Ésik Sándort kívülről nézve három lábon áll. Könyvet ír, facebook influencer és hivatalos ügyvéd. Van olyan láb is, amit nem látunk?
Más közéleti munkám nincs, mert ez a három láb is kimeríti az embert rendesen és ez is csak úgy igaz, hogy pénzt kizárólag jogi munkáimmal keresek.
Melyik a kedvenc lába?
A facebook oldalam, a Diétás Magyar Múzsa kezd egy kicsit kötelességé, feladattá válni, bár még mindig elsősorban szórakozásból csinálom.
Idézet a Diétás Magyar Múzsa névjegyéből: a Diétás Magyar Múzsát olyanok írják, akiknek tele van a hócipője (töke, puttonya) azzal, hogy egy fél ország "nem politizál" vagy "nincs véleménye" vagy "inkább nem szól bele".Olyan értelemben nem tudok kedvencet mondani, hogy az egyik láb nélkül nem működne a másik. Az ügyvédkedésből élek, közéleti tevékenységem pedig alulnézetből próbálja megmutatni a világot. Ezt nem lehet elefántcsonttoronyból írni, vagyis ehhez szükségem van arra, hogy lássam a magyar bíróságok működését. Ismerjem a kis- és középvállalkozó ügyfeleim tapasztalatait. Gondolhatok én akármit egy adójogszabályról, a lényeg általában abban van, amit a vállalkozók élnek át. A Magyar Múzsa és a könyvem tartalma tehát szorosan összefügg ügyvédi munkámmal.
Említette a magyar igazságszolgáltatást és a kkv-kat. Két katasztrófaterületnek érzem.
Teljes joggal, illetve a kkv-k világát inkább a dzsungelharchoz, vagy a ketrecharchoz hasonlítanám.
Arra gondolok például, ha egy kkv ma megpróbál minden előírást betartani, akkor csődbe megy. Túlszabályozott a terület.
Objektíve lehetetlen minden jogszabálynak megfelelni. Egyrészt sokszor ellentmondóak az előírások, másrészt az egyik hivatal így értelmezi azokat, a másik meg úgy. A becsületes vállalkozó is formálisan csaló, mert ha minden szabályt betartana, akkor másnap lehúzhatná a rolót. Az igazságszolgáltatás meg egy kupleráj, ami az elmúlt 5-6 évben a teljes szétesés jeleit mutatja. Ennek több oka van. Néhányat kiemelek. Az egyik a bíróságok szereptévesztése. A klasszikus hatalmi ágak - jogalkotás, végrehajtás, igazságszolgáltatás – nem alakultak ki a rendszerváltást követően. A bíróságok mind a mai napig a közigazgatáshoz sorolják magukat és ha ezzel szembesíti őket valaki, akkor vérmesen tiltakoznak, miközben mégiscsak erről van szó. A bíróságok nem abban érdekeltek, hogy jó ítéleteket hozzanak, hanem abban, hogy a statisztikáik rendben legyenek. A bíróságokon mindennek az alfája és omegája a statisztika és ez teljesen eltorzította az igazságszolgáltatást. Hiába van papíron bírói függetlenség, tudnak ártani a renitenskedőknek, azoknak, akik túl önállóak akarnának lenni. Persze erről sem szabad beszélni, tehát ha elmegy egy bírói kar vezetőléhez, akkor ugyancsak vérmesen cáfolni fogja ezt a gondolatot. Innentől kezdve pedig az a jó bíró, akinek kiválóak a statisztikái. Az igazságszolgáltatásban egy elérhetetlen cél, hogy mindenkinek jó legyen, mégis erre kellene törekedni. Mostanában nem törekednek erre, innentől kuka az egész.
A kkv-knak melyek a leggyakoribb problémái?
Erre csak részben tudok válaszolni, miután én peres ügyekkel találkozom elsősorban. Nem vagyok házi jogtanácsosa egyetlen vállalatnak sem, így azt az oldalt nem látom. A praxisomban a legnagyobb bajt a jogi kultúra alacsony foka jelenti. Gyakran előfordul, hogy meglepően nagy volumenű üzletekről sem kötnek írásos szerződést. Ha pedig mégis születik, akkor gyorsan odavetnek valamit és nem kérik ki szakember tanácsát.
