Szépen teljesítenek a hazai turisztikai ágazaton belül a szálláshelyek. A KSH adatai szerint az első nyolc hónapban az előző év azonos időszakához viszonyítva a kereskedelmi szálláshelyek 6,9 százalékkal több, összesen 20,9 millió vendégéjszakát regisztráltak. A külföldi vendégek 8,9 százalékkal (10,3 millió), a belföldi vendégek 5,1 százalékkal több (10,6 millió) vendégéjszakát töltöttek a kereskedelmi szálláshelyeken. A szállodák szobakihasználtsága 3,8 százalékponttal, 59,8 százalékra emelkedett. A kereskedelmi szálláshelyek folyó áron összesen 17 százalékkal több, 310 milliárd forint bruttó árbevételt értek el. Ezen belül a szállásdíj-bevétel 19 százalékkal nőtt, és meghaladta a 188 milliárd forintot.
Az ősz újabb jó híreket hozott az ágazatban: elkészült a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia, a Magyarország országmárka építéséről is született kormányhatározat, elindult a Kisfaludy Program, amelyen belül szálláshelyek pályázhatnak fejlesztési forrásokra. Első ránézésre tehát minden a legnagyobb rendben van, azonban év közben mind gyakrabban hallottunk figyelmeztető hangokat, a munkaerőhiány ugyanis ezt a területet sem kíméli a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének (MSZÉSZ) elnöke szerint.
Szép eredményeket láthattunk idén. Ön hogyan értékelné ezt az évet az eddigi adatokból?
– A jelenlegi adatok alapján az idei év várhatóan rekord- vagy azt megközelítő év lesz. Már a tavalyi is kiemelkedő volt, de a vendégéjszakák számát és a szálláshelyek árbevételét tekintve az idei várhatóan néhány százalékkal még jobb lesz. A vidéki szállodák terén már október végén érezhető némi lassulás, miközben a fővárosban, kategóriától függetlenül továbbra is magas kihasználtsággal működnek a szállodák. Bár az ötcsillagos szegmensben nem látunk kiugró eredményt, ami azt jelzi, hogy például az üzleti turizmus területén még lenne növekedési potenciál. Ezen a téren továbbra is nagyon hiányzik a régóta ígért nagy budapesti konferenciaközpont. Jó hír, hogy a kormányzati stratégiában szerepel ennek a megvalósulása, de néhány évet még biztosan várnunk kell. Fontos azonban látnunk, hogy a budapesti és vidéki szállodák eredményei elválnak egymástól. A vendégéjszakák számát tekintve éves szinten átlagosan tíz százalék körüli bővülés várható. De a december még hozhat meglepetéseket, mert egyre hatékonyabb a karácsonyi vásárok marketingje. Tavaly például minden idők legjobb decemberét láthattuk. Vidéken pedig a gyógyturizmus hoz szép számokat, de összességében a vidéki szálláshelyeken nem látunk olyan markáns növekedést. Persze azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az idei évben a fővárosban is vannak olyan torzító tényezők, mint a vizes vébé, ami nagyon meghúzta mind a kihasználtságot, mind a szobaárakat. Ezért jövőre már az is óriási eredmény lesz, ha az idei számokat tudjuk hozni.
– Ahhoz, hogy a turizmus megmaradjon húzóágazatnak, három fő feladatirány van. Elsősorban nagyon hatékony országmarketingre van szükség. Lehet akármilyen jó a marketingüzenet, de ha az nem jelenik meg frekventált pozíciókban, például a CNN-en, felkeltve így az üzleti utazók figyelmét, akkor nem fog átmenni. Jó hír, hogy ennek most látjuk az alapjait: a turizmusstratégiában a Magyar Turisztikai Ügynökség számára megfelelő anyagi alapokat különítettek el erre a célra. Külön öröm, hogy nemcsak fővárosközpontú marketingre kerül sor, hanem vidéki desztinációk is kiemelt helyet kapnak. A második fő feladat, hogy növeljük a versenyképességünket, méghozzá a fővárosi és a vidéki szálláshelyek megfelelő szintre hozásával és infrastruktúra-fejlesztésekkel. A szálláshelyek minőségi javítására most már a Kisfaludy Program ad garanciát. Ez halaszthatatlan feladat, ugyanis hiába hozzuk ide a külföldi turistákat, ők a francia, olasz vagy osztrák színvonalat várják el. Ezért az MSZÉSZ nagy örömmel látja a turizmusfejlesztésre szolgáló pályázatokat. A harmadik gond nagyon súlyos, és egykönnyen nem is megoldható: ez pedig a munkaerőhiány. Az előző kettő feladat megoldása semmit sem ér, ha nem találunk megoldást a szakemberek itthon tartására, megfelelő bérek fizetésére. Több ezer ember hiányzik, de nem az ágazatból, hanem az ágazaton belül minden szakmából, kezdve a takarítótól egészen a nyelveket beszélő recepciósokig, felszolgálókig. Ez nem a növekedést, hanem a működést veszélyeztető tényező. Még nem tartunk ott, hogy a szállodáknak emeleteket kelljen bezárniuk, mert nem lesz, aki kitakarítsa a szobákat, de ez belátható időn belül bekövetkezhet. Már most is van olyan budapesti rendezvényhajó, amelyik nem tud kifutni, mert nincs megfelelő személyzet.
