Egy magánszemély két internetes aukciós portálon online kereskedést folytatott, amelynek keretében főként műszaki cikkeket értékesített. E tevékenységét az adóhatóságnak nem jelentette be, és az elért árbevétele és nyeresége után adót sem fizetett. Az említett magánszemély később a NAV látókörébe került, amely több mulasztást is feltárt, melyek közül a jelen ügy tárgyát képező adófajta, az áfa szempontjából kettő bír jelentőséggel. Először is a NAV mulasztási bírságot szabott ki azért, mert a kereskedő úgy végzett áfa-köteles tevékenységet, hogy azt előzőleg elmulasztotta bejelenteni az adóhatóságnál.

Másodszor, az adóhatóság a kérdéses ügyeltekhez kapcsolódó áfa megfizetésének elmulasztása miatt adóbírságot és késedelmi pótlékot is kiszabott. Ez utóbbi szankciók jogszerűségét azonban a kereskedő vitatja, azt állítva, hogy az ügyletei olyan csekély összegűek voltak, hogy a magyar áfa-szabályok értelmében jogosult volt az alanyi adómentesség választására.

Kép:sxc

A NAV szerint azonban az alanyi adómentesség választására az adózónak csak az adóköteles tevékenysége megkezdésekor van lehetősége, ez utólag, például egy adóhatósági ellenőrzéskor, már nem lehetséges. Az adóhatóság álláspontját azonban a kereskedő vitatja arra hivatkozva, hogy az áfára vonatkozó magyar jogszabályok alapját képező uniós héairányelv (héa = hozzáadottérték-adó, az áfa uniós jogi megfelelője) nem támaszt ilyen feltételt.

A kereskedő és a NAV jogvitájában eljáró Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az uniós héairányelv fényében a NAV kizárhatja-e az alanyi adómentesség utólagos választásának a lehetőségét azon az alapon, hogy e választás lehetősége az adózót csak az adóköteles tevékenysége megkezdésekor illeti meg.

A mai napon megtett indítványában Nils Wahl főtanácsnok (Svédország) mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a héairányelv értelmében ugyan a tagállamok felmenthetik a kisvállalkozásokat a héa-val kapcsolatos egyes vagy valamennyi kötelezettségük (ideértve a tevékenység megkezdése adóalanyként való bejelentésének kötelezettségét is) alól, Magyarország azonban nem élt az uniós jog által biztosított e lehetőséggel. Következésképpen a bejelentési kötelezettségének eleget nem tevő adóalannyal szemben a magyar hatóságok jogszerűen szabhattak ki mulasztási bírságot.

Azt a kérdést illetően, hogy a kisvállalkozások visszaható hatállyal akkor is választhatják-e az alanyi adómentességet, ha azt a tevékenységük megkezdésekor nem tették meg, a főtanácsnok úgy véli, hogy a héairányelv e vállalkozásoknak nem biztosít korlátlan jogot arra, hogy tekintetükben az ilyen adómentességre vonatkozó szabályok alkalmazásra kerüljenek. A főtanácsnok szerint ezért a magyar jogalkotó arra irányuló döntése, hogy az alanyi adómentesség alkalmazását bizonyos eljárásjogi követelményeknek rendeli alá, a héairányelv által a tagállamok számára fenntartott mérlegelési jogkörbe tartozik.

Emellett a főtanácsnok hangsúlyozza, hogy mivel a kisvállalkozások az alanyi adómentesség választásának lehetőségét elvetve továbbra is dönthetnek úgy, hogy az általános héaszabályozás hatálya alatt maradnak, ezért kifejezetten indokoltnak tűnik, hogy az adómentesség választásáról nem nyilatkozó vállalkozásokat a tagállamok úgy tekintsék, mint amelyek az általános szabályok szerint kívánnak adókötelezettségüknek eleget tenni. Ráadásul mivel az adóalany döntésének az adóhatóság eljárásaira, illetve az adóalannyal üzleti kapcsolatban álló személyekre is kihatása van, így a megfelelő ügyintézés és a jogbiztonság elvei is alapul szolgálnak a tagállamok számára az alanyi adómentesség előzetes választásának megkövetelésére.

Mindezek alapján a főtanácsnok annak kimondását javasolja a Bíróságnak, hogy az alanyi adómentesség utólagos választásának lehetőségét kizáró magyar szabályozás nem ellentétes a héairányelvvel.