Gyakran találkozunk olyan panasszal, hogy sok kisebb-nagyobb vállalkozás számára okoznak problémát az utóbbi időben a megemelkedett energiaszámlák, ezért próbálnak valamilyen megoldást találni. Hogy látja, ez valóban általános probléma?
Sok vállalat szembesült az elmúlt időszakban a piaci változásokkal, akár az árak növekedése, akár azok hektikus változása kapcsán. Nem véletlenül kap az E.ON is sok megkeresést, ugyanakkor a kisebb vállalatok gyakran nem tudják konkrétan, hogy mit szeretnének, csak az mozgatja őket, hogy a mostani helyzetből ki tudjanak mozdulni.
Miközben a nagyvállalatok egy részének van energiamenedzsment rendszere, addig úgy hírlik, sok kisebb-közepes vállalkozásnál tapasztalható komoly bizonytalanság abból fakadóan, hogy nincsenek olyan szakemberek, akik komplexen átlátnák ezt a területet. Ez valóban létező probléma?
Ez pontosan így van. Az energiamenedzsment, tehát az, hogy az energiafelhasználás mennyiségét és módját folyamatosan mérje és kiértékelje egy adott cég, az relatíve gyerekcipőben jár Magyarországon. Van ugyan a nagyobb fogyasztó vállalatoknak előírt kötelezettsége, nekik ugyanis alkalmazni kell energetikai szakreferenst, ám a törvényi minimum viszonylag alacsonyra teszi ebben a tekintetben a lécet. Ugyanakkor manapság a piacon nagyon sok energiamenedzsment-rendszer létezik, és az E.ON-nál több ilyen megoldás is elérhető, ami lehetővé teszi azt, hogy dinamikusan, folyamatosan és előremutatóan tudjuk méri az energiafelhasználás mennyiségét külön-külön az egyes telephelyek és azon belül is a különböző almérők tekintetében. Ezek révén beavatkozási lehetőséget tudunk biztosítani az ügyfeleknek, ha az adott szakaszon nem optimális az energiafelhasználás. Maga az, hogy korábban az energia rendelkezésre áll viszonylag olcsón vagy relatíve értelmezhető áron, az megszokott volt. Ebből adódóan is kevesebben mérték a fogyasztást. Azok a - jellemzően - gyártó cégek mérték, illetve kezdtek energiamenedzsmentet használni, akiknek nagy volt az energiafelhasználásuk és ennek a termelésben a költségaránya. Esetükben ugyanis akár 5-10 százalékos eltérés is sokat jelenthetett.
El lehet ugyanakkor mondani, hogy a mostani energiahelyzet nem csak a gyártókat sújtja, hanem nagyon sok szolgáltatót, vállalkozást, például az idegenforgalomban működők számára is óriási kihívást jelent.
Említette, hogy számos olyan vállalkozás van, amelyek „valamit szeretnének csinálni”, de nem tudják merre induljanak. Nekik esetleg valamiféle tanácsadással tudnak segíteni?
Nem tanácsadásnak nevezzük, de van ilyen jellegű szolgáltatásunk. Maga a folyamat ilyenkor úgy néz ki, hogy készül egy energetikai felmérés, amely során az ügyfél teljes energetikai rendszerét átnézzük. Így egyebek mellett energetikai szempontból górcső alá kerülnek a különböző alegységek, ha szükséges, akkor a cég hőközpontja. Megnézzük, hol milyen típusú termelő és fogyasztó berendezéseket használnak, ezeket milyen típusú energia táplálja.
Azzal is érdemes tisztában lenni, hogy a vállalkozás által használt eszközöknek milyen az életkora, a hatékonysága, nem ritka a gyakorlatban ugyanis, hogy elöregedett, rossz hatékonyságú gépekkel, berendezésekkel találkozunk. De általánosságban is elmondható, hogy sajnos az energetikai rendszerek Magyarországon elavultak.
A felmérést követően pedig leteszünk egyfajta optimalizációs javaslatot, amit lehet akár tanácsadásnak is hívni. Ebben felvázolunk több fejlesztési lehetőséget, amiből az ügyféllel közösen lehet priorizálni. Kiválasztjuk melyikkel érdemes elindulni, értelemszerűen azok jönnek szóba, amik a költségcsökkentés vagy az energiahatékonyság kapcsán a leghatékonyabbak, a legjobb megtérülést mutatják. A beruházásokat ilyenkor vagy az ügyfél finanszírozza teljesen, vagy külső forrást vehet igénybe a finanszírozáshoz.
