A bankok tőlük szokatlan gyorsasággal reagáltak az akut krízishelyzetre, de a következő fázisban, a gazdaság talpra állításában talán még nagyobb szerep hárul rájuk. Ellenállóképességből eddig jól vizsgáztak, a tőkeellátottság és a likviditás is stabil, de mivel hosszú idő óta az egyik legjelentősebb gazdasági válságnak még csak a közepén járunk, a kilátások még mindig bizonytalanok, és a túlterhelt bankrendszer megingása végzetes következménnyel járna. A KPMG elemzői anyaga azt járta körbe, hogy szabályozói oldalról milyen kockázatokra érdemes figyelniük a központi bankoknak, illetve a kormányzati döntéshozóknak, hogy ez a megingás ne következzen be.

Csak az mentsen fuldoklót, aki kiválóan úszik

A kormányzatok és központi bankok intézkedései jelentős részben a pénzintézetekre terelik át az anyagi terhek nagy részét.  Igaz, eközben a szabályozói oldal is lazít a szigorú előírásokon: csökkentek a tőke és likviditási követelmények, kitolódtak a jelentési határidők, az Európai Bankhatóság egy évvel elhalasztotta a banki stressz teszteket. A Basel 4 standardok bevezetését is részben elhalasztották. Az intézkedések mégsem nyugtatnak meg minden szereplőt, a jövőben rejlő bizonytalanság miatt óvatosabbak a bankok.

„Megmentő szerepben fellépni vonzó és egyben szükséges perspektíva ugyan, de a bankoknak a saját jövedelmezőségüket is szem előtt kell tartaniuk. Egyfelől elvárt, hogy támogassák a lakossági és üzleti ügyfeleiket, pénzügyi stabilitást biztosítsanak, másfelől az alacsony kamatkörnyezet, az eszközök leértékelődése, a tőkepiacok volatilitása saját profitabilitásukat veszélyezteti” – mondja Szalai Péter, a KPMG igazgatója. Újabb érvágás a pénzintézetek tőkebevonási képességén az osztalékfizetési korlátozások bevezetése, amely miatt az európai bankok akár hátrányba is kerülhetnek a világ más területén működő pénzintézetekkel szemben.

Bátrakból lehetnek a sereghajtók

A csökkenő profitok idején nehéz döntéseket kell meghozni a hitelek kihelyezésével kapcsolatban és minden bizonnyal számítani lehet a rossz hitelek okozta veszteségekre is. A tőkekövetelmények lazítása lehetővé tette, hogy a bankok szélesebb körben hitelezzenek, ami pozitív hatással lehet a GDP-re.  „Ugyanakkor a pénzintézetek jelentős hányada fenntartásokkal kezeli ezeket a lazításokat, inkább visszakoznak a tőketartalékok felhasználásától, hiszen nem látni a járvány végét. Semelyik bank sem akarja, hogy a saját kockázati besorolása romoljon, mivel ez a bankközi piacokon megnehezítheti a forrásokhoz való hozzáférést” – hangsúlyozza Szalai Péter „Csak minden harmadik európai bank lazított a belső tőke előírásokon, sőt számos banknál még egy minimális tőkenövekedés is kimutatható volt, ami részben az osztalékfizetési korlátozásoknak is betudható. Az esetleges bankcsődök kockázata így is növekedett, de cél, hogy ez csak elszigetelt, kisebb szereplőkre korlátozódjon.”

A válságállóság és az új realitáshoz való alkalmazkodás nem csak a bankok, hanem a jogalkotók felé is alapvető elvárás. A KPMG szakemberei szerint gyors és pragmatikus közbelépésre van szükség, de még égetőbb kérdés, hogy a különböző szabályozói szintek – nemzeti, regionális és globális – képesek-e egymással együttműködni a pénzintézetek ellenálló képességének támogatása érdekében? Egyfelől üdvözlendő, ha a bankoknak nagy szerepet szánnak a gazdasági visszaesés enyhítésében, ugyanakkor az sem szerencsés, ha mesterségesen életben tartott „zombivállalatok” maradnak fenn még évekig, csak azért, mert senki sem vállalkozik a hálátlan igazság kimondására: a járvány után sem lesznek életképesek.

Eközben a bankoknak saját működésüket, fejlődésüket is szem előtt kell tartaniuk, és megtenni a szükséges változtatásokat. A válság arra is választ fog adni, hogy a kis digitális bankok üzleti modellje fenntartható-e például az új valóságban? A nagybankok erőforrásai valószínű elegendőek lesznek a veszteségek fedezésére és várhatóan növelik befektetéseiket az új technológiák hasznosításában. Egyes bankok újabb szolgáltatási területekre erősítenek rá, például a tanácsadásra vagy a vagyonkezelésre, ezzel kompenzálva az alaptevékenységből származó bevételcsökkenést.