Mit értünk egyáltalán a mesterséges intelligencia kifejezés alatt?

- Ez talán a témakör legnehezebb kérdése, mert attól függően, hogy mikor teszi fel valaki, mindig mást. A mesterséges intelligencia (MI) kutatása az 1950-es években kezdődött, maga a kifejezés is akkor született meg. De amit akkor MI-nek gondoltunk volna, arról mára kiderült, hogy szoftver. Az általános meghatározás szerint az MI az, ami olyan dolgokat is el tud végezni, amit az emberek. Ezzel kapcsolatban három kategória van: a szűk MI, ami már ma is létezik.

Ezek egy bizonyos tevékenységben akár jobban is teljesítenek, mint az emberek. Gondoljunk csak a nemrégiben lezajlott történelminek mondott játszmára egy MI és egy go-nagymester között, amiben az MI győzött. A második kategória az általános MI, amivel egyébként a legtöbb ember azonosítja a mesterséges intelligenciát. Ettől még ma is elég messze vagyunk. A harmadik kategória a szuperintelligencia, ami minden szinten messze meghaladná az emberi képességeket.

Eljuthatunk a szuperintelligenciáig? Vagy megérhetjük azt, hogy az általános MI álljon a rendelkezésünkre?

- Én  szkeptikus vagyok ezen a téren. Még azzal sem vagyunk teljesen tisztában, hogy az emberi gondolkodás milyen aspektusok mentén, milyen tevékenységekből tevődik össze. Viccesen ezt úgy szokták mondani, hogy a mesterséges intelligencia kifejezésből csak a mesterséges szó jelentésével vagyunk tisztában. Ugyanakkor nem kétlem azt, hogy az MI a mindennapjainkban jelen lesz, hiszen sok helyütt már most is jelen van. De a mesterséges intelligencia a háttérben marad majd, mi csak egy csetbotot, vagy egy navigációs szoftvert, vagy egy virtuális asszisztenst látunk majd, nem egy mesebeli mindentudó számítógépet.

Gulyás László: midnenhol ott van az AI -  Kép PP, Fotó: Bánkuti András

Milyen területeken van már most is ott?

- Mindenhol. Ott van az okostelefonunkban. Az internetes keresőprogramokban, a navigáció, mind szűk MI-k, a szoftver megmondja nekünk az adatok alapján, hol van dugó az utakon, merre érdemes kikerülnünk, de ennél többre is képes. A korábbi forgalmi adatok alapján képes előre is megmondani nekünk, hogy hol várható dugó. Képesek az adatokból mintázatokat felismerni.

Ha a kutatások már az ötvenes évek óta folynak, akkor ez áll a jelenlegi MI forradalom hátterében?

- Részben igen, az internet és az okostelefonok által rendelkézesre álló temérdek adat. Ez mindenképpen egy új gondolkodásmódot hozott: az MI-re már nem feltétlen úgy gondolunk, mint egy feladatot megoldó gépre, ami az összes lehetséges alternatívát végiggondolva megmondja a legjobb megoldást. Inkább azt szeretnénk, hogy felismerje a legvalószínűbb mintázatokat az adatokban. De az igazán új jelenség az elmúlt években, hogy a mesterséges intelligencia kutatások kiléptek az állami intézetekből és a magánszektor hatalmas összegeket pumpál a fejlesztésekbe. Ez jelentheti azt, hogy az MI megérett a piacra.

Mennyire terjedhetnek el, milyen mértékben épülhetnek be a gazdaságba?

- Sok olyan tevékenység van, ahol az algoritmusok már most is gyakorlatilag egyeduralmat élveznek. A tőzsdén már 2003-ban a piaci forgalom 15 százaléka algoritmusokon keresztül bonyolódott, 2015-ben már a kereskedés 85 százaléka így zajlott. Az, hogy a tőzsdén gépek kereskednek, nem a jövő, hanem a jelen.

De megvannak a maguk korlátai.

- Hogyne. Már meg is történt az első igazi programok által létrehozott tőzsdekrach, 2010 május 6-n, délután 2 óra 45 perckor. Sok tőzsdei programba beépítettek egy biztonsági korlátot, hogy ha az általuk kezelt részvény ára egy bizonyos szint alá csökken, akkor adják el. Ez beindított egy láncreakciót és ezek a rendszerek annyira hatékonyak voltak, hogy mire az automatizmusok lezárták a kereskedést, már óriási veszteségek árán rengeteg eszközt eladtak áron alul. De a tőzsdei kereskedésre nem lehet általánosan jó algoritmust írni. A mondás szerint akkor kell eladni, amikor mindenki vesz és akkor kell venni, amikor mindenki elad. Tehát a tömeg viselkedési mintázatával ellentétes irányban kellene haladnunk. De ha mindenki ezt az elméletileg nagyon jó algoritmust használná, akkor nem tudnánk a tömeggel ellentétes stratégiát követni. Nincs nyerő opció. Egy bróker részben a megérzései alapján is dönt. Egy algoritmus erre így nem képes.

