztásában nem szabad hibázni, mert utána a kapcsolat megfelelően fog működni.

- Az életrajzából kiderül, hogy számos társadalmi szerepvállalása is van. Mit emelne ki, és miért vállalta ezeket a tisztségeket?

- Mindegyiket nagyon fontosnak tartom, és örömmel csinálom, de ezek össze is függnek egymással. A Magyar Gázipari Egyesülés műszaki bizottságának elnöke vagyok nyolc éve, és már tizenöt éve dolgozom ebben a bizottságban. Ez például olyan szervezet, ahol a gázipar minden fontosabb műszaki kérdése napirendre kerül. Jó dolog olyan bizottság vezetőjének lenni, amely meghatározza a gázipar szabályozási irányelveit és azok műszaki feltételeit. S ugyanezeket az irányelveket át tudom vinni a Magyar Mérnöki Kamarába, ahol a tervezőkből és szakértőkből álló Gáz- és Olajipari Tagozatnak vagyok az elnöke. Ennek a tagozatnak országos szinten közel kétezer tagja van. Természetesen a kamarából is hozok gondolatokat a gázipari egyesülésbe. Van egy harmadik szép feladatom: évek óta dolgozom az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületben. A nevében is benne van, az energiagazdálkodás kérdéseit tudományos szempontból vizsgálja. Ez az egyesület a kormány számára is készít ajánlásokat, én elsősorban a gázipari oldalt képviselem. A közelmúltban kaptam meg ennek az egyesületnek a legnagyobb elismerését, a Szabó Imre-díjat, az energiagazdálkodási területen végzett tudományos tevékenységemért. A szakmai-társadalmi szerepvállalás része, úgy gondolom, az is, hogy nagyon sok szakcikkem jelenik meg, és emellett több mint négyszáz előadást tartottam már különböző konferenciákon.

- Az előadásokra való felkéréseket, ilyen mennyiség után, szívesen veszi még?

- Igen, mert mindegyik előadás kihívás, amire készülni kell. Amire talán a legbüszkébb vagyok, hogy a Magyar Tudományos Akadémia energetikai bizottsága előtt is kellett előadást tartanom a földgázellátás helyzetéről és az új földgázellátási törvényről, ami - szerénytelenség nélkül - jól sikerült.

- Úgy tudom, rendszeresen sportol is, és a sportéletben szintén vállalt tisztséget.

- Napi tizenkét-tizenhárom órás munka mellett hetente háromszor-négyszer teniszezem. Nagyon fontosnak tartom a rendszeres sportolást, hiszen akaraterőt, kitartást ad. Emellett tíz éve vagyok a Budapesti Tenisz Szövetség elnöke és a Magyar Tenisz Szövetség elnökségi tagja. Budapesten kétszáz amatőr teniszcsapat működik, a versenyek előkészítése, lebonyolítása komoly szervezési és irányítási feladatot jelent. S ami nagy öröm számomra, hogy idén májusban a Magyar Olimpiai Bizottság tagja lettem. Nagyon szeretnék majd a bizottságban a tenisz érdekében minél többet tenni. A teniszpályán is elértem már kisebb-nagyobb sikereket, a korosztályomban például nyertem Budapest szenior csapatbajnokságot. Rendszeresen ott vagyok a társasági tenisztornákon, ahonnan már többször vittem haza a győzteseknek járó kupát.

- Mi az, amit még szívesen elmesélne magáról?

- A gyerekeimre nagyon büszke vagyok, iker fiam és lányom van, mindkettő főiskolára jár, egyikük már a diplomamunkáját készíti. Számomra nagyon fontos olyan családi háttér biztosítása, ami a szeretetre nevel. A saját szüleimtől is ezt kaptam, és próbálom a gyermekeimnek továbbadni. És talán még egy gondolat. Rajongásig szeretett édesapám gyakran hangoztatott mondata, „Fiam, a sok munka meghozza gyümölcsét!" végigkísérte az életemet. Sok munkával szép eredményeket lehet elérni.