Ilyen esetben kódolva van a konfliktus, majd a per.
Igen, és ehhez jön az a magyar sajátosság, hogy rengeteg az egyenlőtlen küzdelem. Kimondva és kimondatlanul mindenki tudja, hogy vannak olyan cégek, amelyeket felesleges beperelni. Vagy ezt gondolják egyes vállalatokról. Vagy pereskedhet, de annak következményei lesznek. Például nem nyer egy következő pályázaton.
Ezzel azt mondja, hogy a gazdaság területén nincs jogegyenlőség?
Nincs és érdekes módon nem a méretkülönbségek okozzák a gondot. Gyakran szidják e honban a multikat, de nem velük van elsősorban a probléma, ők messze korrektebbek, mint a kormányhoz közelálló vállalkozók. A NER lovagok esetében nagyon lejt a pálya egy irányba. Ha egy magyar kisvállalkozó szerződik egy multival, akkor abban biztos lehet, hogy a megállapodás mögött partnerének van egy hosszabb távú terve. A zéró időszakra tervező és a partnereikkel inkorrekten viselkedő cégeket az államhoz bekötött világban kell keresni. Nem egy olyan átvert vállalkozóval találkoztam, akinek hiába volt igaza, nem akart pereskedni. Hagyjuk a fenébe, elsüllyedt – fogalmaznak. És ez mérgezi a levegőt.
Tipikus helyzet gondolom, amikor a fővállalkozó nem fizeti ki az alvállalkozót.
Nem fizeti ki, meg belekötnek, amibe csak lehet. Nem írják alá a teljesítési igazolást, mondvacsinált hibákra hivatkozva. Például nincs beépítve a rózsaszín elefánt a megrendelt műbe és hiába mondja a vállalkozó, hogy a szerződésben szó sem volt rózsaszín elefántról. Gyakori, hogy menetközben többletigénnyel lép fel a megrendelő, de plusz pénzt nem akar fizetni érte. A jó üzlethez két dolog kell, bizalom és kiszámíthatóság. Na ilyen esetekben pont ez hiányzik.
A könyvében Trianonról ír, hogy kerül „a csizma az asztalra”? Miért foglalkozik egy ilyen témával egy kkv-s ügyvéd?
Trianon álláspontom szerint mindenkinek egy katasztrófát jelent. Az osztrák-magyar monarchiának ezer és egy nemzetiségi, politikai problémája volt, de gazdaságilag egy nagy és életképes szerveződésként működött. A szétdarabolás ezt ölte meg. Megalakult az önálló Szlovákia, ezt ők megünneplik, mi is örülünk az önálló Szlovákiának, miközben gazdaságilag egy életképtelen ország. A Pozsony-Kassa autópályát lassan évtizedek óta építik, de még mindig hiányzik belőle vagy 30 kilométer, mert hegyeket kellene átfúrni. Eközben, ha valaki Magyarországon keresztül autózik Pozsony és Kassa között, akkor már végig autópályán mehet. Ez arra példa, hogy Trianon jól működő területi egységeket szakított szét. Ha végigmegy valaki a határok mentén, akkor a túloldal tele van nagyvárosokkal. Kassa, Ungvár, Munkács, Beregszász, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Szabadka. Minden régió székhelye ott van a túloldalon. Az egyik oldalon tehát ott van a régió székhely nélkül, a másik oldalon pedig a székhely régió nélkül. Ez az igazi probléma, amit nem tudunk megoldani, miközben mindenki azzal foglalkozik, hogy ki győzött és ki nem. Magyarország pedig ebben egy szíven szúrt áldozat. Erről beszélünk, miközben hallgatunk a lényegről, hogy a Kárpát medence egy gazdasági egység, akárhány ország is van benne. Ebből következően az egyetlen helyes politika Magyarország részéről, hogy igyekszik minél szorosabb integrációt kiépíteni szomszédainkkal.
