Négy éve egy holland utazási irodánál három személy lefoglalt egy oda-vissza repülőutat az Eelde (Hollandia) és Korfu (Görögország) közötti járatra. A repülőút egy „szervezett utazás” részét képezte, amelynek árát a Hellasnak fizették ki.
A légi járat működtetése a görögországi székhelyű Aegean Airlines társaság feladata volt, amely a ciprusi székhelyű G.S.Charter Aviation Services társasággal kötött erre megállapodást.
Néhány nappal az indulás kikötött időpontja előtt azonban a Hellas Travel értesítette a perben érintett három utast, hogy az utat törölték. Az Aegean Airlines ugyanis úgy döntött, hogy a Hellas Travellel előzetesen meghatározott árak érvényesíthetetlensége miatt a továbbiakban nem biztosítja a Korfura érkező és onnan induló járatokat. A Hellas Travelt 2016. augusztus 3-án fizetésképtelennek nyilvánították. A repülőjegyek árát nem térítette vissza a három utasnak.
Utóbbiak egy jolland bírósághoz fordultak, amely az Aegean Airlinest a járat törlése miatt az utasok jogaira vonatkozó 261/2004 rendelet alapján átalány-kártalanítás megfizetésére kötelezte.
E bíróság azonban nem foglalt állást a repülőjegyek árának visszatérítésére irányuló kérelmükről.
A Bíróság az ítéletében hangsúlyozza, hogy önmagában az, hogy a szervezett utazásokra vonatkozó irányelv alapján fennáll a visszatérítéshez való jog, kizárja azt, hogy az az utas, akinek a légi járata szervezett utazás részét képezi, az utasok jogaira vonatkozó rendelet alapján a légi fuvarozótól követelhesse a repülőjegye árának visszatérítését.
A Bíróság ugyanis azon az állásponton van, hogy bár az uniós jogalkotó nem kívánta teljesen kizárni az utasok jogaira vonatkozó rendelet hatálya alól azokat az utasokat, akiknek a légi járata szervezett utazás részét képezi, fenn akarta azonban tartani velük szemben a szervezett utazásokra vonatkozó irányelv által korábban bevezetett, megfelelőnek tartott védelmi rendszer joghatásait.
Ebből következően a rendelet alapján fennálló és az irányelv alapján fennálló repülőjegyár-visszatérítési jog együttesen nem alkalmazható. Ezek együttes alkalmazása az érintett utas indokolatlan, a légi fuvarozó kárára történő túlbiztosítását eredményezné, aki ugyanis az ebben az esetben annak a kockázatnak lenne kitéve, hogy részben viselnie kell az utazásszervezőt terhelő felelősséget.
Ez a megállapítás arra az esetre is vonatkozik, amikor az utazásszervező a repülőjegy árát fizetésképtelensége miatt nem tudja visszatéríteni, és a visszatérítés biztosítékáról sem gondoskodott. Ezzel összefüggésben a Bíróság hangsúlyozza, hogy az irányelv többek között úgy rendelkezik, hogy az utazásszervezőnek megfelelő biztosítékra vonatkozó igazolást kell benyújtania arra vonatkozóan, hogy fizetésképtelenség esetén a befizetett összegeket visszatéríti.
A Bíróság továbbá ismerteti arra vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, hogy a nemzeti szabályozás csak akkor ülteti át helyesen az irányelvben foglalt kötelezettségeket, ha a szabályozás eredménye az, hogy az utazásszervező fizetésképtelensége esetén hatékonyan biztosítja az utasok számára az általuk befizetett teljes összeg visszatérítését. Ennek hiányában az érintett utast mindenképpen megilleti az a lehetőség, hogy az uniós jog megsértésével okozott kár megtérítése iránt az adott tagállammal szemben felelősség megállapítása iránti keresetet indítson.
