A legnehezebb ilyenkor az, hogy az ember úgy érzi, már mindent kipróbált. Orvosok, vizsgálatok, kezelések sora következik – és mégsem változik semmi. De mi van akkor, ha nem a fájdalom forrását, hanem a fájdalom működését kellene újraértelmezni? 

Az utóbbi években sokat fejlődött az a szemlélet, amely nem a fájdalom eredetét kutatja, hanem az idegrendszer működését próbálja meg befolyásolni. Ilyen módszerek léteznek: gyengéd áramimpulzusok, Medimarket webáruház mágnesterápiás készülékei által nyújtott kezelések, fényterápiák, mozgásos technikák – mindegyik arra irányul, hogy az idegrendszer visszataláljon a nyugalomhoz, és ne reagáljon túl minden apró ingerre.

A fájdalom, amit az agy tanul meg

A fájdalmat úgy képzeljük el, mint valami egyértelmű választ egy sérülésre – megvágjuk az ujjunkat, az agyunk fájdalommal reagál. Csakhogy amikor a gyötrelem hónapokig, akár évekig jelen van, már egészen másról van szó. A test regenerálódik, a sebek bezárulnak, a szövetek helyreállnak – mégis, az érzés marad. Ez nem illik bele a korábbi elképzelésünkbe, és sokszor nem is találunk rá magyarázatot. Pedig van.

Az idegrendszer képes „megtanulni” a fájdalmat. Ha valaki huzamosabb ideig él vele együtt, akkor az agy – a maga védelmező, előrelátó módján – elkezdi felerősíteni a veszélyjelzéseket. Úgy viselkedik, mint egy túlságosan éber riasztó, ami minden apró neszre megszólal. 

Mi történik akkor, ha már nincs „mit gyógyítani”?

Megesik, hogy a vizsgálatok nem mutatnak ki semmilyen konkrét eltérést, mégis fennáll a kellemetlen érzés. Ilyenkor jön a tanácstalanság, a szorongás, sőt, sokan még magukban is kételkedni kezdenek. Pedig amit éreznek, az nagyon is valós. Csak épp a kiváltó ok nem kézzel fogható. A jó hír, hogy ez az állapot nem végleges.

Az idegrendszer rugalmas és a változásra is nyitott. Ahogy képes megtanulni a fájdalmat, úgy képes elfelejteni is – persze ehhez idő és tudatosság kell. Az a gondolat, hogy van más út, mint a tabletták végtelen sora, mely anyagilag is megterhelő, már önmagában elindíthat egy folyamatot. A gyógyulás sokszor ott kezdődik, ahol a megszokott eszközök csődöt mondanak.

Új utak, új válaszok – a test öngyógyító ereje

Amikor a fájdalom nem múlik, az ember hajlamos arra, hogy egyre inkább kívülről várja a megoldást. Egy újabb gyógyszer, egy újabb kezelés – amelyek ráadásul egy vagyont emészthetnek fel eredménytelenül –, ami majd talán segít. De mi lenne, ha a test már most is képes lenne arra, hogy helyreállítsa önmagát – csak egy kis támogatásra lenne szüksége?

Ez az út sokszor nem látványos. Nincsenek benne hirtelen fordulatok, nincsen „egy pirula, ami mindent megold”. Van helyette lassú, fokozatos változás. És igen, szükség van hozzá egy döntésre is: arra, hogy az ember ne elviselje a fájdalmát, hanem elkezdjen valóban foglalkozni vele.