Mindenki bízik a saját döntéseiben, másképp, önbizalom híján, nem is lehet valaki vállalkozó. Mégis, néha csalatkoznunk kell önmagunkban is.

A tanmese egy vállalkozóról szól, aki sokáig több tízmilliós ügyleteket kötött egyik üzleti partnerével, a szerződéseket írásba sohasem foglalták. Az üzlet egy ideig virágzott, majd egy szép napon, egy beszállító miatt, holtpontra jutott. Jöttek-mentek a levelek, voltak személyes találkozók, telefonbeszélgetések, majd eljött az a pillanat, amikor a felek a vitát a bíróságon folytatták. Mindenki mást állított, jöttek a tanúk, a hitelező és ügyvédei lázasan kutattak minden apró bizonyíték után. Mígnem egyszer csak kiderült, hogy alaposan át kell gondolni az érveket.

Szerintem nemcsak a téma, hanem a történet is banális. Újból és újból lehet találkozni ilyen ügyekkel. Felvetődik a kérdés: miért? Lehet, hogy a felek valamit el akartak titkolni? Lehet, hogy nem voltak eléggé gondosak? Esetleg kicsit naivak voltak?

Magukra hagyott vállalkozások

Minden kérdésre lehet a válasz igen, és lehet nem is. Nyilván, ha beülünk egy taxiba, nem viszünk magunkkal ügyvédet, ha veszünk egy kiló gyümölcsöt, nem fogunk vitatkozni a szerződés feltételein.

Sajnos, a magyar piacról ez nem mondható el. Nagyon sok minden megtörténhet következmények nélkül, és ezeknek a dolgoknak akár az ellenkezője is. Ebben a közegben a vállalkozó magára van hagyva, szinte semmire és senkire nem számíthat. Ezért lehet fontos egy olyan apróságnak tűnő dolog, mint egy írásbeli szerződés.

A jelenleg hatályos polgári törvénykönyv (1959. évi IV. törvény – Ptk.) 216. paragrafusának (1) bekezdése szerint „Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni.”

Vagyis, ha a jogszabály nem teszi valamelyik formát kötelezővé, akkor a szerződés megköthető szóban, írásban és akár úgy is, hogy erre nézve kifejezett jognyilatkozatot nem teszünk.

Új Ptk. egy kis újdonsággal

Hogyan rendelkezik erről a már kihirdetett és 2014. március 15-én hatályba lépő új Ptk., a 2013. évi V. törvény?

Az írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozattal foglalkozó 7. paragrafus (3) bekezdése azonban újdonsággal szolgál. Eszerint: „Írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor.”

Ez azért fontos rendelkezés, mert a Ptk. szintjén korábban ennek deklarálására nem került sor, bár a joggyakorlat ebben a kérdésben megengedő volt, és mint bizonyítási eszköz akár egy DVD is elfogadható volt.

Mind az új, mind a régi Ptk. a formaiság tekintetében egyformán rendelkezik, azonban látható, hogy bizonyos esetekben továbbra is megengedő maradt, vagyis a szerződő felekre van bízva az alakiság.

Mi ebből a konklúzió? Minden megállapodás megkötése előtt át kell gondolni, hogy milyen formát választunk. Célszerű az írásosság – igaz, mint látható, ez nem kötelező, de vita esetén van mire támaszkodni, és akár bírósági út nélkül is meg lehet oldani jogvitákat.

Dr. Illés Zsolt ügyvéd