Ez minden ágazatot érint Magyarországon. Hogyan lehetne ezen segíteni a szálláshelyek esetében?
– Az MSZÉSZ kidolgozott egy tervezetet, amely a jelenlegi adószerkezet átalakítása mellett hatékony megoldást kínálna erre a problémára, miközben az államháztartási egyenleg is egyensúlyban maradhatna. Az elsődleges probléma ugyanis a munkabérek kérdése: ezért az a javaslatunk, hogy a kereskedelmi szálláshelyek áfája csökkenjen, a különbözet pedig a béreket emelje meg. A magasabb bérek továbbfehérítenék a gazdaságot.
– Számításaink szerint a bérminimum az ágazatban elérné a bruttó kétszáznegyvennégyezer forintot, szemben a jövőre bruttó száznyolcvanezer forintban meghatározott bérminimummal. A bér azonban a problémának csak az egyik fele: a szakoktatás is alapvető átalakításra szorul. Aki elérhető a munkaerőpiacon, annak a képzettsége nem mindig megfelelő. Ezen pedig csak a szakképzés megújításával és a szakma presztízsének visszaadásával segíthetünk. Szomorú azt látni, hogy alig találunk jelentkezőket a hotelszakmába, miközben egy-két évtizeddel ezelőtt még egymást ölték a vendéglátó-ipari helyekért. Az átalakulás nyilván nem jövőre fog megvalósulni, hosszú út áll előttünk, hogy ezt az eredményt elérjük, de elindultak a tárgyalások, és akár a falon is átmegyünk, hogy ezt a gondot megoldjuk.
Gyakran felmerül a megosztáson alapuló cégek szabályozásának kérdése is.
– Fontos hangsúlyoznom: az MSZÉSZ nem kívánja korlátozni az Airbnb-t és a hasonló, a sharing economy kereteiben működő szolgáltatásokat, de egyenlő versenyfeltételeket szeretnénk. Sok esetben egy éjszaka ára egy ilyen szálláshelyen harmincnégyezer-ötszáz forint, miközben a teljes évre ennyi az átalányadójuk. Semmi sem védi a vendégek jogait, semmi sem biztosítja a megfelelő minőséget a szálláshelyeken. Ezek nyilván nem egyenlő versenyfeltételek. Bízunk benne, hogy a szabályozás megfelelő irányba mozdul el, mind az engedélyezés, mind az adózás szempontjából. Vannak olyan nemzetközi példák, amelyek ésszerű keretek közé foglalják a rövid távú lakáskiadást, mi ezeknek a követését szorgalmazzuk.
Szűkebb pátriája a balatoni régió, ahol erősen támaszkodnak a turizmusra. Mi a helyzet a magyar tengernél?
– Az idén erős szezont zártunk. A gond ott van, hogy a tó körüli turizmus augusztusban gyakorlatilag le is húzta a rolót. Már aki egyáltalán kinyitott, mert a munkaerőhiány gond volt az idei szezonban is. Ez egyébként jól mutatja az ország problémáit is: hiszen hogyan találsz munkavállalót egy három hónapos nyári szezonra? Úgy látszik, hogy azok járnak jobban, azok találnak munkaerőt, akik vállalják, hogy egész évben nyitva vannak. Egyébként a Kisfaludy Program pályázatain indulóknak is vállalniuk kell, hogy a szezonon kívül is nyitva lesznek. Ez azonban felveti az előző problémát: mit csináljon, miért menjen oda a turista? Csak a szoba kedvéért nem fog odamenni. Viszont egyre inkább a minőséget keresik a vendégek a szálláshelyeken és a vendéglátóknál. Akár ötven–nyolcvan kilométert is autóznak egy jó étteremhez.
Sokat beszéltünk a problémákról, de milyen kitörési pontok vannak a magyar turizmusban?
– Mint említettem, a fővárosban az üzleti turizmus fejlesztése lehet az egyik ilyen kitörési pont. Vidéken elsősorban attrakciófejlesztésre lenne szükség. Elsősorban nem ezernyi kicsi fesztivál meg helyi múzeum kell minden faluban, hanem régiónként egy–két olyan nagy látványosság, mint Franciaországban a Disneyland vagy Olaszországban a Gardaland. Ha van például egy háromcsúszdás élményparkod, az még nem vonzó látványosság, de ha megépíted Közép-Európa legnagyobb vízi élményparkját, az már messziről is hozhat látogatókat. Csakhogy ilyen beruházást a bankok és a befektetők is csak nagyon komoly feltételekkel finanszíroznának. Nem merünk nagyot álmodni. Pedig óriási lehetőségeink vannak: biztonságos desztináció vagyunk, vidéken hatalmas a kihasználatlan potenciál, például a gyógy- és egészségturizmusban. De tennünk kell a sikerért.
