Mint ez 2014 nyarán kiderült, egyes EU országok rendkívül lazán kezelték a ruling kereteit és azokon keresztül speciális adóelőnyöket biztosítottak nagy nemzetközi társaságcsoportoknak. Szégyenpadra került Luxemburg, Hollandia és Írország: ezen országok adóhatóságai valószínűleg olyan rulingokat bocsátottak ki multinacionális társaságok részére, amelyeket a jogszabály adta kereteken belül más vállalkozások nem kaptak vagy kaphattak meg. Az Európai Unió szerint ez sértette a versenysemlegesség elvét, az állami támogatások tilalmát, valamint beleütközött a káros adóversenyre vonatkozó tilalmakba is – írta Jalsovszky Pál, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda alapítója legfrissebb blogbejegyzésében.
A három ország példájából kiindulva 2014. év őszén az Európai Unió átfogó vizsgálatot indított azzal a céllal, hogy kiderítse: megfelelően alkalmazzák-e az Unió országai a rulingok rendszerét, azok alkalmasak-e arra, hogy bizonyos vállalati kör részére speciális adóelőnyöket biztosítsanak és ezáltal torzítsák a versenyt. A vizsgálat keretein belül az Európai Bizottság valamennyi tagállamtól bekérte az előző években kiadott határozatok szövegét és a határozatban részesülő társaságok listáját.
Magyarország már 1996-ban bevezette a feltételes adómegállapítás rendszerét: az adózó kikérheti a Minisztérium adómegállapító határozatát olyan adókérdésben, amelynek az értelmezése számára bizonytalan. Ezt egészítette ki 2007-ben az előzetes ármegállapítás lehetősége is, amely alapján kapcsolt vállalkozások kérhették a Minisztériumtól, hogy állapítsa meg; az általuk egymás közötti ügyletben használt ár megegyezik-e a piaci árral.
A feltételes adómegállapítás jól kidolgozott és hosszú múltra visszanyúló rendszere kifejezett versenyelőnyt biztosít Magyarország részére. Az itt működő vagy ide települő vállalkozások a rulingok által biztonságot nyerhetnek legfontosabb adóügyeikben – ez minden vállalkozás számára felbecsülhetetlen kincs. Euró milliárdokban mérhető azon tőkemennyiség mértéke, melynek Magyarországra áramlásában kiemelten fontos tényező volt a rulingok nyújtotta védettség.
Ellentétben a szégyenpadra állított országok gyakorlatával, a magyarországi szabályozás nem adott lehetőséget arra, hogy a rulingok túlterjeszkedjenek a jogszabály szövegén, hiszen a lényegük éppen a jogszabályok értelmezése, így szelektív alkalmazásukra sincsen lehetőség. Az Európai Bizottság kritikái ezért, várhatóan nem lesznek hátrányos hatással a magyar rendszerre.
Ennek ellenére, attól a pillanattól kezdve, hogy az Európai Bizottság Magyarországtól is bekérte a korábbi rulingokra vonatkozó információt, a feltételes adómegállapítások kiadásának rendszere a gyakorlatban befagyott. A tapasztalatok szerint jelen helyzetben a Minisztérium nem vállalja a felelősséget, hogy újabb adómegállapító határozatokat bocsásson ki, a beadott kérelmek határidejét pedig húzza, tologatja, érdemi intézkedés nélkül. Pedig igény lenne a rulingok nyújtotta adóbiztonságra – a jelenleg gyorsan változó adókörnyezetben jobban is, mint valaha.
A rulingok rendszerének létezése és annak hatékony működése komoly versenyelőnyt jelent hazánknak. Persze ez akkor van így, ha a rendszer működik és bízni lehet abban, hogy a beadott kérelmeket a Minisztérium határidőn belül elbírálja. Több feltételes adómegállapításon már keresztülment adójogászként úgy gondolom, a Minisztériumnak valószínűleg nincs rejtegetnivalója a Bizottság vizsgálata során. Messze nem alakult ki nálunk olyan gyakorlat, amely bizottsági mércével üldözendő lenne. Megfontolandó lenne ezért a rulingok kiadása során a múltban jól működő gyakorlathoz visszatérni. Erre a versenyelőnyre a magyar adórendszernek manapság égető szüksége lenne.
