A szavak sokszor sokkal többet jelentenek annál, mint amit elsőre gondolunk. Bizonyos frázisok pedig kifejezetten a passzív-agresszív kommunikáció jellemzői. Jobban tesszük, ha hanyagoljuk ezeket, hisz sehova nem vezetnek.
Magyar Péter lenne jobb a gödörben lévő magyar gazdaságnak vagy Orbán Viktor?
Nem lesz baj abból, hogy a nyugdíjmegtakarításokat ingatlancélra is el lehet költeni?
Online Klasszis Klub élőben Felcsuti Péterrel!
A passzív-agresszív viselkedés azt jelenti, hogy valaki nem nyilvánítja ki ősszintén, nyíltan valakivel kapcsolatosan a dühét, a haragját, hanem ezeket az érzéseket következetesen igyekszik eltitkolni, elfedni. Ez a fajta viselkedés azonban megoldást nem jelent egy adott konfliktusban, sokkal inkább nehezíti a helyzetet. Bosszantó, nem vezet sehová és még népszerűtlenek is leszünk, ha hosszútávon így kommunikálunk. Szélsebesen elpusztítjuk a jól működő emberei kapcsolatainkat.
Javítsunk rajta, roppant egyszerű! Mutatunk néhány teljesen mindennapi passzív-agresszív kifejezést és, hogy valójába mit rejthetnek ezek a szavak, ha egy kínos beszélgetést szeretnénk lezárni vele. Így a következő alkalommal, mikor találkozunk egy hasonló helyzettel, jobban tudjuk kezelni, vagy a saját repertoárunkban javíthatjuk a beidegződött, ám káros frázisokat.
Kép:FreeDigitalPhotos.net/imagerymajestic
Jó.
Ha valaki egy beszélgetésben nagyon gyorsan rávágja, hogy jó, biztos, hogy nincs minden rendben. A szakértőnk szerint a passzív-agresszív személyek gyakran használják ezt a szót, csak hogy egy kínos, ám érzelmileg őszinte kommunikációt lezárjanak. Ezzel burkoltan a haragot fejezzük ki.
Nem gond.
Valójában ekkor van igazán gond, vélik a szakemberek. Nincs gond, bökjük ki gyorsan, de a szakértők úgy vélik, a szavak mögött a „menj a fenébe” gondolat áll igaziból. Nem mondjuk ki, amit valójában érzünk, pedig majd felrobbanunk.
Hát, ha ezt akarod…
Ez elsőre egy igazán együttműködő mondatnak tűnik, de ez ne tévesszen meg senkit. Amikor ezt halljuk valakitől, inkább semmitmondó szókapcsolat, mint valóság. Van egy tervünk, amit a másik fél nem igazán akar elfogadni, nem hisz benne, ám vitába se szállna velünk. Nem akarja kommunikálni az érzéseit, mert fél, hogy a valódi reakciójára mérgesen reagálunk.
Amikor a köszönöm a legjobb válasz
Ha visszajelzést adunk vagy kapunk a cégen belül, fontos a megfelelő fogalmazás. Vannak viszont helyzetek, amikor a legegyszerűbb és a legkedvesebb frázis a nyerő: a szimpla köszönöm. Mutatunk néhány ilyet.
Előre is köszönöm.
Ez is egy elsőre igencsak ártatlannak tűnő kifejezés. De akkor miért is olyan agresszív? Mert valójában kérünk valamit, amit egyébként elvárunk, hogy a másik fél megcsináljon. A kikényszerített cselekvés károsíthatja a kapcsolatot. (Ha tudatosan használjuk, valójában nagyon is hatékony kifejezés éppen kényszerítő jellege miatt.)
Meglepődtem.
Ha halljuk vagy olvassuk ezt a szöveget, biztosak lehetünk benne, hogy aki ezt használja, álcázni szeretné a valós, ám számunkra nem túl kecsegtető kritikáját. Ez egy kísérlet arra, hogy tompítsa a csapást, amit ránk mér(ne), vélik a szakemberek.
Kép:FreeDigitalPhotos.net/photostock
Nem vagyok hülye.
Ez valójában egy nagyon kapcsolatpuszító mondat. Aki mondja, általában nem fejti ki pontosan, mire gondol, csupán azt próbálja elmondani, hogy adott szituációban hogyan érzi magát, a sértettségét fejezi ki. Valójában azonban semmivel nem viszi előrébb a beszélgetést, a konfliktus tovább gördül és általában növekszik, tehát olyan, mintha olajat öntenénk a tűzre.
Mindegy.
Hosszabb nézeteltérések végén szokott gyakorta elhangzani, a „mindegy”. Kicsit flegmán elejtve, ismerjük be. Olyan érzésünk lesz, hogy még arra sem érez méltónak a beszélgetőpartner, hogy egészségesen vitatkozzon velünk. Ez biztosan nem segít megoldani az adott problémát, sőt, mondhatjuk további kellemetlen érzéseket ébreszt bennünk.
Nos ...
Hogyan lehet, hogy egy rövidke szó nagyot üt? A kényelmetlenséget azzal teremthetjük, hogy sürgetünk vele. Például: "Nos, ... megvan már a tegnap átadott munka?", vagy "Nos, ... elküldted az e-mailt?" A másik oldalon álló személyt egyértelműen sürgetjük, illetve fejéhez vágjuk, hogy egyszer erre a kérdésre már nem válaszolt. És ez a probléma, hogy esélyt se adunk arra, hogy választ a saját válaszát megadhassa, a maga szabta időben.
Remélem, megéri.
Ez a kifejezés a legnyilvánvalóbb a listánkban. A személy, aki így kommunikál egyértelműen nem akarja, hogy megtegyünk valamit, de jól tudja, hogy biztosan belevágunk az ő egyetértése nélkül is. Ahelyett, hogy kifejezné aggodalmát, odapörköli a passzív agresszív választ. Ha valójában elmondaná egyértelmű aggályait, sokkal többet segítene.
