Gyakran előforduló eset, hogy a szerződő felek azért, hogy az ajándékozási illetéket elkerüljék, jelképes vételárat szabnak meg a szerződésekben. Cégátadáskor, ingatlanadásvételnél, vagy más, nagy értékű vagyontárgy tulajdonosváltása esetén viszont ez a szerződés megtámadható – és az adóhivatal figyelmét is magára vonhatja.
A korábbi Ptk. kimondta, hogy „ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.” Az új Ptk. azonban ennél is tovább ment, és úgy fogalmaz, hogy „ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között anélkül, hogy az egyik felet az ingyenes juttatás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az aránytalanság, a sérelmet szenvedett fél a szerződést megtámadhatja. Nem támadhatja meg ugyanakkor a szerződést az, aki a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette vagy annak kockázatát vállalta.”
Ezzel a jogalkotó gyakorlatilag a szerződéskötő felekre teszi a terhet, hogy mérlegeljék, milyen kockázattal jár egy ilyen feltűnően értékaránytalan ügylet, mert ha ezt a kockázatot vállalják, később ezt a szerződést erre az okra hivatkozva nem támadhatják meg.
Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy ez a szabály nem jelenti azt, hogy az adóhatóság egy ingatlan adásvételi szerződéskor – ha az ingatlan vételárát a felek túl alacsonyan határoznák meg – ne szabhatná ki a vagyonszerzési illetéket, egy magasabb érték (azaz a jogszabály által is előírt forgalmi érték) alapján (ez utóbbi alapja ugyanis az Illetéktörvény megfelelő passzusa.)
