Ezekben az esetekben a nagy adatmennyiség és megterhelő adminisztráció egyáltalán nem szolgálja az adóelkerülés megelőzését, ellenben sok hibalehetőséget rejt magában, és nagyon megnehezíti az érintettek helyzetét. „A megoldás az lehet, ha legalább mikrovállalkozásoknál egyszerűsítik és egységesítik a HIPA-bevallást, a társasági adóbevallást pedig a társasági adóról szóló törvényben előírt adatokra korlátozzák”– mondta el Zara László, az egyesület elnöke. A társasági adó bevallása valójában nem csak egyszerűen egy bevallás elkészítését jelenti, hanem egyben statisztikai adatszolgáltatást is. A nyomtatvány terjedelme, részletes adatszolgáltatási előírásai messze túlmutatnak a társasági adó kiszámításhoz szükséges adatokon.

Kép:Fotolia

A mikro- és kisvállalkozások, melyek a vállalkozások 98%-át teszik ki, egyszerűsített éves beszámolót vagy mikrogazdálkodói beszámolót és TAO bevallást készítenek. A mikrovállalkozásoknak nem éri meg az egyszerű KIVA-t választani, mert az csak azoknak kedvező, amelyek több alkalmazottat foglalkoztatnak, a minimálbérnél magasabb bérért, és nincs számottevő egyéb költségük. Az alkalmazottak nélküli, esetleg 1-2 alkalmazottat alacsony vagy minimálbéren foglalkoztatók jellemzően nem választják a KIVA-t, így ők TAO-bevallást készítenek.

Ez a bevallás azonban olyan részletezésű adatközlésre kényszeríti őket, amelyeket a könyvelésükben nem is kell részletesen nyilvántartaniuk, és ezek a TAO-bevalláshoz történő kigyűjtése jelentős adminisztrációs terhet jelen számukra. Ráadásul ezekhez a KSH a kötelező éves jelentésekből is hozzájut, amelyek elmulasztása vagy késése esetén bírsággal fenyegetnek. Vagyis miközben a társaságiadó-bevallás statisztikai jelentés bonyolultságú, nem vált ki semmilyen kötelezettséget, ezzel duplamunkát okoz a vállalkozásoknak. Továbbá hiába lehet évek óta jelezni a nyomtatványokon a kitöltésre fordított időt, erre nem érkezik érdemi reakció: a nyomtatványok egyre terjedelmesebbek lesznek. Az Adótanácsadók Egyesülete a fentiek alapján javasolja a társasági adóbevallás adattartalmának csökkentését a társasági adóról szóló törvény által előírt információkra.

Még ennél is jelentősebb problémát okoz a vállalkozásoknak az iparűzési adó bevallása. A rendszer kaotikus és értelmezési nehézségekkel tűzdelt, még a felkészült szakemberek számára is óriási kihívást és a jóhiszemű adózóknak is bírságkockázatokat jelent. A nyomtatványok használata sem egyszerű. Sokan panaszkodnak arra, hogy az önkormányzatok űrlapjai nehezen találhatók meg, nehezen értelmezhetőek, nem működnek bennük az automatikus számítási programok, olyankor küldenek hibaüzenetet, amikor egy adat bizonyosan jó, olyan adatokat kérnek, amelyek a cégre nem vonatkoznak, bizonyos esetekben hibásan is elfogadják az adatot, de semmiképpen nem jelzik a hibát.

Ha valaki már kitöltötte, de hibát talál, nem tudja módosítani a bevallást, ezért a kollégák gyakran kénytelenek kinyomtatni az űrlapokat, és postán beküldeni őket. A számításokat gyakran a helyi űrlapon végzik, de a központi felületen töltik fel, vagy a sokak által dicsért fővárosi űrlap alapján töltik ki egy másik településre. A nehézségek sorát még hosszan lehetne folytatni, de már ebből is látható, hogy mekkora a baj.

A probléma akkor a legnagyobb, ha egy vállalat több településen is működik, és több településre is bead iparűzési bevallást. Mivel a települések különböző szabályokat, adókulcsokat, mentességeket és űrlapokat alkalmaznak, az a vállalkozás, amelyik több településre nyújt be bevallást, óriási feladat elé néz. Ennek orvoslására vezették be 2017. január 1-jétől az iparűzési adóalanyok elektronikusan, az állami adóhatóságon keresztül is benyújthatják iparűzési adóbevallásukat egy új bevallási nyomtatványon az általános nyomtatványkitöltő program használatával (ÁNYK). Az állami adóhatóság ebben az esetben automatikusan vizsgálat nélkül továbbítja a bevallást az illetékes önkormányzati adóhatóság részére. Csakhogy a gyakorlatban ez a rendszer egyáltalán nem működik. Az önkormányzatok eltérő szabályai miatt a kedvezményeket, mentességeket nem tudja alkalmazni a központi rendszer. Ha valakinél nem lép fel ilyen nehézség, akkor sokszor a települések felhívják a vállalkozásokat, hogy bár beadták a központi űrlapot, nekik kinyomtatva külön is küldjék el. És ezek csak formai hibák, miközben maga az adóalap megosztása is jelentős munkát és figyelmet igényel. Mivel a bizonytalanság nagy, ez nagy kockázatot jelent.