Számos hazai vállalkozás a mostani energiapiaci helyzet mellett más oldalról is kap a fejlesztéshez impulzusokat. Nagyon sok magyar cég multinacionális vállalatok beszállítójaként szembesült azzal, hogy a vevőiknek fenntarthatósági, karbonsemlegességi céljaik vannak, amelyet a teljes értékláncban érvényesíteni kell. Ez mennyire kényszeríti a magyar cégeket új energetikai megoldásokra?
Ha nem is direkt, de indirekt módon ösztönzi őket. Létezik egyébként jogszabályi előírás a nagyfogyasztónak számító vállalatoknál, ahol a nagyobb teljesítményű gépeket külön almérőkkel kell ellátni. Ugyanakkor a törvényi előírásoknak a kereskedők a kötelezettjei, ám az energiamegtakarítást a vállalatoknál lehet realizálni. A nagyvállalati végfelhasználók esetén a mögöttük lévő - gyakran igen hosszú - beszállítói lánc tagjai ugyanúgy érintettek lehetnek ezeknek a céloknak az elérésében. Szintén ebben a szegmensben gyakran látjuk azt, hogy a nagyvállalatok elvárnak a beszállítóiktól például meghatározott CO2 megtakarítási rátát, vagy egyéb megfelelőséget, amelyek révén az energiatakarékosságuk és a hatékonyságuk javul. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a (nemzetközi) tőzsdén lévő gyártócégeknek egyre inkább meg kell felelniük az ESG-normáknak -az ESG - az angol Environmental, Social és Governance szavak rövidítése -, amelyek szintén környezettudatos működést várnak el. Miután a cégek értékét implicit módon befolyásolja, hogy mennyire fenntartható, zöld módon tevékenykednek, így ezen szempontok érvényesítése alól a beszállítói lánc tagjai sem tudnak kibújni.
Akár az árak kényszerítik, akár a vevői előírásnak való megfelelés motiválja a magyarországi cégeket az energiahatékonysági fejlesztésekre, fontos lehet tudni, hogy milyen egyéb olyan eszközök vannak, amelyek segíthetnek az energetikai céljaik elérésében?
Nagyjából három fő csapásirány van jelenleg. Az egyik a megújuló energia használatának növelése, tehát a fenntartható energiamenedzsment. Ez alatt Magyarországon elsősorban, de nem kizárólagosan a naperőműves projekteket értjük. Ez lehet akár egy tetőre szerelhető naperőmű, de akár egy napkollektor is. Nagyobb vidéki telephellyel rendelkező vállalat esetében földre telepített erőművekről is beszélhetünk. Tehát az első irány az energiamixbe a fenntartható energiák behozatala. A napenergia mellett akár geotermikus-, biomassza erőművek is elképzelhetők. Újabban pedig a vízbontáson alapuló zöld hidrogént kezdik el vizsgálni cégek, illetve maga az E.ON is.
A másik irány az energiahatékonysági projektek növelése. Akár egy facility-, property cég is végrehajthat ilyen projekteket, ide értjük például a nyílászárók cseréjét, a szigetelést, a légtechnika-, a fűtési-, hűtési rendszer korszerűsítését, például egy hőszivattyús rendszerrel való kiváltását. Lehet továbbá világításkorszerűsítésre is gondolni, ez esetben a költségmegtakarítási előny egy nagyobb irodaépület vagy bevásárlóközpont esetében viszonylag hamar jelentkezik. A harmadik az ellátásbiztonság területe, a nem tervezett állásidő csökkentése.