Guláys László: egy elgaritmusnak nincsenek megérzései

Nem kell tehát attól félnünk, hogy a mesterséges intelligencia munkahelyek millióinak megszűnéséhez vezet?

- Az, hogy egy technológia, mint a MI, vagy a fejlett robotok emberi munkaerőt váltanak ki, az nem kérdés, de nem is gond, hiszen minden új technológiával új munkahelyek jönnek létre. A lovas korszak végével nyilván nem volt szükség lovászokra, de kellettek a szerelők és a benzinkutasok. Ezzel kapcsolatban két veszély merülhet fel. Egyrészt nem biztos, hogy ugyanazok a munkavállalói készségek kellenek majd egy csavarhúzó kezeléséhez, mint egy MI programozásához. De azért az is igaz, hogy az autókat a mérnökök krémje tervezi, a szerelésükhöz ellenben nem kell PhD.

A másik veszély, hogy túl gyors lesz az átmenet, azaz egyik pillanatról a másikra tömegek veszíthetik el a munkájukat. Azonban akár csak néhány évtizedre nézve is , a munkaerőpiac állandóan változik és átalakul. A múlt század elején például teljesen őrült gondolat lett volna az a felvetés, hogy tömegek élhetnek meg csak a sportolásból, vagy újságírásból, vagy marketingből, vagy, hogy tömegek dolgoznak majd az oktatási rendszerben. A gépek sok munka elvégzésre alkalmasak; ha mondhatok ilyen példát, egy MI tud segíteni abban, hogy mikor és mit posztoljunk a közösségi oldalakon, de valószínűleg soha nem fogja igazán megérteni a kiposztolt cikket.

Ennél többre nem képesek?

- Ez sem kevés. Olyan mintázatokat, viselkedési formákat képesek lesznek felismerni, amire mi nem vagyunk képesek, idő, vagy kapacitás hiányában. Közhely, hogy a vállalkozásoknál terrabájtok milliói keletkeznek adatokként. Minden vállalkozás termel digitális adatokat: ha van webshopja, ha van Facebook oldala, ha van valamilyen komputervezérelt gyártóeszköze, vagy ha online tárolja a vevők rendeléseit. Mi ebben az adattömegben csak nagyon nehezen látunk meg egy a szokásostól eltérő mintázatot, nem véletlen, hogy az adattudósok jelentik a munkaerőpiac Szent Grálját. Egy MI azonban pillanatok alatt felismeri, hogy milyen új mintázat rajzolódik ki az adatokból. Például ha egy webshopunkból rendszeresen egy régióból rendelnek a vevők, de hirtelen más régióból is feltűnnek a vásárlók. Az MI jelzi, és abban is segíthet nekünk, hogy mi okozza az eltérést a viselkedési mintában. Ez pedig nem a jövő, ezek a technológiák már most léteznek. A Gmail virtuális asszisztense megszűri a leveleket. A keresőprogramok a keresési előzményeink alapján tesznek javaslatokat, hogy mit olvassunk.

Gyakran hallunk olyan felvetéseket, hogy az emberek idegenkedni fognak az MI-től vagy akár a robotoktól, bármilyen új technológiától.

- Mikor még általános iskolás voltam, Szentesen, már akkor nagyon szerettem számítógépekkel babrálni. Az akkori viszonyokról sokat elmond, hogy egyetlen interurbán vonal volt a városban, ha tehát Pestre akartunk telefonálni, akkor bizony sorba kellett állni a fülkénél a főtéren. Ez mai ésszel azért elképzelhetetlen. Volt édesanyámnak egy ismerőse, egy tanárnő, aki amikor meghallotta, hogy én számítógépekkel barkácsolok, megdöbbent. „Én nem tudnék egy komputerrel egy fedél alatt élni!” És ma már? Az emberek igazán nem félnek az okostelefonjuktól. Persze az más kérdés, hogy amikor majd állások kerülnek veszélybe, akkor egy új gépromboló mozgalom is feléledhet. De másképp is meg lehet közelíteni a kérdést. Az ipari forradalom előtt a gyerekek nem iskolába, hanem dolgozni jártak a mezőre, vagy a gyárakba. Ma már a társadalom gyakorlatilag teljes egésze 16-24, vagy akár 30 éves koráig tanul és ez teljesen természetes. Változhat a munkához, munkaidőhöz történő hozzáállásunk. Ha az emberekre inkább fogyasztóként lesz szükség, nem pedig munkásokként, akkor akár értelmes ötlet lehet például az alapjövedelem bevezetése, a gépek által termelt jövedelem újraelosztása is. De ez már nem a szakterületem.