Van egy viszonylag új megoldásunk, a fogyasztó oldali szabályozás. Erről azt kell tudni, hogy a rugalmasság azért szükséges, mert a manapság sokat emlegetett hálózati kapacitás valóban lehet korlátozó tényező. A hálózatokra nem lehet korlátlan mennyiségű naperőművet csatlakoztatni, ahogy egyébként nagyfogyasztót sem. Hogy árnyaljuk a képet, érdemes megjegyezni, hogy nagyon egyenetlenül oszlanak el időnként a fogyasztók és az elektromos energiát termelők, betáplálók. Nem egyenlő arányban jelentkezik a hálózati terhelés az ország minden egyes pontján. Ettől függetlenül fontos, hogy a termelés és a fogyasztás egyensúlyának folyamatosan fenn kell állnia. Korábban erre az volt a megoldás, hogy ha megugrott a kereslet, a fogyasztási szintnél csúcsterhelés volt, akkor a Mavir mint rendszerirányító elérte az erőművel rendelkező cégeket, hogy kapcsoljon be termelőberendezéseket. Magyarul, annak érdekében, hogy a fogyasztási szinthez megfelelő termelési kapacitás társuljon, be kellett indítani ideiglenesen néhány erőművet, amikor pedig a korábbi egyensúly helyreállt, a fogyasztás csökkent, akkor ezeket az erőműveket ki lehetett kapcsolni. A fogyasztó oldali szabályozás pont az ellenkező irányból igyekszik megvalósítani azt a célt, hogy a kereslet-kínálati egyensúly helyreálljon. Itt ugyanis nem az energiakínálatot akarják a kiugró fogyasztáshoz igazítani, hanem az aggregátori tevékenységet végző energiapiaci szereplők azt próbálják elérni, hogy ilyenkor egyes fogyasztók csökkentsék a fogyasztásukat. Ezért cserébe pedig az E.ON kompenzációt ajánl a rugalmasságra szerződő partnereknek.
Utóbbi valóban nincs benne a köztudatban. Ez mennyire elméleti megoldás, vagy valóban alkalmazzák a gyakorlatban is?
Persze konkrét példát is tudok mondani, egy hazai kkv-t. Egy hűtőház esetén lehetővé tettük azt, hogy napi nyolcszor 10-15 perces intervallumokra a létesítményben beavatkozunk a villamosenergia fogyasztás kapcsán. Ez a hűtőházban nem okoz problémát, a hőmérséklet ennyi idő alatt csak minimálisan változik, viszont nem fogyaszt energiát. Ismert az a mondás, hogy a legolcsóbb energia az, amit nem fogyasztunk el, és ezért egyfajta kompenzációt tudunk biztosítani a vállalkozásnak. Így ez a cég a fogyasztói rugalmasságnak a része, hiszen ezt a nem elfogyasztott kiegyenlítő energiát az E.ON el tudja számolni a Mavir mint rendszerirányító felé.
A mostani energiaárak mennyire ösztönzik az ügyfeleket abban, hogy minél inkább kezdjenek beruházásokba? Mennyire javítja ezek megtérülését?
Lehet azt mondani, hogy öröm az ürömben, de a mostani nehéz helyzetnek az energetikai beruházások megtérülési idejének lerövidülése valóban egyfajta pozitív hozadéka. Hozzá kell tenni, hogy nem csak az energiaárak változása, mértéke befolyásolja a vállalkozásokat, hanem az a volatilitás is, ami az elmúlt fél-egy évben megfigyelhető volt.
A nagyvállalati piac egyértelműen tudatosabb, ezek a szereplők jobban ismerik a lehetőségeket, a kisebb cégek ellenben kevésbé.
Az elmúlt hónapok állami intézkedései, például a gyármentő programok mennyire tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy az energiaintenzív szektorokban működő vállalatok hatékonyabban tudjanak működni?
A kormányzati szándék az elmúlt években pozitív volt, hiszen a megújuló energiák elterjesztését és az energiahatékonyságot szolgálták. A kkv szegmensben több pályázati lehetőség volt az utóbbi időben megújuló energia használatára. Eközben a nagyvállalati körre ez kevésbé volt jellemző, amit indokolhatott, hogy a multinacionális nagyvállalatok kevésbé szorultak rá a támogatásokra.
Ugyanakkor a támogatások és a szabályozók mellett, ahogy azt hangsúlyoztam, a piaci folyamatok a döntőek. Sok vállalat számára - az árakon túl - már azért megérheti az energiahatékonyságra költeni, hogy növelje az energiafüggetlenségét. Így nem azt kell néznie az adott cégnek, hogy éppen mennyibe kerül az elektromos energia vagy a gáz ára, nem kell a saját tevékenységük kockázatain túl további változókkal kalkulálniuk, és sokkal tervezhetőbb lesz a működésük. Ki lehet jelenteni, hogy egyértelműen felértékelődött napjainkban a kiszámíthatóság.
